Morvai: Meg kell gátolni, hogy Sorosék terve megvalósuljon

Büszke vagyok arra, hogy Magyarország elsőként vállalta az unióban a schengeni határok, így az egész kontinens megvédését – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Morvai Krisztina. A politikus, aki a Jobbik listavezetőjeként jutott be az Európai Parlamentbe, kijelentette: a kvótarendszer megbukott. – Az európai migrációs politika annyira abszurd, életszerűtlen és embertelen, hogy csakis valamilyen gonosz, ördögi terv állhat mögötte. Azt nem tudnám megmondani, hogy Soros-e az egyes számú tervező. A legfontosabbnak azt tartom, hogy az általa is képviselt elképzelések ne valósulhassanak meg, és megvédjük a hazánkat – fogalmazott a Jobbik volt államfőjelöltje.

– Ön a Jobbik listavezetőjeként jutott be az Európai Parlamentbe. Jelenleg milyennek látja hazánk brüsszeli megítélését?
– Kettősséget tapasztalok. Egyfelől a fősodrat a megnyilvánulásaiban rendre elítéli, sőt sokszor gyalázza Magyarországot. Ugyanakkor érzékelek egyfajta ámulatot és tiszteletet is azért, mert ilyen erőteljesen és következetesen kiállunk az elveink és értékeink mellett, és megvédjük a schengeni külső határt, nem kis erőfeszítések árán.

– Mennyire tartja megalapozottnak a magyarországi demokráciát megkérdőjelező uniós kritikákat?
– Sok nehézséget okoz nekem a demokráciával kapcsolatos bírálatok türelmes végighallgatása akkor, amikor személyesen tapasztaltam meg azt a fajta „demokráciát”, amelynek keretei között a balliberális kormány emberek százait verte véresre és börtönözte be önkényesen 2006 őszén.

Érdekes módon akkor nem bírálta a demokrácia­deficitet az Európai Unió.

Mint ahogy nem tették azt a 2010-ig tartó időszakban sem, amikor is minden hazafias jellegű tüntetést feloszlattak, az emberekre könnygázt fújtak, és rendszeressé tették az önkényes előállításokat, bebörtönzéseket.

Ám azt is el kell mondanom, hogy működő demokráciákban az állampolgárok erőteljesebben és határozottabban korlátozzák a hatalmat, mint ma nálunk, Magyarországon. Ennek alapfeltétele, hogy legyen egy széles, nagyszámú, az államtól független polgárság, amely anyagi biztonságban él, nincs függőségben vagy kiszolgáltatott helyzetben.

Látni kell azonban, hogy az uniónak legkevésbé sem érdeke az, hogy létrejöjjön egy erős polgárság.

Farizeus módon állnak tehát a demokráciához, mert annak alapfeltételét, a polgárosodást ők maguk akadályozzák.

– Komoly bírálatok érték a magyar kormány bevándorláspolitikáját is. Mi a véleménye ezekről?
– Az ilyen bírálatokat teljes mértékben megalapozatlannak tartom.

Jogunk van eldönteni, hogy kikkel szeretnénk együtt élni, kiket engedünk be a saját hazánkba.

Erről a jogunkról nem mondtunk le az európai uniós csatlakozásunkkor, és ezt a jogunkat senki nem veheti el tőlünk.

– Önnek mi az álláspontja a bevándorlókat elosztani szándékozó uniós kvótarendszerről?
– A kvótarendszer megbukott, és végtelenül igazságtalan, hogy ezért rajtunk verik el a port, miközben gyakorlatilag egyik tagállam sem teljesítette a rá szabott kötelezettséget. Teljesen életszerűtlennek tartom, hogy sikerrel tudnák előírni, hogy Magyarországra telepedjenek olyan migránsok, akik a gazdag nyugat-európai országokba vágynak, hiszen az ottani életszínvonalat ígérték meg nekik azok, akik Európába csábították őket. A vonatkozó előírások szerint ugyanis nekünk kellene gondoskodni arról, hogy hazánk határain belül maradjanak. Büntetőjogászként beleborzongok annak elképzelésébe, miként lehet megfékezni maradni nem szándékozó, de visszatartandó tömeget, amely főként életerős fiatal férfiakból áll. Teljességgel elhibázott az elképzelés, nagyon jól tettük tehát, hogy határozottan felléptünk ellene.

– Mi lehet a megoldás?
– A migráció gyökérokait kell kezelni és helyben megoldani. A kirobbantott fegyveres konfliktusokért azoknak kell viselniük a felelősséget, akik ezeket a gyalázatos háborúkat elindították. A volt gyarmati országokért pedig elsősorban azok a gyarmattartók felelősök, akik országaik meggazdagodását köszönhetik a természeti és egyéb erőforrások „kisajátításának”.

Jobban kellene tudatosítanunk az EU-ban és az egész nyugati világban, hogy Magyarország igenis sokat tesz a gyökér­okok kezelésére, különösen a gyötrelmes helyzetbe került keresztény testvéreink helyben történő megsegítésével.

Kivesszük tehát a részünket, annak ellenére, hogy nem mi, magyarok vagyunk a felelősök.

– Ezek szerint lényegét tekintve egyetért a magyar kormány bevándorláspolitikájával?
– Büszke vagyok arra, hogy Magyarország elsőként vállalta az unióban a schengeni határok, így az egész kontinens megvédését. 180 fokos fordulatot tettünk ahhoz képest, amit az unió addig vallott és tett. Magam is szemtanúja voltam 2015-ben, amikor a zöldhatáron át ezrével áramlottak be a migránsok hazánkba. Láttam azt a tengernyi szenvedést, amelyet Ásotthalmon és környékén okoztak, és a heroi­kus erőfeszítést is, amelyet a helyi lakosság tanúsított. Emlékszem arra is, amikor a Martonfa nevű Pécs környéki csodálatos kis településen – az Európai Unió akkori elvárásainak megfelelően – „menekültközpont” épült volna. A helyi lakosság bátran ellenállt, kitelepültek a kérdéses területre, ott táboroztak egészen addig, amíg a döntést vissza nem vonták. Jó érzés volt meghallani és megtudni, hogy Magyarország nem állt be a sorba, hanem egészen más politikát választott. Határaink és Európa határai megvédését, a tömeges bevándorlás teljes és következetes elutasítását.

Ki kell tartanunk ezen az úton, semmilyen fenyegetéstől nem szabad megijednünk – és immár sokadszor történelmet fogunk írni, és írunk már most is.

– Szükségesnek tartja az európai külső határok védelmét?
– Szükséges és elvárható lenne, hogy az igen gazdag unió a határvédelem költségeit – legalább részben – vállalja át, természetesen tőlünk, magyaroktól is. Ami pedig Olaszországot és Görögországot illeti: nem szabadna beengedni az Európai Unió területére az embercsempészek közvetítésével, csónakokkal érkezőket. Ezzel a döntéssel nagyon sok ember életét is megmentenénk, hiszen megdöbbentő, hogy mennyien halnak meg az utazás során. Nem szabadna elindulniuk, hanem a menedékjog iránti kérelmüket az EU területén kívül kellene benyújtaniuk.

– Miként lehetne ezt megvalósítani?
– Az Európai Unió anyagi hozzájárulásával és az unió helyben történő ellenőrzése és felügyelete mellett kellene létrehozni olyan menekülttáborokat (például Líbiában), ahol a körülmények emberségesek, azonban kizárólag azok számára biztosítják a továbbutazás lehetőségét, akiknek a személyazonosságáról meg tudnak győződni és akik a vonatkozó szabályok szerint menedékjogra jogosultak. Szintén egy lehetséges technikai megoldás a tengeri határok védelmére, hogy a jelenlegi jogszabályok megváltoztatásával ne minősüljön európai uniós területnek az olyan hadihajó, illetve tengeri szállító jármű, amelyre felveszik a segítséget kérő, Európába indult személyeket. Ezeken a hajókon lehetne és kellene ellenőrizni a személyazonosságukat, illetve dönteni menekültstátus iránti kérelmükről. Akik arra nem jogosultak, be sem léphetnének az EU területére. Létezik olyan civilizált jogállam – történetesen Ausztrália –, amely nem befogadáspárti és nagyon is szigorú bevándorláspolitikát folytat. Tőlük is lehetne tanácsot kérni, illetve az ő megoldásaikat átvenni.

– Ha már itt tartunk, ön szerint Soros Györgynek van befolyása az európai migránspolitikára? Létezik Soros-terv?
– Az európai migrációs politika annyira abszurd, életszerűtlen és embertelen, hogy csakis valamilyen gonosz, ördögi terv állhat mögötte. Azt nem tudnám megmondani, hogy Soros-e az 1-es számú tervező.

A legfontosabbnak azt tartom, hogy az általa is képviselt elképzelések ne valósulhassanak meg, s a hazánkat megvédjük.

– Hogy látja, az EP-ben megfelelő módon foglalkoznak az európai kisebbségek helyzetével?
– Megdöbbentő, hogy az általában egyébként magasan iskolázott, művelt európai parlamenti képviselők és az euró­pai uniós vezető tisztségviselők milyen keveset tudnak az őshonos nemzeti közösségekről.

Szinte következetesen keverik a bevándorló és az őshonos közösséghez tartozó emberek fogalmát.

Tény, hogy lényegesen komolyabban veszik a migránskérdést, mint az elszakított területeken élő nemzeti közösségek ügyét. Teljesen következetlenek abban, hogy mit tekintenek az egyes tagállamok belső ügyének, és mi az, amire azt mondják: ez vagy az az elbánás már sérti az európai normákat.

– Milyen helyzetben van a magyar kisebbségek megítélése?
– Én nemzeti jogvédőként lettem európai parlamenti képviselő, és az eltelt nyolc év során szívügyemnek tekintettem, hogy harcoljak az elszakított területen élő magyar közösségek nemzeti önrendelkezéséért, teljes körű és tényleges autonómiájáért, egyéni és kollektív jogaiért. Minden lehetőséget megragadtam és megragadok a továbbiakban is, hogy tudatosítsam: csak a dél-tiroli és más, létező európai modellek szerinti tényleges és teljes autonómia jelenthet gyógyírt Trianon sebeire és amennyiben az unió – amely eredeti célja szerint a kontinens békéjének fenntartása érdekében jött létre – valóban békességet akar, akkor nem kerülheti meg, hogy ennek elérését a zászlajára tűzze. Büszke vagyok arra, hogy az Európai Parlament falai között ez ma már nem tabutéma.

– A Kárpátalján élő magyarokat már az veszélyezteti, hogy megszűnik az anyanyelvi oktatás. Mit szól az ukrán oktatási törvény kapcsán kialakult helyzetről?
– Utalni szeretnék az előző kérdésre adott válaszomra. Kemény és határozott fellépésre van szükség – hiszen az igazság a mi oldalunkon van. Az EU alapértékei az emberi méltóság és az emberi jogok védelme és érvényre juttatása. Jogi szempontból is és a sokat emlegetett európai értékek szempontjából is nekünk van igazunk. Már eddig is lényegesen keményebb hangot kellett volna tehát megütni. Nem lett volna szabad hozzájárulni Ukrajna és az unió közötti társulási szerződés hatálybalépéséhez mindaddig, amíg az ott élő magyarok egyéni és kollektív jogait nem biztosítja az ukrán állam. A jóhiszeműség nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Mostantól viszont ki kell tartani azon kőkemény álláspont mellett, amelyet a kormány (örömömre) választott: semmilyen európai vagy nemzetközi törekvésében nem szabad támogatni Ukrajnát mindaddig, amíg vissza nem vonja a gyalázatos oktatási törvényi rendelkezést, amellyel gyakorlatilag ellehetetlenítette az anyanyelvi oktatást és ezáltal a fiatalok magyarnak megmaradását.

De én tovább is mennék: ragaszkodnék ahhoz, hogy biztosítani kell a tényleges és teljes körű autonómiát a kárpátaljai magyarság számára, hiszen amíg ez nem történik meg, addig a legkülönbözőbb területeken tapasztalhatunk majd hasonló jogsértéseket. Fontos az összefogás azokkal az európai uniós tagállamokkal, amelyeknek szintén vannak nemzeti közösségeik Ukrajna területén. Nem szabad elfelejtenünk: amit most nem harcolunk ki magyar testvéreinknek Kárpátalján, azt az EU csatlakozási folyamat előrehaladásával és különösen Ukrajna esetleges EU taggá válását követően már nem is fogjuk tudni megvalósítani. Most kell tehát lépni és határozottan!

– Önt nemrég kitiltották Ukrajnából.
– Ismét egy jogvédő-monitorozó útra indultunk volna a Nemzeti Jogvédő Szolgálat jogász, jogvédő csoportjával. Előzőleg levelet írtam az ukrán nagykövetnek, és megkérdeztem, hogy az utaslistából ki van-e tiltva valaki Ukrajnából. A választ három héttel később, a határhoz érkezve tudtuk meg, amikor közölték, hogy a csoportból ketten, Gaudi-Nagy Tamás és jómagam nem léphetünk be az ország területére, állítólag 2014-ben Donbassz­ban jártam, és az ottani szeparatista erőket támogattam. Mindez persze szemenszedett hazugság. Miután úgy döntöttünk, hogy a csoport ki nem tiltott része igenis átmegy Kárpátaljára, és végigcsinálja a tervezett programot, megtapasztaltuk, hogy olyan mértékű önkényt gyakorolnak a hatóságok, hogy valóban bármilyen forgatókönyv elképzelhető. Úgy vélem, az őshonos nemzeti közösségek egyéni és kollektív jogainak érvényre juttatásán kívül az Európai Uniónak fontos feladata lenne az is, hogy megértesse Ukrajnával azt, mi a különbség a jogállamiság és az önkény között. Tapasztalataim szerint keveset értenek az előbbi európai értékből és nagyon hajlamosak az utóbbi, azaz az önkény gyakorlására.

– Miként látja az Európai Unió jövőjéről szóló vitát? További központosításra, vagy a tagállamok jogkörének bővítésére van szükség?
– A további központosítás egyik alapeleme a nemzeti önrendelkezésünkről való lemondás a tömeges bevándorlás területén, már csak ezért sem választhatjuk tehát a további központosítás elfogadásának útját. Ezenkívül az Európai Egyesült Államok létrejötte azt jelentené, hogy le kell mondanunk arról, ami a magyarok emberképének, emberfelfogásának egyik legfontosabb eleme: a nemzethez tartozásról. Ez akkora sebet ütne a magyarok többségének lelkén, ami vállalhatatlan és szükségtelen. Maradjunk magyarok.

– Milyen változásokat hozhatnak a francia, a német, illetve az osztrák választások, vagyis az ­Emmanuel Macron-féle új francia politika, az Angela Merkel vezette, de várhatóan új összetételű német kormánykoalíció és a szintén jelentősen átalakuló osztrák kormányzat politikája?
– Emmanuel Macron csillaga már mostanra is jelentősen alábbszállt. Rövid idő alatt kiderült, hogy korántsem olyan karakteres és erős politikus, mint amilyennek mutatta magát. Angela Merkel szintén nagymértékben meggyengült. Velük szemben komoly ellenpontot jelenthet az új osztrák kormány. Most már tudjuk, hogy Sebastian Kurz a Szabadságpárttal lép koalícióra, tehát rendkívül erőssé válik az Európai Unió jelenlegi bevándorláspolitikájával szembeni fellépés.

– Követheti ezt alapvető szemléletbeli változás az uniós vezető testületeknél a mostani föderalista, liberális, globalista alapálláshoz képest?
– Nem. Az unió és annak bizottsága föderalista, liberális és globalista. Az egész rendszer ezekre az „értékekre” épül.

Ahogy egy keresztes lovagot sem lehet elképzelni a kardja, a pajzsa és a keresztje nélkül, az Európai Bizottságot sem lehet elképzelni föderalizmus, liberális gondolkodás és globalista alapállás nélkül.

– Mekkora súlya van a V4-országoknak Európában?
– A V4-országok kimondták, hogy a „király meztelen”. Rámutattak az EU fősodra által erőltetett tömeges migráció tarthatatlanságára, az integráció lehetetlenségére és a közös határvédelem szükségességére.

Látjuk, hogy mára ezekkel az „új” gondolatokkal erőteljesen befolyásolják az EU fősodrának közbeszédét, mert megkérdőjeleződik az eddigi politikailag korrekt hozzáállás, már ki lehet mondani a kimondatlannak gondoltakat.

– Mi van, ha Ausztria csatlakozik a V4-országokhoz?
– Ha sikerül szövetséget kötni Ausztriával is, akkor az így kiegészült V4-ek nagyon nagy befolyást fognak tudni gyakorolni az unió jövőjére, azon belül különösen a bevándorlást illetően. Jó érzés azt látni, hogy azok a kelet-közép-európai – volt kommunista – országok, amelyeknek eddig mindig a nyugatiak diktáltak, most iránymutatást adnak nekik, és abba az irányba terelik őket, amely nagyban egybecseng saját lakosságuk céljaival is, gondolok itt a tömeges migráció elutasítására, az Európai Unió külső határainak megvédésére.

(Gabay Dorka, magyaridok.hu)