Nem fér a bőrébe Paul Lendvai, és még kevésbé tudja megbocsátani Orbán Viktornak, hogy egykori antikommunista diákvezetőből jobboldali konzervatív miniszterelnök lett, aki nem adja be a derekát az egész EU-t szorongató szélsőliberális társadalomrombolásnak. Mit tehet ilyenkor egy igazán haladó szellemiségű gondolkodó? Hát ír egy könyvet, amelyben mindenkit lenáciz, aki nem ért egyet az ő oldalával.
Mindig különös bája van annak, amikor az állítólagos populizmusát vetik Orbán Viktor szemére a haladó gondolkodók. Ugyanők ugyanis nem szoktak populizmus-aggodalmakat megfogalmazni azon, ha a Nyugat-Európában mára szinte megkülönböztethetetlen jobbközép és balközép pártok lefedik a teljes politikai spektrumot, és nagy egyetértésben nyomják át a közvéleményen az összes fontos szélsőliberális ügyet a homoszexuálisok házasságától a migránsok befogadásáig. Sőt, éppen azon szoktak megütközni a demokrácia és a sokszínűség felkent bajnokai, ha az egymáshoz teljesen hasonult nagy pártok mellett más vélemény is képes helyet szerezni magának a nagypolitikában. Ilyenkor azonnal nacionalizmust, populizmust, és ha lehet, nácizmust is kiáltanak.
- Orbán Viktor bűne tehát dióhéjban annyi, hogy a szó eredeti értelmében vett kereszténydemokrata politikát folytat, és nem a kortárs európai elit által elvárt, kereszténydemokrataság álcája alá rejtett szélsőliberálisat.
Alighanem ezek az okok hajszolták bele a hírhedt demokratát, Paul Lendvait is, hogy 88 évesen, a gondtalan nyugdíjas évek helyett megírjon egy minden bizonnyal csodálatosan minőségi könyvet Orbán Viktorról. És, hogy miket ír? Nagy meglepetésekre ne számítson az olvasó! Orbán szisztematikusan lebontotta a demokratikus intézményeket, amelyek korlátozhatták volna a hatalmát, leszámolt a sajtószabadsággal, és – figyeljenek, csak ezek a mélyeuropéer demokraták tudnak ilyen finoman nácizni! – „führeri demokráciát” épített ki Magyarországon. Nem hiányozhat a mondanivalóból az a keserű értetlenkedés sem, hogy Orbán már az ellenfelei szerint is legyőzhetetlen Magyarországon, ráadásul – minő antidemokrácia – már az Európai Unió sem fenyegeti a törvényesen választott magyar kormányt.
Az összes balliberális blogbejegyzés és könyv ugyanabból a jegyzetből íródik
A könyvről szóló HVG-beszámolót meg sem tudnánk különböztetni bármelyik magyarországi baloldali blogtól, ha nem közölnék, hogy amúgy Lendvai könyvéről szól a cikk. Gyakorlatilag mindennel baja van:
- a nemzeti összetartozás napjának nyilvánított június 4-ével,
- a határon túli magyarok szavazati jogával,
- a Soros György elleni „gyűlöletkampánnyal”,
- a még mindig bármilyen bizonyíték nélkül harsogott korrupcióval,
- és kiváltképp a történelmi csapásokból kiegyenesedni akaró nemzeti öntudattal.
A Brüsszellel vívott küzdelmekben természetesen ellövi a hálátlanság-érvelést is, mintha nem tudná, hogy az EU-tól kapott támogatások jelentős része a német gazdaságba, illetve adó formájában a német költségvetésbe vándorol vissza Magyarországon keresztül. És persze a legfőbb szálka a haladó, európéer szemekben: a migránsválságra adott magyar válasz, a tömeges mohamedán és afrikai bevándorlás határozott elutasítása. Ezen egyszerűen nem tudnak túllépni, hiszen a liberálisok által tolt szekér első kerekének küllői közé szúrta be ezzel Orbán a vasrudat.
Aggasztják a különvélemények a liberális internacionálét
Lendvai azt is elsiratja, hogy Orbán ezen intézkedései miatt nemzetközi szinten is közkedveltté vált a „szélsőjobboldaliak” szemében. A valóságtól egyre inkább elrugaszkodó szélsőliberális elit egyre jobban aggódik azon, hogy Orbán megmutatja, más vélemény is létezik az övéken kívül. És ezt az európai politikai elit, valamint annak holdudvara (benne Paul Lendvaival) képtelen elviselni, inkább mindenkit szélsőjobboldalinak bélyegez, aki nem áll be a liberális kánonba, az egyedül elfogadott véleményt visszhangozni. Lendvai aggódik, mondván Orbán kormányzásának jelentősége, hogy kihasználta a mélyben megbúvó dühöt és sérelmeket a fősodratú politikával szemben. Szerinte ebből Németországban, Ausztriában, az Egyesült Királyságban, de akár még az Egyesült Államokban is tanulhatnának. Van viszont egy fogadásunk arra, hogy Lendvai nem arra gondol, hogy a fősodratú politika ne adjon okot a dühre, ne okozzon sérelmeket, és hagyjon fel az egyre durvábban társadalomromboló liberális ámokfutással.
Vezető kép: Die Presse