„Különleges nap volt ez az idei június 4-e.
102 évvel az igazságtalan és mérhetetlenül fájdalmas trianoni békediktátum aláírása és 66 évvel a családok százezreinek mély lelki sebeket okozó 1956-os abortuszliberalizáció kihirdetése után, Pünkösd ünnepének lelkületében, a csíksomlyói búcsúban ezrek imája által erősítve, mintha tegnap tényleg sikerült volna nemzetünk életében lélekben új fejezetet kezdenünk.
Ez a misztikus kezdet nem a lelkes életvédők menetében, de nem is községünk patrióta közösségének trianoni megemlékezésekor volt számomra érzékelhető, bár hitem szerint mi, maroknyi »tűz-őrzők« sem tesszük dolgunkat hiába.
De a csoda tegnap nem ezeken a helyeken, hanem egy focimeccsen esett meg, ahol harmincötezer gyermek önfeledt hite, sugárzó lélekereje volt az, ami szimbolikusan átlendített bennünket rögzült kicsinyhitűségünkön.
Egy súlyosan traumatizált nemzet mintha 11 fiatal férfi játékával és harmincötezer vidám gyermek szurkolásával tudott volna gyógyulni, de legalábbis nagy lépést tenni a gyógyulás felé.
A Szentlélek ereje és a gyerekek hite ugyanis csodát tett: képesek voltunk – a bennünket érő folyamatos támadások és a magunkkal szembeni különös lenézés, fásult önbizalomhiány ellenére – újra kiegyenesedni, leszegett fejünket felemelni és bízva önmagunkban győzni.
Csak látszólag az angol csapat felett, valójában önmagunkon, lelkünkben hordozott bajainkon…”
(Máthé Zsuzsa)
Add tovább!
