KÉRI LÁSZLÓ ZÖLDFEJŰ MARAD?

Újévi köszöntőjében minden jóakaratú embernek boldog új esztendőt kívánt Áder János köztársasági elnök.

Ennek hatására nekem egy született rosszakaratú ember jutott eszembe. Nem Gyurcsány Ferenc vagy éppen Vona Gábor, pedig ők sem kerültek volna a jelöltek közé indokolatlanul. Most Kéri László politológus neve villant át az agyamon, akinek fejét hétről hétre zöldre festi kedvenc portálja, a Zsúrpubi. Szerintem ez a színezés azért találó, mert így teljes harmóniában van a külcsín és a belbecs, bár lehet, hogy ők másképp gondolják.

Azért jutott eszembe éppen Kéri, mert legfrissebb elemzésében nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy lehülyézzen s ezért lenézzen két és félmillió embert. Hogy miért? Mert ezen hölgyek és urak tekintélyes csoportja „különösebb kételyek nélkül elhiszi és elfogadja mindazt, amit a kormányzat propagandagépezete éjjel-nappal összehazudozott számukra.” Persze, ezt úgyis mondhatnánk, hogy elhiszi a valóságot, amit nap mint nap megtapasztal, amit a zöldfejű Kéri hazugságnak állít be. Olyan hazugságnak, amelynek a valóságtartalmát senki nem tapasztalta meg. Horribile dictu még ő maga sem.

Először is miért gondolja ez a zöldfejű, hogy a kormányzat propagandagépezete hazudik? Bezzeg amikor tényleg hazudott, akkor Kéri még véletlenül sem írt le ilyesmit. „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este.” A választók el is zavarták a hazudozó Gyurcsányt és bandáját, hogy aztán négy év múlva megerősítsék korábbi döntésüket, nehogy visszajöjjön.
Miért gondolja Kéri, hogy pedagógusok, az egészségügyi dolgozók, mentősök, a katonák, a rendőrök, a tűzoltók nem tudják eldönteni, hogy a kézhez kapott magasabb fizetésük megfelel-e a kormány által bejelentett béremelésnek vagy sem?
Miért gondolja a zöldfejű, hogy a cégek nem tapasztalják, hogy minden idők legalacsonyabb társasági adóját kell csak fizetniük, a legalacsonyabbat Európában? A kormány bejelentésének megfelelően.
Miért gondolja a zöldfejű, hogy a fiatalok nem jutnak könnyebben lakáshoz, tanulmányi ösztöndíjhoz, szociális adókedvezményhez? Csak azért, mert a kormány mondta, az érintettek pedig folyamatosan megtapasztalják?

Nem sorolom tovább. A helyzet az, hogy nem a kormány, hanem Kéri hazudik! Méghozzá aljasul hazudik, hogy feszültséget keltsen, hogy megpróbálja a kabinet ellen hergelni azokat, akik nagyon is meg vannak elégedve a munkájával. Hogy tehetetlen dühében nekimegy annak a két és félmillió embernek, aki alig várta már, hogy a negyven évnyi kommunista elnyomás és húszéves liberálfasiszta diktatúra után jöjjön valaki, aki meg akarja szabadítani sunyi, gonosz fogvatartóitól.

Aki nem át akarja verni őket – mint Kérivel együtt a félmúlt veszedelmes vérszívói – hanem minél szélesebbre akarja tárni számukra a lehetőségek kapuját, hogy az erősödő családok, közösségek révén az egész társadalom végre valóban boldogulhasson, az ország virágzásnak indulhasson. Nem utolsó sorban az erős európai országok közé zárkózzon fel a szakadék szélén állók közül. Görögország azóta is ott szédeleg, ahová bennünket kitartó munkával az elvtársak odatoltak.

Kéri látja, hogy aljas próbálkozása kudarcra van ítélve, mert a valóság naponta könyörtelenül felülírja nyomorúságos vízióit. Ennek ellenére, mint Don Quijote, kérlelhetetlenül tör előre, hogy maga előtt is igyekezzen cáfolni a cáfolhatatlant: az a világ, amelyben a kormány hazudik, amivel ő politikai érdektől vezérelve traktálja a nyilvánosságot, csak az ő képzeletének szüleménye. Nem kívánom Kérinek, hogy olyan szomorúan végezze, mint a spanyol nemes úr, miután kijózanodott az álomvilágból.

De azt igenis kívánom, még ha szinte reménytelen is, hogy jöjjön meg az esze. Ne építse hazugságokra légvárait, ne legyen kívül-belül olyan zöld, mint amilyennek saját portálja bemutatja. Lássa be, hogy nem ő, de még csak nem is az övéi fújják a passzát szelet, a Föld nem körülöttük forog.

Nyugodtan bízza rá a magyar világ sorsát arra a két és fél millió választóra, aki – mint az elmúlt két ciklus megmutatta – nélküle is pontosan tudta, ki jó neki s ki nem.

Még csak 67 éves. Van ideje rá bőven, hogy rosszakaratúból jóakaratú emberré válhasson. Hogy a köztársasági elnök még ebben a földi életben neki is kívánhasson boldog új évet.

De ha zöldfejű akar maradni, hát tegye. Elvégre demokrácia van Magyarországon, a szabadság világa, hiába akarta már azt is ezerszer elhazudni.
(leander.blogstar.hu, Horváth József)