Nem hiába tüntetett érte a liberális értelmiség színe java? Vagy az a tüntetés Tasnádi Péter miatt volt? Hát nem mindegy? Győzött az igazság! Igaz 15 év itt is kellett hozzá, de úgy látszik ennyi a független magyar jogszolgáltatásban a bűnösség, meg az ártatlanság bizonyulásához is szükséges. És ne csodálkozzon, hogy már nem tudja hogy ki is ő!
Teljesen igaza van Brüsszelnek, hogy nem enged hozzányúlni ehhez a kiváló rendszerhez. Mi az a 15 év a világmindenség évmilliárdjaihoz képest? Egy ember is elél vagy ötször ennyi ideig, nem igaz, hogy nem bír ki 15 év büntetőeljárást belőle. Nem kell kényeskedni.
Arról a szörnyűséges lehetőségről nem is beszélve, hogy egy ártatlan embert vegzáltak 15 évig! Csak engem zavar ez az ellentmondás?
Ha valakit 15 év után végül is nem ítélnek el, mert mindenféle problémák voltak a korábbi mindenféle első, meg másodfokú, esetleg bűnösséget többféleképpen megállapító ítéletekkel, akkor nem sérül neki a tisztességes eljáráshoz való joga? Remélem perelni fog!
Bizonyára önök is rendszeresen találkoznak mondjuk az Országos Bírói Tanács kiadványaival, amelyek részletesen megmagyarázzák, hogy miért történtek így a dolgok, hol hibádzik a jogszabály és ne adj isten, esetleg hol hibázott egy bíró? Ahogy azt is olvasták, hogy az OBT részletes tervekkel állt elő arra vonatkozóan, miként lehetne a bonyolultabb ügyek tárgyalási idejét az emberi élet egyötödéről, mondjuk az egytizenötödére csökkenteni. Azt meg sem említem, hogy esetleg nem ellentétes ítéleteket hozni fordulónként. Önreflexió nulla.
Mondjuk így ennél az utolsó bekezdésnél persze csak a csalfa képzeletem játszik velem. Ennyi erővel pont azt is elképzelhetném, hogy Viktoria’s secret modellekkel orgiázom. Azok nők még, ugye?
A bírói kar és úgy általában az egész jogásztársadalom rohadtul érzékeny a függetlenségére. Ezt úgy kell értelmeznünk jelen állás szerint, hogy ők megmondják nekünk, hogy miként is vannak a dolgok, nekünk meg coki. Nem a magyar társadalomnak van igazságszolgáltatása, hanem az igazságszolgáltatás terepasztala a magyar társadalom. Ha meg a jogalkotó, a népfelség, az országgyűlési többség akar valamit, akkor jön Brüsszel és máris van jogi értelme egy olyan kijelentésnek, hogy mostantól az anyád az apád.
Hunvald György esetében a jelen állás szerint csak azt tehette volna a bíróság, jogállamilag, hogy valamikor 2009-ben és 2010-ben minden létező fokon felmenti. Vagy ha bűnös volt, akkor elítéli. Nem kívánom végiggondolni az eljárás különböző stációit jogilag, mert az ember nem öntöz forró kénsavat sem magára, de egy 15 év után elkövetett jogerős ítéletnek nincs sportértéke, akár felmentő, akár nem, csak kínzási arányszáma, valahol 85 százalék körül.
Ráadásul ha jól értem, valami jogi csűrcsavar mentette meg végül, az igazságot még valahol a szomszéd utcában körbevette néhány lebernyeges alak és alaposan helyben hagyta. Mondjuk úgysincs belépője egyik bíróságra sem.
Ez nem arról szól, hogy Hunvald mit érdemelt volna. Ez arról szól, hogy szabad-e minimum 10- 15 évig húzni egy bírósági eljárást? Gyakorlatilag minden közfelháborodást kiváltó ügyben. Még szerencse, hogy a bírói függetlenség kizárja, hogy bíróságok tévedjenek. Ja, nem zárja ki, de mégse tévednek. Amúgy a Hunvald miniszterelnöki álmokat dédelgetett, úgy megnéztem volna, amikor lemeccselik ezt a Fletóval 2009 elején, vagy a Gordonnal 2014 elején is. Ezt az élményt is elvette tőlünk a bíróság.
Ha nem lenne világos, a jogászok, mint kaszt vallottak kudarcot immár sokadszor. Egymással szórakoznak, jogászkodnak és az emberségre és az igazságra tesznek nagy ívben. Nem is akarom tudni, hogy ezek mögött az abszurd pofátlanságok mögött milyen megegyezések vannak és főleg kivel rezeg egy hullámhosszon az a sok független bíró. Szégyelljék magukat.
(kiettemeg.pestisracok.hu)
