Karácsony Gergely, egy honi színművészünk egészségi állapotának örvendetes javulása okán közölte bíztató és támogató sorait. Ezzel nincs is semmi baj. Azaz, hogy mégis, mert itt van ez a ,,fránya” magyar nyelv.
Kis politikai üzenetét Karácsony gondosan részévé tette írásának, mondhatni elrejtette köszöntőjében, amikor azt mondja a maga liberális gőgjével, hogy az illető ,,szabadságszerető ember.”
És a többiek? Könyörgöm, miért kell ezt az evidenciát kihangsúlyozni és kisajátítani?
Karácsony szerint a Gálvölgyi Jánoson kívüli magyarok összessége ezek szerint imádja rabságot, él-hal a börtönkosztért, avagy alig várná, hogy beszélőre mehessen.
Tűnhet úgy, hogy felvetésem a kákán is csomó keresése és nincs jelentősége, de színészi szakmámból fakadóan mégis ,,báncsák” a fülemet a helytelenül használt fogalmak, jelzők nyelvünkben hibásan elburjánzó halmazai. A nyelvtani tarthatatlanságokról – példának okáért a fojtani ige baloldali, női szekciójának ,,folytani” variánsára gondolok – még nem is nyitottam zárójelet.
Egy HIPERPASSZÍV főninek, mint Karácsony Gergely, MINIMÁLAKTÍVAN is kutya kötelessége lenne pontosan fogalmazni, különben az ÉLETREVALÓ magyarok vele kapcsolatosan egy óvatlan pillanatukban jelzőik használatakor esetleg ellentétes értelemmel fognak gondolni az ő életrevalóságára, bár igen sokan ezzel már most is így vannak.
Ha kérhetem, akkor a félreérthetőségek elkerülésének szándékával, de kerülje fogalmi képzettársításainak másokat kirekesztő és negligáló alkalmazását.
Ez nyelvünk stilisztikája szempontjából is üdvös lenne, ha egy ilyen alacsony és kövér, akarom mondani egy ilyen magas és vékony, egyebekben baloldalt és a hatalmat szerető embertől ezt elvárhatnánk, aki nem más, nem is lehet más, mint személyesen ön, azaz KARÁCSONY – a ,,szabadságot” is, a szabadosságot is, de legesleginkább talán a biciklisávokat szerető – GERGELY.
Bognár Zsolt /Parabolha Fb/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
