Gajdics Ottó a Jobbikról – JELMEZBÁL A DEDÓBAN

JELMEZBÁL A DEDÓBAN

Miközben arra vártunk, hogy a megadott határidőig reagáljon a Jobbik az Állami Számvevőszék vizsgálatának megállapításaira, kiderült, hogy szinte valamennyi ellenzéki párt megsérti a pártfinanszírozási törvényt. Megbizonyosodhattunk arról is, mennyire egy srófra jár az agyuk a rajtakapott politikusoknak, függetlenül attól, milyen mértékben utálják egymást is.

Mert egy dologban teljes az egyetértés. A kialakult helyzetet mindannyian úgy akarják politikai haszonszerzésre felhasználni, hogy fittyet hányva a bűn árnyékára, ami rájuk vetül, az áldozat szerepét igyekeznek magukra ölteni.

Miként azt Juhász Péter, az Együtt elnöke kiöklendezte magából, vérlázítónak tartják, hogy az ÁSZ a Fidesz pártállami módszereit kiszolgálva, adminisztratív eszközökkel akarja ellehetetleníteni az ellenzéket a közelgő választások előtt.

Az LMP elképedt, a liberálisok pedig egyenesen Guy Verhofstadtig szaladnának fölháborodásukban. Azt nem tudni, neki mi köze van ahhoz, hogy szabályosan gazdálkodik-e a Fodor Gábor irányította kis csapat vagy sem, mindenesetre hazai megítélésüknek bizonyára jót tesz, hogy az egyik legellenszenvesebb Orbán-fóbiásnak panaszkodnak dedós módon.

A Jobbik közben kajánul jelentette, hogy már 44 millió forintot kalapoztak össze, van tehát szerintük fogadókészség a társadalomban a báránynak maszkírozott farkasra. De lássuk be, ez a szám roppant kicsinek tűnik mind a kilátásba helyezett büntetés, mind a szavazótábor növelésének reménye tekintetében.

Rontja a többség hajlandóságát a sajnálatra, hogy a szerződések nyilvánosságra kerülése miatt a Jobbik már vissza is adta a szeptemberben trükkösen vásárolt plakáthelyeket eredeti tulajdonosának, mert az ÁSZ két év múlva soron következő vizsgálata valószínűleg újabb, a tavaszinál is nagyobb mértékű tiltott pártfinanszírozást állapított volna meg.

Anélkül, hogy különösebb hajlandóságot éreznénk tanácsokkal traktálni a szedett-vedett ellenzéket, óhatatlanul fölmerül bennünk a kérdés: Nem volna egyszerűbb betartani a szabályokat? Nem hozna többet a konyhára a szimpatizánsok számában is, ha a törvények betartására a kormánypártokkal kapcsolatban oly érzékeny ellenzék maga is törekedne a feddhetetlenségre?

Ha a független intézmények elfogulatlan működését állandóan számon kérő acsarkodók akkor is tiszteletet tanúsítanának ezen intézmények irányában, amikor történetesen velük kapcsolatban védik a jogállamot és a demokráciát? Valóban komolyan gondolják, hogy rájuk külön párttörvénynek kellene vonatkoznia, ami röviden így szól: azt csináltok, amit akartok?!

Mindenesetre a mostanában napvilágot látott közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, nem az ÁSZ, még csak nem is a kormány, hanem a velük szimpatizáló aktív szavazók hiánya lehetetleníti el az ellenzéki pártokat.

Régóta nem mértek olyan alacsony támogatottságot a Jobbiknak, mint legutóbb, a baloldalon pedig jól látszik, hogy csak egymás kárára tudnak pár százalékos növekedést elérni az osztódással szaporodott alakulatok, új szavazókat nem tudnak megszólítani. Közben a kormánypártok mutatói minden méréssel új csúcsokra törnek. A ráolvasással előidézni kívánt kormányváltó hangulat sem érte el a kellő mértéket.

A Medián legfrissebb adatai szerint mindegy, ki a kihívó, az emberek jó része Orbán Viktort szeretné a következő ciklusban is a miniszterelnöki székben látni. És annak nagyon el kellene gondolkodtatnia a teljes ellenzéket, hogy még támogatóik közel egyharmada is azon a véleményen van: a közepesnél valószínűtlenebb, hogy jövőre legyőzhetik a Fideszt.

Csak kérdezem: véletlenül nem ezt a kudarcos politikát akarják takargatni az ÁSZ elleni kirohanásokkal?
(Gajdics Ottó, magyaridok.hu)