A harangzúgás nem sajátja a felszín alatt zajló titkos háborúknak. Létezik ugyan a mondás: „Csapj zajt, hogy a hangzavar fedésében el tudd végezni az elrejteni szánt dolgokat.” Ez egy módszer abban a közegben, amit a köznyelv a „titkok világaként” ismer. Tény, amit nem lehet elégszer és nyomatékkal hangsúlyozni, hogy az érdekérvényesítés során a háttérmunka olyan báziseljárás, amely sem nem nélkülözhető, sem nem pótolható.
Gróf Apponyi Albert tökéletes retorikai szólamokkal és hibátlan francia kiejtéssel Magyarország érdekében elmondott védőbeszédét figyelmen kívül hagyva, 1920. június 4-én 16.32-kor aláírták a trianoni békediktátum, a Magyarország megcsonkításáról szóló döntést. Az évszázadok hódításai és háborúi idején előfordult, hogy nemzetek és országok tűntek el, illetve alakultak át. De a XX. század legnagyobb európai kivégzése a magyar nemzet kerékbe törése volt.
A százéves évforduló kapcsán számtalan izgalmas, történetiségében hiteles és jövőbe mutató dolgozat foglalkozik a trianoni traumával. Amikor az okokat elemezzük, az objektív és szubjektív tényezők sokaságát vizsgáljuk, képesek vagyunk elfelejtkezni a láthatatlan manipuláció gyilkos, a titkosszolgálati módszert magában foglaló befolyásolás elementáris erejéről. Természetesen nem arról van szó, hogy a végiggondolt stratégia és a felkészült politikusok kreativitása szükségtelen lenne, és csupán a háttérben zajló ármány elég a történelmet befolyásoló célok megvalósításához. A politikát támogató manipuláció nem öncélú, hanem eszköz a mindenkori hatalom és persze annak ellensége/ellenfele kezében is. Eszköz, amely akkor is létezik, ha egy kormány, elvi okok miatt, nem akarja használni.
Ahogy akkor ott, Párizsban is történt. Ellenségeink – a szomszédos országok vezetőivel közösen – ugyanis nemcsak ismerték, de – velünk ellentétben – használták e módszert, és segítségével elrabolták Magyarország kétharmadát. Tulajdonképpen a felszínen nem is érzékelhető könnyedséggel érték el mindezt. Amíg Apponyi gróf és csapata a védőbeszédet finomította, addig az ellenfél háttérjátékosai, manipulátorai – mai szóval: lobbistái – a döntéshozókat és azok holdudvarát kínálták meg pénzzel, ígérettel, és annak csábító erejével, miszerint ha ők kapják a területeket, az miért lesz jó a nagyhatalmak gazdasági érdekeltségeinek. Nem szónokoltak, nem használtak elegáns szófordulatokat, és nem hozakodtak elő kristálytiszta érvek özönével, hanem a legegyszerűbb és egyben leggátlástalanabb mondatokkal vették meg a döntéshozókat.
Majd győztek.
A harangzúgás a győzelem hírnöke volt Hunyadi János idején, de száz éve, miként 2020. június 4-én is, a veszteségre emlékezés szimbóluma lett. Mert durván türemkedik elő a hasonlóság az akkori és a mai világ között. Magyarország ellenfeleinek száma nem csökkent, miként az életünket megkeserítő támadások sem változtak sokat. Az ősi mesterség, a titkosszolgálat eszközei és módszerei maradtak és használják mindazok, akik vagy a revíziótól – visszacsatolástól –, vagy attól félnek, hogy Magyarország ismét képes lesz, ha nem is sebek nélkül túlélni azt a támadást, amely most nem területi megcsonkítására irányul, hanem politikai értelemben vett elpusztítására.
Száz év alatt a cél módosult, az eszköz maradt. Manipuláció, tökéletes lejárató kampány, az országon belüli ellentétek szítása, a társadalom demoralizálása, a fejlődés lehetőségének lekicsinylése, a teljes káosz elérése az, amivel szembe kell most is néznünk nekünk, magyaroknak. Ha a közeli jövőnket firtatjuk, csak annyi a dolgunk, hogy tekintetünket Amerika felé fordítjuk. Ami ma ott történik az Antifa irányítása mellett, nos, ez vár Európára és persze ránk, magyarokra is. Az Egyesült Államokban kipróbált, a destabilitást elérni akaró módszertan exportja már évek óta folyik és nem csak európai célponttal. Ebből következően, az előkészítő brigádok már pozíciót fogtak itt nálunk is, és csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy Budapest utcáit csatatérré változtassák. Terveik végrehajtása nem lesz nehéz, hisz megosztottságunk régóta nem ideológiai kérdések mentén természetes vitára épül, hanem egy átgondolt manipuláció következménye. Miközben 1920-ban is gyorsan világossá vált – a kollaboránsok csoportját leszámítva –, hogy mindenkinek katasztrófát jelentett az ország megcsonkítása.
Fontos tudomásul vennünk, az összetartozás vágya mellett létezik egy lecke, a megmaradni akarás házi feladatai között, amely ereje képes eredményesen semlegesíteni a támadásokat és a végrehajtásra kiképzett csapatokat. Amikor a mindenre elszánt külső erő ostromolja nemzeti érdekeinket, pénzt, eszközt nem kímélve támad és ér el látható sikereket, a védelemnek is hasonló módszerrel kell reagálnia. A jövőnk potenciális feszültségeit jól jelzi, hogy – példa erre a Budapesten megkéselt tinédzserek esete – egyre többször villannak pengék etnikai hátterű szóváltások során, miként Amerika városaiban szintén az etnikai hovatartozás a hívószó, amit bármikor elő lehet venni a káoszelmélet realizálása érdekében. Ezzel párhuzamosan az egyébként szelídnek gondolt ideológiai véleménykülönbségek is számtalanszor gyűlölködésben öltenek testet. Naivitás lenne azt hinni, hogy spontán folyamatról van szó, hisz a gerjesztés speciális iskolákban tanult szakma. Van, aki summa cum laude végzi el és győz. Van, aki csak átcsúszik a vizsgán és csodálkozik, hogy legyőzték.
Zúgjatok, harangok! Ébresztő azoknak, akiket bár nemes cél vezérel és hithű életet élnek, de nem látják a veszélyt, és ezért nem megfelelő eszközzel védekeznek ellene. Hogy mik ezek? Van hely, ahol tanulják, és vannak, akik felkészülve használni tudják. A döntéshozó pedig merje és engedje, hogy a hozzáértők tegyék a dolgukat mindazokért a magyarokért, akik a határainkon belül és az elcsatolt országrészekben élnek.
A szerző titkosszolgálati szakértő
(Földi László, magyarnemzet.hu)
Oszd meg másokkal is!
