Vannak színművészek, akik csodásan alakítják Hamletet. Mélységgel, drámai erővel. Vannak színészek, aki a komédiázásra születtek. Lubickolnak minden vidám szerepben. És vannak olyanok is, akiknek a hangjuk a védjegyük, ezer közül is megismerni. És van, pontosabban most még nehéz leírni, és volt, Haumann Péter…
A virtuóz. Aki ugyanúgy hiteles és rendkívüli volt III. Richárdként a színpadon, mint vicces lókupecként az Indul a bakterházban és az ő utánozhatatlan orgánuma tette igazán élővé, különlegessé Hókuszpókot is a meséből.
Különleges művész volt, de soha nem helyezkedett úgy a színpadon, hogy mások elől elvegye a fényt. Tudta ő jól, ha bejön a színpadra, akkor a leghátsó sorokban is tudni fogják, megérkezett. A különleges talentumok sajátja. Pedig hosszú utat tett meg a színpadig. Nehéz sorsú gyerekként született Angyalföldön, egy kis, szoba-konyhás lakásból csodálkozott rá a világra. Aztán rátalált a színjátszásra és soha többé nem eresztette.
Egy csendes virtuóz volt, aki minden szerepből kihozta a maximumot. Ha arra kérték, az ügyefogyott francia nyomozót alakító Louis de Funés-t szinkronizálta zseniálisan, vagy bármelyik amerikai világsztárt. Este pedig bement a színházba és ő volt Tust, a Macskákból és azt a musicalt is halhatatlanná tette. Imádták a gyerekek állatkerti igazgatóként a Keménykalap és Krumpliorrban, és imádták a felnőttek is. A színházba járó, színházat értő felnőttek, akik minden darab végén úgy jöttek ki a teremből, hogy ez a Haumann ezerarcú.
A színház világában otthonosan mozgók tudták, hogy baj van az egészségével. Nagy baj… De mindenki reménykedett abban, hogy a hosszú évtizedekig tartó jelenlét után a Balaton-part csöndje, szépsége erőt ad neki a küzdelemre. Vártuk, reméltük, de néhány napja, a 81. születésnapján is túlságosan nagy volt a csönd. Vészjósló. Szombaton este aztán jött a letaglózó hír, egy korszakos színész, a virtuóz, az ezerarcú, egyszóval Haumann Péter örökre elaludt. Ma még nem tudjuk felfogni, kit is vesztett el a magyar színjátszás…
Nyugodj békében, Haumann Péter!
(Sal Endre, mandiner.hu)
Add tovább!
