Milyen országokkal ápolhat jó kapcsolatot Magyarország miniszterelnöke? Sokan húzzák a szájukat a kínai kormányfő látogatása kapcsán, Szél Bernadett még a függetlenségéért küzdő Tibet zászlaját is a nyakába akasztotta. (Vajon mikor látjuk őt székely zászlóban?) Azt mondják, Kínában kommunizmus van, és bizonyos mértékű keresztényüldözés. Ez igaz. Kérdés, hogy ennek befolyásolnia kell-e a magyar–kínai gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokat.
Vlagyimir Putyinnal úgyszintén kiváló jelenleg hazánk viszonya, pedig Oroszországban is lehetne mit kifogásolni. Megy is a rikácsolás, ha idelátogat az orosz elnök. Végre kiegyensúlyozott a kapcsolatunk az Egyesült Államokkal, holott a végtelenül liberális és minden ország belügyébe beavatkozó, háborúkat szító és fenntartó politika sem éppen szimpatikus. Mégsem kérdőjelezi meg senki a velük fennálló politikai, gazdasági kapcsolatot. Persze „mintaállam” szerepét már elvesztette az USA, amióta az Orbán Viktorral több kérdésben egyetértő Donald Trump lett az elnök.
De térjünk vissza gondolatban az öreg kontinensre, mert viták ide, megosztottság oda, az Európai Unión belül minden egyes állam a szövetségesünk és gazdasági partnerünk. A „demokratikus és toleráns” Franciaország is, ahol rendszeresen szétverik a rendőrök a Macron ellen tüntetőket, és kereszteket döntögetnek. Az a Németország is, ahol bevezették a harmadik nemet és sok helyütt nem lehet betlehemest felállítani, nehogy bántsa a mohamedánok szemét, ugyanakkor a szivárványosok gusztustalanabbnál gusztustalanabb nagyszabású felvonulásokat tarthatnak. Jóllehet a magukból kifordult európai országokkal még hosszan lehetne példálózni, még sincs tüntetés, ha ezeknek az országoknak az elöljárói látogatnak ide, és senki sem mondta még azt, hogy azonnal szakítsunk meg velük mindenféle kapcsolatot.
Kínának viszont fordítsunk hátat. Most, amikor régiós viszonylatban a legtöbb export innen irányul Kínába. Amikor az elmúlt napokban újabb és újabb szerződéseket kötöttek a minisztériumok, valamint magyar és kínai cégek, amelyeknek egyenes következménye rengeteg munkahely és az ország anyagi gyarapodása. Amikor megépül kínai finanszírozással a Belgrád–Budapest vasútvonal, amelyen 120 és 200 km/h közti sebességgel közlekednek majd a szerelvények néhány éven belül. Tényleg most kellene faképnél hagyni a kínaiakat?
Orbán Viktort Magyarország miniszterelnökének választották meg. Nem feladata, hogy megváltoztassa a világot. Nincs is erre felruházva, de nem is szenved szereptévesztésben, mint oly sokan. A külpolitikai képlet tehát a gazdasági együttműködéseken kívül békeidőben elég egyszerű: mi nem szólunk bele más dolgába (kivéve, ha magyar emberekről van szó), és mások sem szólhatnak bele a mi dolgainkba.
A magyar miniszterelnök számára egy érdek létezhet és létezik: a magyar érdek. Ez pedig azt diktálja, hogy minél előnyösebb kapcsolatot kell ápolnia Kínával, ahogyan más országokkal is.
Na most, ha ez történik – vagyis szavunk van Európában, kiegyensúlyozott a viszonyunk az Egyesült Államokkal, egyre gyarapodnak a gazdasági, kereskedelmi kapcsolataink Kínával és Oroszországgal –, akkor mi itt a probléma?
(Märle Tamás, magyarforum.hu)
