Néhány napja történt, hogy David Pressman, az Egyesült Államok budapesti nagykövete hazaszaladt szülőhazájába, hogy elpanaszolja külügyminiszterének és más fejeseknek, milyen rosszul viselkedik Magyarország. A nagykövetség erről kiadott hivatalos közleménye így szól:
A nagykövet találkozott Antony Blinken külügyminiszterrel és a Fehér Ház magas rangú tisztviselőivel, akikkel megvitatta a szövetségesi kapcsolatok legújabb fejleményeit, köztük a magas rangú magyar tisztviselők egyedülállóan Amerika-ellenes retorikáját és a magyar kormány által ellenőrzött médiában elterjedt Amerika-ellenes retorikát.
Ők tehát az áldozatok. A tízmilliós Magyarország bántja a majd félmilliárdos Egyesült Államokat.
Emésszük: magyar tisztviselőknek és a kormánypárti médiának „egyedülállóan Amerika-ellenes” a retorikája. Konkrét példákat nem említenek, így csak sejtéseink lehetnek, mi a fájdalmuk. Fölteszem, a fájásaik között szerepelhet a „dollármédiázás”, „dollárbaloldalizás”. Hogy a nemzeti kormány és a jobboldali sajtó nehezményezte (nehezményezni merészelte), hogy a tavalyi választási kampányban amerikai kormányzati körökhöz köthető pénzeszsákok több milliárd forintnyi dollárral tömték ki az ellenzéket, hátha hatalomra vergődik.
Különös. Tehát nem az a skandalum, hogy ilyen megtörténhetett (egy szövetséges ország választásába való durva beavatkozás), hanem ennek szóvá tétele. Gondolom, Pressman úr szerint az lett volna a helyénvaló, a „transzatlanti közös értékeknek” megfelelő eljárás, ha a magyar kormány megköszöni, hogy amerikai kormányzati dollárokkal meg akarták buktatni, és arra kéri Biden elnököt, próbálkozzon legközelebb is, hátha. S mivel nem ezt mondtuk, ráadásul fegyvereket sem szállítunk Amerika ukrajnai háborújába, továbbá olykor kifogásoljuk a napi szintű sértegetéseket, belpolitikánkba való beavatkozásokat, ezért hát mifelénk dúl az „Amerika-ellenesség”. Az a vétkünk, hogy védekezünk a pofonok, övön aluli ütések ellen.
Az viszont nyilván a mélységes magyarbarátság, hogy Joe Biden még elnökjelöltként „banditának” nevezte Magyarországot. Pressman pedig tavaly júliusi szenátusi meghallgatásán arról hadovált, hogy Magyarországon „mélyen aggasztó trendeket látunk” az emberi jogok, a médiaszabadság és a jogállamiság tekintetében. „Ha jóváhagyják kinevezésemet, támogatni fogom azokat az erőfeszítéseket, hogy megvédjük ezeket az alapvető jogokat és transzatlanti értékeket” – tette hozzá. Diplomata, nagykövet ilyeneket nem mondhat. Helytartó igen.
Amit ideérkezése óta művel, az megint csak nem illeszthető a diplomácia keretei közé. David Pressman nem az Egyesült Államok itteni képviselőjeként viselkedik, helyette a magyar belpolitikában tunkol: kioktat, figyelmeztet, fegyelmez, megfedd, eligazít. S olybá tűnik, mintha szervezné a búbánatos magyarországi baloldalt, amely annyira kilátástalanul tehetségtelen, hogy egyedül a mellékhelyiséget sem találja.
Magyarország, a magyar kormány nem Amerika-ellenes vagy Amerika-párti. Ahogyan nem vagyunk orosz- vagy ukránpártiak sem. Magyarpártiak vagyunk, ezért békét akarunk. Szívünk joga, hogy kimaradjunk az amerikaiak háborújából. S engedtessék meg, hogy tiltakozzunk, ha erővel bele akarnak minket rángatni.
Pressmanék közleményének üde színfoltja, hogy a „kormány által ellenőrzött média” Amerika-ellenességéről értekezik. Hogy milyen az a kormány általi ellenőrzés, nem tudom. Azt viszont tudom, hogy Michael Shellenberger és Matt Taibbi amerikai újságírók épp a napokban tettek vallomást az amerikai kongresszusban arról: az FBI és más kormányzati szervek hogyan cenzúrázták a közösségi média híreit, hogyan tiltottak ki onnan médiumokat és magánszemélyeket, akik nekik nem tetsző híreket osztottak meg. S ugyanez a Demokrata Párthoz kötődő maffia akadályozta meg a választási kampányban, hogy nyilvánosságra kerüljenek Biden narkós fiának ukrajnai ügyei. Eltüntették, kiradírozták a világhálóról Hunter Biden botrányát, hogy a papa hatalomra kerülhessen. S most ennek az Egyesült Államoknak a nagykövete oktat minket sajtószabadságra, késsel-villával étkezésre. Kabaré.
Pressman úr, jobb ha megbarátkozik vele: Magyarországon sajtószabadság van. Mi itt szabadon írhatunk az Egyesült Államok által elkövetett háborús agressziókról, színes forradalmakról, puccsokról, zavarkeltésekről. Szabadon írhatunk Biden fiának ügyleteiről, a dollárbaloldalnak küldött amerikai (kenő)pénzekről, az Északi Áramlat fölrobbantását föltáró Seymour Hersh cikkéről. Bármiről. Ha Pressman tótágast áll, akkor is megírjuk. Sőt, annál inkább.
(Pilhál Tamás, magyarnemzet.hu)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
Figyelem!
Veszélyben a munkánk, veszélyben a mindenszo.hu!
Mint arról már beszámoltunk, teljesen jogtalanul, és oktalanul a Facebook korlátozta a negyvenezres Facebook oldalunkat. Az elérésünk teljesen lecsökkent, szinte a nullára.
Alternatív módokon is próbálunk hozzátok eljutni, ezért arra kérünk téged is, segítsd a munkánkat, ha teheted, kövess minket a többi közösségi médiában is, mindegyiken szintén naprakész információkhoz, hírekhez juthatsz:
TELEGRAM csatornánk, itt tudsz csatlakozni hozzá:
TWITTER oldalunk, itt tudsz csatlakozni hozzá:
REDDIT oldalunk, itt tudsz csatlakozni hozzá:
VK oldalunk, itt tudsz csatlakozni hozzá:
Kövess minket az alternatív Facebook oldalunkon is, itt tudsz csatlakozni hozzá:
Támogasd munkánkat egy lájkkal! Köszönjük!
