A hazánknak hadat üzenő Emmanuel Macron francia elnök meghívta kormányába „szolidaritásügyi” miniszternek Daniel Cohn-Bendit ’68-as anarchistát, közismert pedofilt, gyógyíthatatlan Orbán-fóbiást. Még nem tudni, Cohn-Bendit elfogadja-e az invitálást, de mi azt szeretnénk, ha megtenné. Szimbolikus lenne. A front egyik oldalán állna az ötgyermekes Orbán Viktor, a másikon a rendkívül haladó francia elnök, aki az „anyjával” házasodott össze, és akinek egyik minisztere ötéves kislányok vetkőzéséről áradozik. Tessék választani!
Daniel Cohn-Bendit lehet a francia kormány új minisztere a lemondott Nicolas Hulot környezetvédelmi és szolidaritásügyi miniszter helyett – írta az Origo a Journal du Dimanche francia lap híre nyomán. Cohn-Bendit elismerte, hogy Macron emberei megkeresték, most vasárnap találkozik az elnökkel, és akkor dönt majd róla, elfogadja-e a felkérést. Szép hazánkban ki ne ismerné Cohn-Benditet, a 68-as párizsi diáklázadások egyik anarchista vezetőjét, akit hajszíne, üvöltözéstől kipirult arcszíne és szélsőbalos nézetei miatt máig „Vörös Danyként” emlegetnek? Ő az, aki gúnynevéhez méltóan vöröslő fejjel, kidagadt nyaki ütőerekkel ordibált az Európai Parlamentben Orbán Viktorral a Tavares-jelentés vitáján, 2013. július 2-án (lásd alábbi képünkön).
Cohn-Bendit éppen Orbán Viktorral üvöltözik 2013. július 2-án, Strasbourgban. Fotó: MTI/EP/Fred Marvaux
Az ordibálás, persze, nem újdonság egy szélsőbalos-szélsőliberális politikustól: ha nincs érv, legalább hangerő legyen. Márpedig érv nem volt, csak hazudozás és a már akkor is unalmas diktatúrázás. (Nálunk is vannak raktáron, elfekvőben ilyen rikácsoló politikusszerűségek – szerencsére, csak ellenzékben.) Sajnos, Cohn-Bendit 2014-ben háttérbe húzódott, már nem EP-képviselő. Mondom, sajnos, mert ő egymaga hívebben szemlélteti a haladó Európa agyhalálát, mint az isiászos „Druncker” úr, a hazánk jogállamiságáról jogi végzettség nélkül jelentést író Sargentini asszony és az összes brüsszeli, strasbourgi liberrált együttesen. Néha azért egy-egy korszakos eszmefuttatása még eljut kies tájékunkra. Így például a 2016-os, 86 halálos áldozatot követelő nizzai terrortámadást magyarázó bölcselete, mely szerint:
A bevándorlók 99 százaléka nem terrorista. Ne keverjük össze a bevándorlást a terrorizmussal. A nizzai támadást egy francia-tunéziai kettős állampolgár követte el, egy piti bűnöző ölt, nem egy bevándorló. A párizsi gyilkosok is a belgiumi Molenbeek negyedből jöttek. A Charlie Hebdo elleni merényletet is franciák követték el. Ezek az emberek nem vándoroltak. Európaiak az elkövetők, nem bevándorlók.
A terrorista-pátyolgatásnál sokkalta izgalmasabb „Vörös Dany” évtizedekkel korábbi munkássága, érdeklődési köre. A hetvenes években egy frankfurti alternatív óvodában dolgozott, ahol próbálta a gyakorlatba átültetni diáklázadó, anarchista haverjai világképét, életszemléletét, melyek többek között az ösztönök szabadjára engedéséről szóltak. A Le Grand Bazaar című könyvében például ezt a csodálatos vallomást osztotta meg óvodai élményeiről:
Többször is megesett, hogy néhány gyerek lehúzta a sliccemet, és elkezdtek simogatni. A körülményektől függően eltérően reagáltam, de a vágyuk mindenképp problémát jelentett számomra. Miért nem egymással játszotok, miért engem választottatok ki, és nem más gyereket? – kérdeztem tőlük. De ha kitartottak, én is visszasimogattam.
Egy 1982-es interjúban pedig ezt mondta:
Tudja, ha egy öt-, öt és féléves leányka elkezd vetkőzni, az valami fantasztikus. Fantasztikus, mert ez egy játék, egy őrületesen erotikus játék.
Nos, ezt a Cohn-Benditet hívogatja most a kormányába Macron elnök úr, aki egyébként maga is rendkívüli méltósággal viseli hivatalát, miként azt az alábbi felvétel is visszaadja.
Macron és transzszexuális haverjai az elnöki palotában; Fotó: Facebook
Az egész Cohn-Bendit-affért az helyezi különös fénytörésbe, hogy Macron a minap úgy reagált Matteo Salvini olasz belügyminiszter és Orbán Viktor milánói találkozójára s az ott elhangzottakra: „Ha bennem látják a fő ellenségüket, akkor igazuk van”. Miután Salvini és Orbán sem nevezte ellenségének Macront (mindössze az illegális bevándorlást elősegítő politikusok leváltásáról beszéltek), a francia elnök szavai önleleplezőek: ő viszont ellenségnek tekinti mindazokat, akik nem akarják Európába szállíttatni Afrika és Ázsia lakosságát. Szavai hadüzenetként is értelmezhetőek. És most ez, a magát ellenségként meghatározó Macron venné be a kormányába Magyarország másik nagy „barátját”, Daniel Cohn-Benditet. És ez nagyon jó hír, örvendezzünk!
Jó hír – kifejtem, miért. Közép- és Nyugat-Európa vezetői ma hadban állnak egymással. A háború tétje: Európa léte. Magunkra zúdítunk-e több százmillió afrikait és ázsiait (hiszen a Föld minden lakójának veleszületett, emberi joga európai luxusban élni – hirdeti Európa balliberrált része), vagy megálljt parancsolunk nekik. Erről szól majd a jövő évi európai parlamenti választás. Ezt az élet-halálharcot politikusok testesítik meg. A csatatér egyik felén áll Orbán Viktor magyar miniszterelnök, az illegális migráció elleni küzdelem európai élharcosa, ötgyermekes családapa. A másik térfélen Emmanuel Macron francia elnök, a transzszexuálisok védőszentje, aki egy anyjakorú nővel lépett alibiházasságra, közben pedig a szadista testőrével kavar. A Macron-sereg egyik vezénylő tábornoka az a Cohn-Bendit lehet (legyen!), akinek merevedése lesz, ha egy ötéves kislány vetkőzik.
Szimbolikus az egész. Mi kell Európának? Normalitás vagy deviancia? Józan ész vagy elmebaj? Tessék választani!
(forrás: Pilhál Tamás, pestisracok.hu)
