Perintfalvi Rita még a Húsvét ünnepkörét is álszent hergeléssel tölti. Nagypéntek napján, pontban 16 órakor hangot hallott. Sok szót ugyan nem ér a személye véleményem szerint, éppen ezért csak röviden.
Azt hirdeti, írja laptop-szószékéről a teológia nagyasszonya, hogy
„Vajon ki fogja ledönteni trónjáról a hamis messiást? Vajon meddig tűri még a nép a rabigát és azt, hogy elvették a józan eszét?!”
Szinte hallom, ahogy a Kárpátok bércei visszhangozzák dörgedelmes kinyilatkozását.
Viszonválaszra megadom a szót magamnak. Ezek szerint az általa minősített istenadta népnek – ezalatt annak csupán vele egyet nem értő, többségi részét kell feltételezésem szerint érteni – volt józan esze, csak elvették tőle. Rendben. Egyenes, amolyan kálmánolgai beszéd, bár kissé zavaros. A csigabigát azt ismerem, de a ra-bigával nem találkoztam eleddig hála Istennek, pedig én is ebben a hazában élek.
Perintfalvi kijelentése viszont azt is jelenti, hogy akiknek a szürkeállománya eleve hiányzik – és ebben az esetben szemernyi kétségem nincsen a tagok kilétét illetően – úgy azt nem is lehet elvenni. Kérem, hogy imádkozzon és tegyen is azért, hogy valahonnan legalább egy gyűszűnyit adjanak azoknak, akik vélhetően nem álltak kétszer sorba, amikor az észt osztották.
A kereszténység legnagyobb ünnepén inkább festegessen piros tojásokat hétfőre, hátha lesz valaki, aki meglocsolja.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
