Ki ne ismerné Móricz Zsigmond Iciri piciri című verses meséjét? De haladni kell a korral, így annak mintájára megírtam saját Iciri piciri mesémet, ami nem is mese, hanem jelenünk valósága.
Hol volt, hol nem volt…
Volt egyszer egy iciri piciri házacska,
Ott lakott egy iciri piciri ,,téglácska.”
Volt annak sok iciri piciri kis ökre,
Agyhalott mind, ezt mondta róluk a fő ,,Ogre.”
Csizmát húz az iciri piciri ,,Makkocska”,
Udvaroncai magukon kívül tapsolnak.
Megjárja Tolnát, Baranyát, Bács-Kiskunt,
Büdösszájúak éljenzik, nem nagy kunszt.
Bejárja az uniót, s kamuzik félvállról,
De fától az erdőt nem látva, téblábol.
Rátalál a gatyájában egy kis tökre,
Lámpalázában némileg hetykén meglökte.
Címlapot ért a megigazított tököcske,
Ez lett védjegye méltán, most és mindörökre.
Azt, aki kérdezi, a Dunába lökné nevetve,
Azt hiszi magáról oroszlán, pedig csak evetke.
Bognár Zsolt /Parabolha/
Kérjük a segítségedet!
Wittinghoff minden pert megnyert ellenünk és elárverezik a lakásunkat, ha nem fizetünk neki.
Támogasson minket!
Kártyás fizetéshez kattintson az összegre, amennyivel támogatni szeretne minket.
Egyedi összeggel szeretne támogatást küldeni? Kérem, írja be az összeget, majd nyomja meg a "Támogatom" gombot!
Átutalással szeretne támogatást küldeni?