Sólyom István írása a Mandiner hetilapban.
„Az oltáskampány sikeresnek bizonyult, gyakorlatilag legyőztük a járványt. A sikert a csökkenő oltási hajlandóság is mutatja, hisz az alacsony fertőzésszámok következtében kevesen igénylik a vakcinát” – jelentette be június végén Klaus Iohannis államfő. Alig négy hónapra rá telibe találta Romániát a koronavírus-járvány negyedik hulláma. Az ország száz éve nem látott egészségügyi válsággal küzd, miközben a politikum minden eddiginél látványosabban önmagával van elfoglalva, a társadalom pedig soha nem látott módon szakadt ketté az oltások mentén. Az összeomlás szélére került egészségügyi rendszer képtelen ellátni minden beteget, így már Magyarországra és Lengyelországba is szállítanak válságos állapotban lévőket. A járvány eddigi legfeketébb napján, október 19-én 574 halálesetet jelentettek, az új fertőzések száma alulról súrolta a 19 ezret. Az elhunytak 92 százaléka nem volt beoltva.
A Román Epidemiológiai Társaság alelnöke, Emilian Popovici a katasztrofális járványadatokról azt nyilatkozta, a negyedik hullám egy hete alatt többen haltak meg, mint az 1989-es forradalom vagy az 1977-es földrengés idején. A napi halálesetek száma az előző hetekben stabilan 400 és 500 között mozgott, 20 ezren szorulnak kórházi ellátásra, az intenzív osztályon lévők száma megközelíti az 1900-at, az elhunytak száma hamarosan eléri az 50 ezret.
Romániában eközben egyedülálló módon sikerült megismételni a tavalyi bravúrt, hogy egészségügyi vészhelyzetben buktattak kormányt: az új kabinet megalakítása minden eddiginél nehezebben megy. A háborús állapotokból fakadó katasztrofális számadatok viszont egy pillanatra észhez térítették az egymással marakodó pártokat, az ügyvezető kormányt és a politikai válságért ugyancsak felelős Klaus Iohannist is. Az államfő éjszakai kijárási tilalmat, az iskolák bezárását, kötelező maszkviselést jelentett be, valamint a hatóságok bizonyos tevékenységek végzését, számos hely látogatását az uniós digitális covidigazolványhoz kötötték. Neves szakemberek viszont ennél sokkal szigorúbb szabályozások bevezetését szorgalmazták.
A román oltottsági szint egyedül Bulgáriát előzi meg az EU-ban: eddig a teljes lakosság 33 százaléka, a beoltható lakosság 39 százaléka, illetve a 18 év feletti lakosság több mint 41 százaléka kapott a koronavírus elleni oltásból legalább egy adagot. A védettségi igazolvány bevezetését követően háromszorosára ugrott az oltakozási hajlandóság. Egész nyáron üresen kongtak az oltóközpontok, egy részüket be is kellett zárni, most viszont ismét hatalmas sorok alakultak ki előttük. Voltak napok, amikor 140-150 ezren jelentkeztek immunizációra. A jelenlegi oltási ütemmel két hónap alatt elérhető lenne az EU-s oltottsági átlag és a nyájimmunitás.
A negyedik hullám az oltatlanokat sújtja leginkább, a kórházban kezelt betegek 90 százaléka nem kapott vakcinát. 2020 karácsonyán Románia az elsők között indította el az oltási kampányt, de az európai éllovasból mára sereghajtó vált. A járvány kitörése óta – a kezdeti időszakot leszámítva – kaotikus, rögtönzött és ellentmondásos a hatóságok reakciója, s hímes tojásként bántak az ortodox egyházzal is, amelynek számos papja és néhány főpapja folyamatosan oltásellenes üzeneteket közvetített. Az egyházi vezetés hosszú ideig vonakodott nyíltan állást foglalni az oltáskampányban, mígnem a napokban az egyház szóvivője bejelentette, hogy teljes mértékben támogatják az oltást. A túlzsúfolt kórházak intenzív osztályán kevés a hely, továbbá a koronavírusos betegek kezeléséhez szükséges gyógyszerek is hiánycikknek számítanak. A megyei közegészségügyi hatóságok képességeit szintén meghaladta a helyzet, a fertőzések számának rohamos növekedésével képtelenek voltak tartani a tesztelés és a járványügyi intézkedések ütemét. Emellett korlátlanul terjednek az oltásellenes, vírustagadó üzenetek a közösségi médiában, és teret kapnak egyes hírtelevíziók főműsoridejében.
Egy lapunk által megkérdezett gyergyószentmiklósi családapának, Kántor Barnának meg sem fordult a fejében, hogy áldozatául eshet a járványnak. Az oltásról azt gondolta, hogy manipulatív és rossz dolog, ezért eszébe sem jutott, hogy oltakozzon. A derült égből belázasodott, majd mivel a házi gyógymódok nem hatottak, öt nap után orvoshoz fordult. Első alkalommal negatív tesztet produkált, a gyógyszeres kezelésre nem reagált a szervezete, az állapota egyre rosszabbodott. Lázfájdalmak, álmatlanság, hátfájás, addig nem tapasztalt tünetek gyötörték. A következő teszt már kimutatta a fertőzést, a röntgenfelvétel pedig kétoldali tüdőgyulladást jelzett. Nyolcnapnyi folyamatos láz után két választása volt: otthon kezelteti magát vagy kórházban. Az utóbbi mellett döntött, ám környezetéből sokan óvták ettől, mondván, félrekezelik, és hullazsákban végzi. A kórházban tapasztaltak megdöbbentették, és nagyban megváltoztatták addigi nézőpontját.
„Traumatikus élményeim vannak. Mindkét ágyszomszédom légzési nehézséggel küszködött, éjjel-nappal ütötte a falat. Az egyik páciens naponta összeesett, maga alá végezte a dolgát, nem kapott levegőt. Ekkor tudatosult bennem, hogy ennek a betegségnek a fele se tréfa, s a szüleimre, nagyszüleimre gondoltam, akik szintén nincsenek beoltva. Végigkérdeztem a betegeket, egyikük sem volt oltva. A kilenc nap alatt egy oltott beteg került kórházba” – mondja Kántor. Oxigénmaszkra nem szorult. Szerinte a városi kórház dolgozói nagyon igénybe vannak véve, de mindvégig türelmesen, szeretettel gondoskodnak a betegekről. Mindenki szívvel-lélekkel azon fáradozik, hogy könnyítsen a páciensek helyzetén. A gyergyói férfi gyógyulása után még mindig légzési problémákkal és fáradékonysággal küzd. A környezetében sokan úgy vélik, hogy csupán influenzás volt, a diagnózis után a szomszédok is elkerülték őt és családját a lépcsőházban. „Tanuljanak az én hibámból, fontolják meg az oltás szükségességét! Ma már teljesen másképp látom, mihelyt orvosilag javasolják, oltakozni fogok.”
(mandiner.hu)
Add tovább!
