Bayer Zsolt: Isten veled, XX. század Elment hát ő is. Az utolsó, a legutolsó mohikán. Belmondót sirattam meg utoljára

„Isten veled, XX. század, s minden, ami benned szép volt, jó volt, hősi volt, illúzió volt, remény volt, csoda volt, mozi volt, Isten veled régi szép életünk Elment hát ő is. Az utolsó, a legutolsó mohikán. Belmondót sirattam meg utoljára.

Most elsiratom őt is. Mint valami bakfis. S igazából magamat siratom. Azt a srácot, aki akkor ült a moziban.

S hitte, mindig úgy lesz majd, ahogy van: tehát, hogy van a jó és van a rossz, van a nemes és van a nemtelen, van a bizonyosság és van a hazugság, van a férfi és van a nő, és ezek között nincsen, mert nem is lehet átjárás. Nem, nem is így van. Nem hittem ezt, mert nem kellett hinni, hiszen ez volt a magától értetődő. Abban sem hiszel, hogy levegőt kell venni – csak veszed. Szóval nem hittem, hanem tudtam: ez az élet. S ebben az életben ő az egyik igazodási pont. Elhatároztam nem fogok a filmjeiről beszélni, úgyhogy most elkezdek a filmjeiről beszélni.

A Rocco és fivérei legyen az első. S az a kávé, amit megisznak ők ketten, Rocco Parondi és Nadia, vagyis ő, Alain Delon és Annie Girardot. Attól fogva, hogy láttam, csak úgy akartam nőre nézni, és csak azt akartam, hogy egy nő úgy nézzen rám. És nem volt – mert nem lehetett – fogalmam arról, ami majd lesz a férfiből és a nőből úgy hatvan év elteltével.”

Kedves Olvasóm!

Amennyiben lehetőséged engedi , segítsd portálunk fennmaradását, mert veszélyben van a mindenszo.hu további működése.