Olvasom Puzsér Róbert legfrissebb, Tóth Gabiról szóló bűzölgő salakanyagát – először jegyzetet akartam írni, de azért az „igazipolgárikonzervatív” eleganciának és visszafogottságnak is van határa – , hol máshol, mint az MSZP propagandalapjában, a Hirklikken.
Ott, ahol mostanában a minden oldaltól egyenlő távolságot tartó megmondó szokott jó pénzért, úgymond puzsérkodni, és ami először szöget ütött a fejembe, az az volt, hogy milyen érdekes is az, hogy Robinak is pontosan ugyanaz fáj a legjobban, mint ami a Nyugati Fénynek.
(Ami meg Gyurcsányék függetlenobjektiv portálja.)
És most nem arra gondolok, hogy Gabi nem a 80 százalékban liberális celebek által tolt jóemberkedő, erényfitogtató, a nagy külföldi cégek és multik által bőkezűen jutalmazott szivárványos-térdelős-toleráns-haladóprogressziv, migrációimádó jelszavakkal próbál jó pontokat szerezni a balos sajtóban, hanem inkább olyan dolgok mellett áll ki, mint például a hit, a kereszténység, a hagyománytisztelet, vagy a hazaszeretet.
Ezek mind-mind vörös posztónak számítanak a vörösek szemében – mindig is annak számítottak, nincs ebben semmi új – , az újmarxista vadliberálisoknak ilyen szavak hallatán azonnal kidagadnak az ereik, egész testüket elkezdi rázni a remegés, a szájuk szélén is megjelenik az aktuális lelkiállapotukat jelző vékony habcsík, majd ezek a vészjósló tünetek egy artikulálatlan és hangos üvöltés formájában csúcsosodnak ki.
Az átlagnál is elfogadóbb liberálisok ilyenkor még a földre is hajlamosak levetni magukat, hogy aztán padlón fetrengve órákon át zokogva hisztizzenek.
Ez oké, az elmúlt egy hónap bebizonyította, hogy a kereszténygyűlölő ateistáink tökéletesen meg vannak róla győződve, hogy pontosan tudják, hogy egy igaz keresztény milyen zenéket hallgathat, milyen ruhákat hordhat, de arról is biztos információval rendelkeznek, hogy aki a hitét nyilvánosan vállalja, az biztosan Orbán kutyája, akit a Fidesz vásárolt meg egy rezsimdollárokkal dugig tömött akatatáskával.
Igy most Gabi lett odaát a főellenség, akit szinte már a miniszterelnöknél is jobban gyűlölnek.
Azonban ahogy azt fentebb írtam, van még egy közös pont Puzsér és a Nyugati Fény felháborodásában.
Mégpedig, az, hogy Tóth Gabit, innen jobbról néhányan meg merészeltük védeni.
Döbbenet, skandalum, világbotrány, hát mégis, hogy képzeltük ezt?
Honnan merítettük magunknak a bátorságot, hogy kritizálni merjük azt a csodálatos jelenséget, ami mostanság a ballibeket vastag endorfinfelhőbe borítja; hogy hetek óta szinte képtelenség anélkül megnyitni bármelyik balliberális hírportált, hogy ne bukkannánk valami fröcsögő, a keresztényeket és Tóth Gabit gyalázó-kurv@zó-álszentező hányásba, pardon írásba.
Ez az, ami valamiért nagyon zavarja Robit. Meg persze Tóth Gabi is, annyira, hogy végül is mindössze kétszer utal arra, hogy a friss feleség és anyuka kurva, illetve prostituált lenne.
Jelzem, a prostizásról pont két hete tudtuk meg – amikor is Demeter Mártát nevezte sokadik pártváltása után egy bulvárlap politikai prostituáltnak – , hogy teljességgel elfogadhatatlan, azonban mint azt látjuk, a haladó újságírók, akik Demeter esetében kigúvadt szemekkel fuldokoltak a felháborodástól, most tök nyugodtak tudtak maradtak, egy szavuk sincs a „puzséri prostizáshoz”, amiből csak arra tudunk következtetni, hogy szerintük Puzsér -meg mindenki más is persze – nyugodtan kurvázhatja az énekesnőt, hiszen Gabi keresztény, és szivárványos profilképre sem váltott, amikor liberális fősodor meg a lobbi elvárta volna.
Már megint a jól ismert kettős mércével lenne dolgunk?
Még akár az is elképzelhető.
(Apáti Bence, origo.hu)
Add tovább!
