A Stop, Soros! életbe lépett. A haladó sajtóban csak jóságos és kivételesen jó szándékú, idős úriemberként jellemzett Soros úr által pénzelt hírportál, a 444.hu pedig azóta bőszen csapkodja az ajtókat és hisztériázva töri a tányérokat.
Ugyanis a haladók álláspontja az, hogy mindenkit, aki Afrikából, illetve a Közel-Keletről indul útnak a jobb lét, az enyhe, kontinentális éghajlat és a gyors internetelérés reményében, haladéktalanul be kell fogadni, bőséges segélyben kell részesíteni, és meg kell kezdeni a migránsokhoz való, gyors ütemű integrálódást.
Ennek a honfoglalókhoz való integrálódásnak az egyik legérdekfeszítőbb példája, amikor a pedofíliára mint izgalmas és érdekes egzotikumra hivatkoznak, és ízléses YouTube-videókkal, illetve prospektusok segítségével próbálják érzékenyíteni az elmaradott és kirekesztő óeurópaiakat azzal kapcsolatban, hogy ha egy idős közel-keleti úr feleségül vesz egy nyolcéves kislányt, az csak az ősi hagyományok tisztelete.
A húszas éveikben járó fekete bőrű fiatalemberek korára, származási országára, családi állapotára, illetve a szexuális orientációjukra vonatkozó kérdezősködés pedig egyrészt felháborító tapintatlanság, másrészt pedig a szokásos szöveg, fasizmus/oktatásegészségügy/otthonápolási díj. Apropó, szexuális orientáció! Apropó, kor! Mostanában egyre többet járnak a különböző televíziókba nyilatkozgatni azoknak a civil szervezeteknek a képviselői, amelyek az adózás és a magyar törvények alól akképpen igyekeznek kibújni, hogy azt állítják, ők nem is segítik a bevándorlást. Vagy egyszerűen párttá alakulnak.
A párttá alakulás amúgy roppant érdekes a magukat civileknek nevező álcivilektől, nem is érdemes erre sok karaktert pazarolni. Én már 2015-ben is betegre röhögtem magam, amikor ezek a szélsőbaloldali, velejéig liberális mozgalmárok magukra mint civilekre hivatkoztak. A bevándorlókat segítés viszont minden kétséget kizáróan izgalmas állítás. Nos, a bevándorlókat annyira nem segítik, hogy például annak a kiváló úriembernek a bevándorlását is a Helsinki Bizottság segítette, aki a vadregényes Afganisztánból érkezett hozzánk, hogy aztán az otthoni népszokásokhoz hűen, gyors egymásutánban több magyar hölggyel, a hölgyek többszöri és határozott tiltakozása ellenére is, szexuális kapcsolatot létesítsen.
Az egzotikus nevű Sarhadi Bilal Ahmadról egyelőre mindössze annyit lehet tudni, hogy 18 évesnek hazudja magát, egyébként valószínűleg szírnek is, de erről a füllentésről a „nagyoncivilek” lebeszélhették, tehát amikor a Helsinki Bizottság jogi segítség biztosításával elkezdte segíteni a bevándorlását, akkor még fiatalkorú volt. Illetve nyilván nem, de a bevándorlást nem segítők azt tanácsolhatták neki, hogy hazudja magát 16 évesnek.
Mondom: egyelőre nem tudunk biztosat Sarhadiról, de egyáltalán nem fogok meglepődni azon, ha kiderül, hogy a fiatalember egészen véletlenül pont január elsején született, ahogyan azon sem, ha majd az is napvilágot lát, hogy hazájában üldöztetésnek volt kitéve.
Mondjuk a szexuális orientációja miatt. Értsd: nőnek, tevének vagy transzszexuális papucsállatkának képzelte magát, amire a felvilágosult afgánok megértő és elfogadó szeretet helyett szapora kődobálással szoktak reagálni.
De inkább semmivel, hiszen ezek a furcsa képzelgések csak a beteg, perverz és a jogi környezetet jól ismerő civilek agyában, no meg pornóletöltési előzményeikben léteznek. A jó afgánok még csak nem is hallottak hasonló genderekről.
Csak megpróbálják elismételni, mert a bevándorlásukat segítő emberi jogi gladiátorok ezeket a szavakat magoltatják be velük. Így kaphatnak ugyanis oltalmazottstátust. Mind Magyarországon, mind a többi nyugati országban rengeteg ilyen esetre derül fény. És ezekről az esetekről a Soros úr fizetési listáin szereplő újságok természetesen nem szoktak beszámolni, ami részint érthető, részint meg szakadna rájuk az ég. Mi viszont igen. Többek között ezért is vagyunk mi fasiszták. Meg tehetségtelenek.
Legutóbb például arra a hírre kaptam fel a fejem, ami annak a tragikus osztálykirándulásnak a részleteit tárta fel, amely során két tízéves afgán fiú megerőszakolta az egyik úgyszintén fiú osztálytársukat. A két tízévesről természetesen a nagyközönség nem láthatott fotókat, de egészen biztos vagyok benne, hogy ha majd a közeli jövőben, miután Merkelt elkergette a feldühödött és terrorban tartott német nép, ki fog derülni, hogy a két csintalan bevándorló kisfiú eredetileg – mielőtt valamelyik német NGO elkezdte a bevándorlásukat segíteni – 28 éves, szakállas és tagbaszakadt, és exkatonaként élték izgalmakkal teli és mozgalmas életüket.
A német bevándorlásügyi hivatalokban dolgozóknak ugyanis mindent becsszóra el kell hinniük. Ha egy tetovált, borostás afgán veterán magát tízéves szír kisfiúnak hazudja, akkor Jürgen úr alig hallhatóan köhint egyet, megigazítja a szemüvegét, és szemrebbenés nélkül beírja a nyilvánvalóan hamis adatokat. Ha nem így tesz, akkor a bevándorlást segítő szervezetek meghurcolják, rasszistának és idegengyűlölőnek nevezik, majd kirúgatják az állásából.
Úgyhogy Jürgen úr köhint, igazít, majd beír. Mint a jó katona. Az áldozatok, az áldozatok hozzátartozói – meg úgy általában a nép – pedig le van ejtve. Magasról.
Így nem segítik a bevándorlást Soros civil szervezetei.
(Apáti Bence, magyaridok.hu)
