Homonnay Gergely grafomán ellenzéki celeb a minap azt találta írni az indokolatlanul sokak által követett Facebook-oldalára, hogy sajnos nem halt meg a szomszédja. Illetve, nem pontosan ezt. Üsse kavics, idézni fogom eme nagyformátumú filozófust, hisz minden szava arany. Vagy gyémánt. A mester így kezdi korszakos gondolatait: „Bréking / Majdnem agyonb@szott egy fideszes nénit egy ledőlt fa.”
Majd folytatja:
„A szomszéd kertben kidőlt egy óriási fa, amelynek egy nagyobb ága majdnem agyonb…szta a fideszes nénit. A fideszes néni életben maradt (sajnos – a szerk.!), és még jobban elkezdett szirénázni, immár protkó nélkül, mert az a nagy ijedelemre kiesett a fideszes elvtársnő szájából.” A zárójeles „szerk.”-et természetesen magára érti a költő, hiszen hősünk saját maga szerkeszti saját Facebook-oldalát.
Tehát a jegyzőkönyv kedvéért rögzítsük, milyen forgatókönyvet is tartana üdvösnek a „Mi vagyunk a többség” munkacímmel ellátott ellenzéki tüntetés atyja. Izé. Anyja. Vagy valamije.
Homonnay úr annak örült volna legjobban, az töltötte volna el felhőtlen és hosszú éveken át tartó örömmel, ha az idős, nyugdíjas szomszédjára rádőlt volna egy viharban kicsavart fa, és az így szerzett sérüléseibe bele is halt volna a fideszes pártpreferenciával rendelkező asszony. Érthetőbben: amiatt szomorkodik ez a furcsa és sok mindennel terhelt, frusztrált és gonosz figura, hogy a (szerinte) fideszes szomszédasszonya életben maradt.
Homonnay Gergellyel egyébiránt tényleg szint alatti bárkinek is foglalkozni, hiszen a cicája nevében posztolgató, személyiségzavaros, volt bulvárújságíró gusztustalan fröcsögéseinek teret adni lényegében kulturális környezetszennyezésnek minősülő bűntett, amit minden valódi kultúrlénynek javallott elkerülni.
Túlzás nélkül állítom, hogy Homonnay primitív agymenéseinek szemlézése nem képvisel semmilyen sportértéket, hiszen egy olyan emberről beszélünk, aki gondolkodó lénynek, értelmiséginek hallucinálja magát, miközben egy műveletlen, buta tahó.
Körülbelül egy hónapja történt, hogy megsértődvén az általam adományozott néven – „cicaszexuális” –, olyan hisztérikus jelenetet rendezett a Facebookon irányomban, hogy a produkció láttán valószínűleg még Kelemen Annácska és Lindsay
Lohan is elismerő csettintések közepette, felállva kezdte tapsolva ünnepelni a nagyívű ideg-összeroppanást. A nyílt színi patáliát Gergely azzal indokolta, hogy szerinte én őt az egyik cikkemben használt cicaszexuális szóval lebuziztam.
Holott őszintén megmondom, fogalmam sem volt arról, hogy mely nem képviselői iránt táplál gyengéd érzelmeket. Én pusztán Erzsi nevű macskájához fűződő, az egészségesnél talán egy fokkal szorosabb viszonya miatt engedtem meg magamnak eme viccesnek szánt jelző használatát.
Homonnay úr viszont vad toporzékolások közepette sikoltozta ki magából abbéli fájdalmát, hogy felháborítja, hogy lemelegeztem, majd hozzátette, hogy meleg.
Ezen a ponton amúgy teljesen elvesztettem a fonalat. A Demokratikus Koalíció aktivistája ezek után körülbelül két hétig nyilvános posztjaiban azon tréfálkozott, hogy szerinte a balettművészetre az a legjellemzőbb, hogy a férfiak cicanadrágban illegetik magukat, tehát buzik.
A cicanadrágot amúgy balettdressznek szoktuk mi, műveletlen jobboldali prolik hívni, és kétségtelen, hogy Dózsa Imréhez, Fülöp Viktorhoz, Keveházi Gáborhoz és Mihail Barisnyikovhoz (Homonnay úrnak mondom, hogy a fenti urak balettművészek voltak) hasonlóan én is táncoltam ilyen ruhában, balettdresszben Miamitól Los Angelesig, egészen Salzburgon és Budapesten át, de például Spartacus, Petruchio, esetleg Rhett Butler vagy Karenin szerepét nem úgynevezett cicanadrágba bújva volt lehetőségem megformálni.
Hagyjuk is ezt a kis incidenst, egyrészt mert Gergely mostani ámokfutásához képest a fasorban sincs az a csúfolódás, ami még egy óvoda középső csoportjában is ciki lenne, másrészt, hol vagyok én intellektuálisan a Story magazin volt újságírójához képest, hogy kioktassam olyan egybites témák tekintetében, mint hogy milyen jelmezbe bújva szokták táncolni a világ legnagyobb színházai színpadain Siegfrid herceg vagy Rómeó szerepét a buta, szotyiköpködő balettművészek.
Ami miatt mégis úgy éreztem, hogy szentelnem kell pár keresetlen sort a „Mi vagyunk a többség” nevű ellenzéki tüntetések arcának, az a balliberális sajtó megütközést keltő hallgatása volt. Helyesbítek. Dehogy keltett bennem megütközést például a HVG hallgatása.
Ha egészen őszinte akarok lenni, akkor azt kell hogy mondjam, az a tény, hogy az ominózus poszt után az ellenzéki propagandaportál az elmaradt halál feletti sajnálkozásról elfelejtett beszámolni, teljesen papírforma.
Komoly összeget mertem volna feltenni arra, hogy megpróbálják majd elhallgatni Gergely minapi produktumát. Azonban az még engem is meglepett, hogy a Hvg.hu nemcsak hogy megpróbálta eltitkolni az ominózus hányást, akarom mondani Facebook-posztot, de egy vidám és nyomokban promóciót tartalmazó interjút is készített a cicaszexuális ellenzéki gondolkodóval. Ez bizony már színtiszta provokáció. Homonnay ugyanis napokkal a posztja előtt jelentette be, hogy egy 2Na nevű ruházati márkát talált ki. Ezt reklámozta be a Hvg.hu segítségével. (Kiváló időzítés.)
A következőket írja a tömeges nemi erőszakra buzdító Hont András lapja: „Kitalálója és megvalósítója az a Homonnay Gergely, aki macskájára, Erzsébet Fenevadovára üzletet alapított az interneten: pólókat, szatyrokat, táskákat, komplett macskás kollekciót árul.
Mostani, 2Na néven futó márkája már a harmadik, egyben a legsikeresebb is – árulta el a Hvg.hu-nak. Amikor kijött a 2Rule, azt hittem, ez valami vicc, valaki trollkodik. De aztán rádöbbentem, hogy nem, ez a magyar valóság.”
Zárásképpen mit is lehetne mondani?
Gratulálok és jó egészséget kívánok nektek, HVG-s firkászok.
(Apáti Bence magyaridok.hu)
