mindenadmin „Nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást!” Kovács László nem tartozott a karizmatikus, felejthetetlen, sorsfordító politikusok közé, de 2002-ben, a választás éjszakáján elhangzott fenti bölcsessége
örök időkre beárazta a pártok népszerűségét mérő intézeteket.
Leegyszerűsítve ez úgy szól: tök mindegy, ki mit mér, egyedül az számít, hogy az adott napon urnához járuló polgárok milyen százalékban hova teszik az ikszet. Ebben a műfajban egyébként az USÁ-tól Romániáig láttuk a sorozatos kudarcokat, függetlenül az államok nagyságától vagy gazdasági-politikai-kulturális-tudományos érettségétől. Hajdanában még izgatottan bújtuk az adatsorokat, drukkoltunk, örültünk, szomorkodtunk, latolgattunk az olvasottak alapján.
Idővel persze rájöttünk, hogy ez csak játék, mert a kiindulási pontja („Ha most vasárnap lennének a választások”) eleve fikció,
hiszen valamennyien tudjuk, hogy nem lesznek. Pontosan annyira hipotetikus, mintha megkérdeznénk, vajon ki nyeri a 2026-os foci vb-t, és a beérkező válaszokat elemezgetnénk bőszen, a százalékok alapján kijelölve az esélyeseket.
Tulajdonképpen feleslegesen stresszelnek minket, magasan tartva a közéleti feszültséget. Ez nem bajnokság, ahol a megszerzett pontok elraktározódnak; lényegében mindegy, mikor ki hogyan áll, a választás napján kell jól szerepelni. Ezeket rengeteg előre nem látható dolog befolyásolja; akár a pillanatnyi hangulat is, vagy egy-egy kalkulálhatatlan botrány, mint mondjuk a köteles-beszéd meghamisítása vagy Borkai jachtozása.
Az eredmények manipulálásával kiválthatók különböző magatartások, mint a győzteshez húzás, esetleg az elpártolás a bejutásra esélytelennek ítéltektől;
ennek hatására sokan nem arra szavaznak, akire igazán akarnak,
hanem a még elfogadhatóra, akiben potenciált látnak. Ez azonban a tiszta népakaratot torzíthatja; ha a kedvencünk nyilvánvalóan bukásra áll, nem voksolunk rá, így viszont valóban el is bukik.
Ugyanakkor a demokrácia velejárója, hogy tudnunk kell, mi az állás, mert nem Dei gratia, és – jó esetben – nem a sztambuli, bécsi, moszkvai vagy brüsszeli nagyfőnök jóvoltából kerül ki a nyerő, hanem mi döntünk. Persze, tudjuk,
az emberek képesek akár saját érdekeik ellen szavazni, ritkán mérlegelnek gazdasági-történelmi-kulturális érveket.
A mindenkori hatalmi központok nem szeretik a szuverén döntéseket; Nyugaton most az a módi, hogy ha a győztes nem megfelelő, akkor a vesztesek összeállnak, megakadályozandó a legnépszerűbbek kormányalakítását, Keleten pedig – ezentúl nevezzük román útnak – egyszerűen új voksolást rendeznek.
Mivel nálunk papírforma szerint 2026-ban lesz legközelebb választás, addig az egész nem más, mint kampánytrükk vagy puszta érdekesség.
Ez utóbbi elvárásnak meg is felel, mivel az elmúlt hetekben teljesen érthetetlen irányokat vett.
A Tisza Pártnak a valós eredményekkel és eseményekkel aligha alátámasztható, jelentősen megugrott bázisa (sok cég mérése szerint előnye) igazán különleges, bár az új formáció már tavasszal nagyon magasan nyitott: Magyar felbukkanásakor volt egy adat, amely szerint 13 százaléknyian elgondolkodnak rajta, hogy rá szavazzanak.
Pedig akkor még csak azt tudtuk róla, hogy ő Varga Judit férje, és lehallgatta a feleségét.
Szegény Jakab Péter már hónapok óta posztolta a párizsiját, Fekete-Győr mosta a villanyrollerét, Gyurcsány tizedszázalékról tizedszázalékra építgette a mozgalmát, de egyikük sem bírt egyről kettőre vagy ötről hatra, pláne tizenháromra jutni.
Mivel a Tisza azóta is egyszemélyes párt, így sikere kizárólag Magyar Péter sikere, aki viszont nem a pozitív tulajdonságok tárháza. Vajon emögött lehet-e az, hogy az emberek többsége nem is akar pozitív mintákat, mert nagyrészt ő maga sem felel meg azoknak, s míg régen azért hibáink dacára is törekedtünk a tökéletességre, mára inkább magunkénak érezzük a hozzánk hasonlóan (vagy még nálunk is hitványabban) teljesítőket?
Ami a személyiségéről kiderült, az túlnyomórészt taszítóan hat egy egészséges pszichéjű közegben,
tehát népszerűsége kizárólag az Orbán-fóbiának köszönhető. Akik a gyűlöletre, a negatív érzelmekre, a rombolásra építenek, azok meglehetősen sérült pszichéjűek, ez tehát visszaigazolhatja Magyar erősödésének okát. Kérdés, hogy a választani tudó aktív magyar népességben többségben vannak-e a lelkileg sérültek. Ha igen, akkor megette a fene ezt az országot és népet, és jobb lesz, ha mindannyian óvóhelyre vonulunk.
Az elmebetegek uralma ugyanis mindenkire veszélyes – egyébként magukra az elmebetegekre is.
Minden tisztelet (és szabadság) mellett elég nehéz kimagyarázni, miért bíznák rá tömegesen az ország sorsát egy nárcisztikus, saját híveitől undorodó, alkalmazottait-kollégáit megalázó, magánéletében és szórakozási szokásaiban egy éretlen kamaszt idéző, hencegéseiben egy negatív IQ-teszttel bíró bájgúnárt, agressziójában pedig egy külvárosi vagányt másoló alakra, aki, ha kell,
beáll tököt vakargatni a miniszterelnök mögé az Európai Parlamentben,
hadd lássa ország-világ a gatyáját. Legutóbb szintet lépve már az iszlamista terroristákat segítendő célkeresztet rajzolt az országunkra, amit ugyan – félreértések elkerülésére – nem róla neveztek el, még ha most ki is derült, hogy Magyar Péter és a Magyar Hang testvérek…
Vagy kamu az egész, nincsenek is mögötte tömegek, hiszen nem mernek elindulni az időköziken;
s bár megyei listákat sem tudtak állítani júniusban, azért a fővárosi és az EP-siker mégiscsak azt jelezte, hogy van bázisa. Hol az igazság?
Még az is lehet, hogy jó dolgunkban még ez a kissé kockázatos kísérlet is belefér nekünk, hogy ilyen alakokra akarjuk bízni a hazánkat. A Hegyvidék jómódú lakossága már adott ebből ízelítőt. Más kérdés, hogy ha ennyire jól megy a soruk, azzal közvetve mégis a másfél évtizede kormányzó Fideszt igazolják vissza, még akkor is, ha CSOK-ot, babavárót felvevők, szja-mentességgel élők, rezsicsökkentést elfogadók valójában berzenkednek a túlzott gondoskodás ellen,
és végre szeretnének egy kicsit szenvedni,
mert egy kis politikai káosz, anarchia, létbizonytalanság minden generációnak kijár, a mostani 20-30-40-eseknek pedig alig jutott ilyesmi.
Esetleg 2006-ban megverethették magukat, de azt hiszem, azok most sem szavaznának Magyar Péterre.
(Mandi, Ungváry Zsolt)
Kérjük a segítségedet!
Wittinghoff minden pert megnyert ellenünk és elárverezik a lakásunkat, ha nem fizetünk neki!
Támogasson minket!
Kártyás fizetéshez kattintson az összegre, amennyivel támogatni szeretne minket.
Egyedi összeggel szeretne támogatást küldeni? Kérem, írja be az összeget, majd nyomja meg a "Támogatom" gombot!
Átutalással szeretne támogatást küldeni?