Mivel a végéhez a közeledik az új Nemzeti alaptanterv (NAT) összeállítása, ezért a liberális pedagógus-szakmaiszervezetek össztüzet zúdítottak az elmúlt napokban közvéleményre annak érdekében, hogy elfogadtassák azt a „forradalmi” tervüket, miszerint kidobnák a kötelező olvasmányok listájából a magyar irodalom klasszikusainak egy jelentős részét. A libsi reformerek szerint a jövő generációinak inkább Harry Pottert, illetve az Éhezők viadalát kellene olvasniuk.
A politikában mostanában teljes vereséget szenvedett és gyakorlatilag teljesen fel is szívódott liberálisok az oktatás területén még mindig olyan aktívnak mutatják magukat, mint a 15-20 évvel ezelőtti fénykorukban.
A harcosan liberális meggyőződésű pedagógusok agresszívan aktív és hangos csoportja az elmúlt napokban komoly kampányt indított annak érdekében, hogy az ő elképzelésük szerint kerüljön kialakításra az az új Nemzeti alaptanterv, amelynek elfogadásáról hamarosan dönt a kormányzat.
Múlt hét óta attól hangos ballib sajtó, hogy a Magyartanárok Egyesülete (ME) és az MTA Közoktatási Elnöki Bizottságának kötelező olvasmányokról szóló konferenciáján ismét előkerült az elmúlt években komoly vitát kiváltó kérdés, miszerint egyes klasszikus műveket ki kellene húzni a kötelező olvasmányok listájáról, hogy a helyükre más művek kerüljenek.
Az MTA és a Magyartanárok Egyesületének liberális meggyőződésű szakértői szerint alapvetően nekik, a pedagógusoknak kellene megadni a jogot arra, hogy eldöntsék – külön-külön minden egyes iskolában önállóan – azt, hogy miből, mit és hogyan akarnak tanítani. Emellett azt követelik, hogy jelentősen változzon a magyar közoktatásban jelenleg előírt kötelező olvasmányok köre is.
Az MTA (Szilágyi Zsófia), a Magyartanárok Egyesülete (Arató László) és a Radnóti Gimnázium (Fenyő D. György) szakértői szerint többek között nincs helye a kötelező olvasmányok között a Kőszívű ember fiai, a Légy jó mindhalálig, a Bánk bán, a Csongor és Tünde, valamint az Ember tragédiája című műveknek, mert „ezeket senki sem olvassa el”. Az irodalmi reformdühtől vezérelt oktatási lobbisták úgy vélik, hogy a magyar diákok fejlődését az szolgálná leginkább, ha Jókai, Katona, Móricz vagy Madách művei helyett az Éhezők viadala-, az Alkonyat-, illetve a Harry Potter-sorozatokat olvasnák el a diákok.
Mi az indoklás? Miért is kellene lecserélni a klasszikus műveket az irodalom gyorséttermi kajáinak számító amerikai plasztik művekre (olyan „irodalmi” művekre, amelyek valójában a filmes adaptációjuk alapján váltak ismertté)?
A liberális indoklás szerint azért, mert a PISA-vizsgálatok azt mutatják, hogy a diákok szövegértési, szövegalkotási készségei folyamatosan romlanak, illetve azért, mert a különböző iskolatípusok diákjainak eredményei között a gyenge olvasási képességek miatt nagyok a különbségek, ami miatt pedig végső soron nagyon szegregáló a magyar iskolarendszer.
Tehát azért kellene a magyar irodalmi klasszikusokat amerikai filmes történetek könyvváltozataira cserélni, mert akkor állítólag majd javulni fog a diákok olvasási képessége.
Ez teljes képtelenség.
Az ilyen és ehhez hasonló javaslatok helyett a sok nagyszerű oktatási szakértőnek inkább talán azon kellene elgondolkodnia, hogy hogyan szerettesse meg az olvasást azokkal a diákokkal, akik mostanában nem mutatnak hajlandóságot erre.
A magyar irodalom klasszikusai meg maradjanak csak meg továbbra is a helyükön, hiszen mára már mind a részeivé váltak az egységes magyar nemzettudatnak azáltal, hogy kiállták az idő rostáját.
(forrás: Vincze Viktor Attila, 888.hu)
