Auschwitz light a déli határkerítés, Orbán Viktorra pedig száz év börtön vár – jelentette ki Szanyi Tibor, a horányi Duna-parton rendezett Baloldali Sziget Fesztiválon. Elhangzottak más képtelen mondatok is: Mihalik Angelika jogász például azt állította, hogy a szerb határnál találkozott olyan magyar katonával, aki alig várja a lőparancsot, hogy a játszó gyermekekre tüzelhessen, Moldova György író pedig bevallotta, hogy ő a Rákosi-érában érezte magát a legjobban.

 

Az előadóterembe betörő dunai szél meglibbenti a fejünk fölött feszülő – a kubai forradalmat éltető, „Hasta la victoria siempre!” (Viszontlátásra a győzelemkor!) feliratú – Che Guevará-s vörös zászlót. Hirtelen abbamarad a széklábak nyikorgása. A hallgatóság – némelyek Kádár Jánost ábrázoló, mások vörös csillagos pólóban – izgatottan várja, ahogy a hófehér cipős, fehér nadrágos, fehér inges „Szanyi kapitány”, azaz Szanyi Tibor, az Európai Parlament képviselője és Mihalik Angelika jogász, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség tagja elmondja nézeteit a migrációról.

Bevezetőként levetítenek egy rövid filmelőzetest a Libre cimű alkotásból, amely egy gazdáról szól, aki a törvénnyel szembeszegülve az olasz–francia határ közelében lévő otthonában három év alatt több mint ezer migránst segített szállással, élelemmel, a menedékkérelmi eljárásban nyújtott segítséggel.

 

Ahogy az utolsó kockák is leperegnek, a tekintetek a pulpitusra szegeződnek. A hosszú, fekete drapériával bevont asztal fölött egy molinón ötágú csillag soknyelvű felirattal. Csillagból rengeteg van: a bejáratnál szocialista szerzők könyveit árusítják, a legtöbbnek a borítóján ezzel a jelképpel játszott a tipográfus. Az előtérben egy Kubáról szóló fotókiállítás is megtekinthető, ám hiányoznak a kollekcióból a combjuk közt Cohiba szivart sodró nők. Végre megszólal Mihalik Angéla.

 

– Augusztus huszadikán Iványi Gáborral ott voltam a határon a tranzitzónában, hogy élelmet adjak az embereknek. Bűncselekményt, azaz vétséget követtünk el, mert próbáltunk olyan társainkon segíteni, akik nem magyar állampolgárként rászorulók. Azt tapasztaltuk, hogy káosz van a fegyveres szervezeteknél, a határt objektumként védő szolgálat emberei például két hét kiképzést követően éleslőszert kapnak. Korábban egy katonával is találkoztam, aki úgy vélte, hogy akkor volt jó, amikor alá volt aknázva a magyar–osztrák határ, illetve a kerítésnél játszó gyerekekre nézve azt mondta, már alig várja, hogy lőparancsot kapjon, s ha kapna, akkor lelőné őket.

 

Döbbent csend. „Jézusom!”, „Atyaisten!”, „Állatok!” – hangzik a résztvevők soraiból. Senki sem vonja kétségbe a mondottak valóságtartalmát.

 

A CSÓTÁNYSÁG NEM OLDALFÜGGŐ

– Az elmúlt három évben embertársainkat propagandával dehumanizálták, így a társadalom egy része azt gondolja, hogy nem emberek, hanem migránsok jönnek ide. Ugyanúgy a holokausztot megelőzően is dehumanizálták embertársainkat, nem emberként tekintettek rájuk, hanem eltaposandó patkányként, állatként. Az egész plakátkampány azt érte el, hogy vannak olyan embertársaink a földön, akikre úgy gondolunk, mint egy csótányra, és a Facebookot nézve ez nem oldalfüggő.

Nézem, hogy a DK-s és a szocia­lista párti szimpatizánsok azt írják, hogy a miniszterelnök patkány és orsós cigány. Így ők is ugyanazt teszik, dehumanizálják a miniszterelnök urat, akit, ha másért nem, de a tisztségéért megillet a tisztelet. Nem mondhatjuk egyetlen embertársunkra sem, hogy patkány, csótány – folytatná, de félbeszakítják, „De nem is úr!” – kiabálja be valaki.

Szanyi Tibor eleddig kigombolt ingben feszengve a napszemüvegét babrálta, majd a mobiltelefonját nézegette a pulpituson, amelynek végén négy könyvre támasztva Che Guevara portréja látható. Profi politikusként az előadót, a hallgatóságot dicséri, majd így folytatja mondandóját: – Nagyon ritka az olyan alkalom, amikor az ember politikusként tud beszélni ezekről a kérdésekről, olyan módon, hogy nem egy eleve borzalmas beidegződéssel rendelkező újságírónak a teljesen torz kérdéseire kell válaszolnia.Kádár szelleme kísértett a hallgatóság soraiban
Fotó: Mirkó István

Feszült figyelemmel, és közben gondolkodva figyeltem az előző előadást. Megmondom nektek, próbáljátok ki, hogy fél napig nem esztek, nem isztok és nem mentek tető alá. Borzalmas! És vannak, akik hetekig, hónapokig így vergődnek. Senki sem foglalkozik azzal, hogy a menekülteknek mekkora hányada pusztul el. A Földközi-tengeren érkezők közül minden huszadik megfullad, ez Európa legnagyobb temetője, s érdekes módon nem dobunk be a vízbe virágot ezekért az emberekért.

 

AZ ÖSSZEZÁRT BALOLDALIAK VÉRENGZENÉNEK

Szanyi részletesen ecseteli a menekülttáborokban élőkről alkotott képét, a gyermekekét, akiknek a szerveivel kereskednek. „Papírok nélküli gyermekek tűnnek el, utána meg már csak a veséjük és a májuk utazik tovább, a többit kidobják a szemétdombra” – mondja felháborodva. Sötét hangulat telepszik a teremre. – Európa nem fog tudni minden menekültnek segíteni, akik Ázsiából, Afrikából érkeznek. Ez nem oldható meg menekültkérdésként.

A népességrobbanásról, a kódolt békétlenségről, az élhető területekért folyó harcról beszél. Az egész migráció oka az éghajlatváltozás. Szíriában tíz éve nem volt eső, Afrikában, a Közel-Keleten nagyobb városokba menekülnek az emberek, kulturális, vallási konfliktusok keletkeznek. – Orbánék is teljesen tudatosan ott tartottak a Keletinél kétezer embert, mindenfajta normális ellátás nélkül. Ha ezt a csapatot, minket összezárnának itt – se ki, se be –, higgyétek el, hogy a harmadik napon már folyna a vér – mondja saját szónoklatának nekibuzdulva.

A kommunista író a pártfőtitkár meggyilkolását tervezgette

– A mobilis emberek megpróbálnak elmozdulni, és értelemszerűen az ígéret földje Európa. Mivel az Európai Unió 2013-ban Nobel-békedíjas lett (valójában 2012-ben lett az – a szerző), így mindnyájan azok vagyunk, és egy Nobel-békedíjas Európa nem lőheti bele a tengerbe a hozzá menekülőket, ezért humánusan kell bánni még a bűnözőkkel is – vélekedik.

– Orbán nem a megoldás. Orbán maga a probléma. Folyamatosan blokkol minden közös erőfeszítést, amely mind a 27 országot érintené. Legutoljára Szijjártó Péter Marrákesben nem volt hajlandó aláírni Európa legnagyobb Afrikába irányuló segélyakcióját, vagyis a magyar kormány még a szimbolikus megoldásokat is elfojtja. A Magyarország déli határán húzódó kerítés valóságában és szimbolikájában egyaránt eltakarítandó – mondja indulatosan. – Tulajdonképpen ez a kerítés egy Auschwitz light – teszi hozzá.

Előadásának esszenciája: a háborúk, a klímaváltozás és az emberkereskedelem mellett a migráció legnagyobb pumpálója a nagytőke. Az Európai Unió­ban tiltott a válságövezetekből származó ásványi kincsek behozatala, ezt kellene kiterjeszteni az Iszlám Állam olajára és a műkincsekre is. Brüsszeli benyomásai alapján igaz ugyan, hogy a helyi lakosság több mint fele bevándorló, de „már négy éve ott téblábolva az ég egy földön semmiféle problémát nem látok. A gyerekeim olyan iskolába járnak, ahol a tanulók fele arab, néger és a többi, de nincs velük baj, és a szüleikkel sincs.”

A beszédeket követő kérdésekből kiderül, sokakat felháborított, hogy Mihalik Angelika urazta Orbán Viktort. Erre Szanyi Tibor így reagált:
– Orbán Viktor tevékenységét, munkásságát kicsit sem tisztelem. Emberi mivoltát tisztelem, ezért nem kívánom a halálát, nem kívánok semmi rosszat neki. Száz év börtönnel kiegyeznék. Úr vagy nem úr? Ha azt mondanák neki: Orbán Viktor úr, ön száz év börtönt kapott, akkor az az úr vagy nem úr kérdésben bizonyára jó kompromisszum lenne.

 

MOLDOVÁRA A HALHATATLANSÁG VÁR

Moldova György író retrospektív előadást tartott életéről, hányattatásairól. – Köszönöm, hogy meghívtak. Nem volt szerencsés, jó hangulatot hozó évem, mert kiesett a Vasas az NB I-ből. De ez a hír eltörpül amellett, hogy az ország teljes csődben van. Sokat foglalkoznak az újságok Orbán személyével, de az túl megtisztelő neki. Nem kellene. Másrészt nem Orbán alkotta meg a mostani helyzetet, hanem a mostani magyar helyzet alkotta meg Orbánt. Ez az ország mindig elveszíti azt a lehetőséget, hogy felzárkózzon a demokrácia mellé, mögé.

Moldova méltatta a Rákosi-korszakot, amely lehetőséget adott neki és nemzedékének, hogy a felsőoktatásban tanuljon. – A rendszer rohadtságára jellemző, hogy a 29 fős érettségiző osztályomból csak 28-an kerültek egyetemre. De hosszasan agitálták azt az egyet is, hogy ha semmihez nincs már kedved, legyél legalább orvos.

Később pedig a kommunisták lecsukták a kommunistákat – emlékezik.

– Rákosi lecsukta Kádár Jánost. Az öreg nagyon jól viselte a börtönt, követelte a jogait, majd mivel nem kapta meg, összetörte a cellát. Erre összetörték őt is. Amikor kijött, és kiment Kőbányára, a disznóhizlalda melletti lakásukhoz, Rákosi érte küldött. Fogadta, és azt mondta neki: Hát most kell megtudnom, Kádár elvtárs? Hát miért nem szólt?

Kezd jó hangulat lenni a nézőtéren. Moldova, aki már 85 éves – és saját elmondása szerint van még néhány évtizede, no meg a halhatatlanság –, így fogalmaz: – A Kádár-rendszerben az ’56-os felkelők egy része fiatal értelmiségi volt. Volt fegyverem, egy géppisztoly, de én sohasem voltam a közös cselekvések embere. Ott voltam a felkelők oldalán, de ma már bánom. Komolyan bánom. Nekem ne meséljenek! Akkor a szívem mélyéből gyűlöltem a Kádár Jánost. Egy munkahelyemen, ahol kazánszerelő voltam, mindig arról beszéltünk, ki hogyan ölné meg a pártfőtitkárt. De nem történt meg szerencsére, mert megváltozott a véleményem. Kommunista lettem-voltam, s máig nem változott meg az álláspontom.

A Baloldali Sziget Fesztiválon pénteken latin-amerikai napot tartottak, amelyen megjelent a barcelonai Ellenállások Közgyűlésének szervezője, Kuba és Venezuela nagykövete is. A hivatalos program szerint előadást tartottak a kilencvenéves Che Guevara örökségéről – pedig úgy tudtam, meghalt már –, de tartottak előadást az energiaszegénység leküzdéséről, a szlovén, a mexikói, a brazíliai és a nicaraguai választásokról is. Este „Döntsd a tekét, ne siránkozz!” szlogennel lengőteke-bajnokságot rendeztek, majd az este tábortűzzel zárult.

Vasárnap jelképesen felavatták Ságvári Endre emléktábláját. A pártelnökök vitájára Karácsony Gergelyt, a Párbeszéd társelnökét, Hegyi Gyulát, az MSZP Baloldali Tömörülés elnökét és Vajnai Attilát, az Európai Baloldal elnökét is elvárták.

A főépület oldalához egy pingpong­asztalt és egy vasvillát támasztottak, de úgy tűnik, egyiket sem használták.

(Varga Attila, magyaridok.hu)