A jobboldali fehér holló újra megszólalt – Hol vannak művészeti életünk konzervatív fehér hollói?

A fenti ,,konzervatív holló” megszólítással egy kőkemény jobboldali blog vezetője (ezek mi volnánk, mindenszo.hu szerk.) illetett az egyik nála szemlézett írásom felvezető leadjében. Megtisztelő és tőlem telhetően ahogy eddig is, a jövőben is próbálok megfelelni bizalmának.

A megszólításom apropóján vetődött fel bennem, vajon színházi és filmes világunk egyébként túlfoglalkoztatott balos hangadói – egy-két jobboldali fehér hollótól eltekintve – miért csak a hazai politikai vándorcirkusz ekhós szekerének végtelenül liberális bérletesei? Miért csak ők kínálják egysíkúan deklamáló, fülsértő szólamaikat némi baksisért? Karaktereiket unásig ismerjük, ők az örök ellenállók, a tudálékosok, akik társadalmi berendezkedéstől függetlenül hiszik, hogy tükröt tartanak a világ elé.

Ki merné megkérdőjelezni, hogy Dés László, Bródy János, Koncz Zsuzsa operett szekciójának, netán Molnár Áron-NoÁr, Alföldi Róbert, Nagy Ervin, mint saját drámáik tragikus bohócainak, avagy Mundruczó Kornél, Tarr Béla, Enyedi Ildikó mozgóképüzemi táncoskomikusoknak és komikának az intései, feddései ne lennének valósak?

A fenti kérdésre a válasz, hogy kizárólag a művészeti életünk jobboldali, konzervatív fehér hollói lehetnek a válaszadók, akik jelenleg ennek a fajtának sajnos igen ritka madarai. Meggyőződésem, hogy csak bátorításra szorulnak, hogy el merjék mondani véleményüket ,,által menve” Arany János: VÖRÖS RÉBÉK balladájának keskeny és veszélyesnek tűnő pallóján.

Beszéljenek bátran, választékosan – az említettektől eltérően nem fröcsögő gyűlölettel – arról, hogy a közeg, amiben élünk az élhető, szerethető és a művészi ranglétrán való emelkedésnek a közérdeklődés által visszaigazolt munka és nem pedig nevezettek gettó-nyelvezetének se Istent, se embert nem kímélő közönségessége az, ami a siker fokmérője és záloga.

Az átalakított SZFE-ről nem a hatalmi gőgből fakadó kárörvendés hangjai szűrődnek ki, hanem úgy tűnik, hogy a diákokra, a művészi munkára és nevelésre koncentrálnak. Méhes László színész-rendező az SZFE tanára tűpontosan fogalmazta meg az odamondogatásokról alkotott véleményét „Ki nem tesz rá magasról, hogy mások mit mondanak.” Ennek a gondolatnak az oktatás falai közötti igazsága megkérdőjelezhetetlen, Balos „művészeink” mindent gyalázó szavainak szlömös szemetét elfújja a szél, viszont a gyorsan tűnő évek munkájának eredménye igazolhatja a konzervatív oldal újgenerációs színészei iránt táplált reményeket.

A világlátásukban érett és kiforrott jobboldali, konzervatív művészeink viszont bátran szólaljanak meg közéleti és közpolitikai kérdésekben, ne engedjük, hogy ez a nyilvánosságban csak a baloldali elkényeztetettek segédszínészi kellék-privilégiuma legyen. Ne nézhessenek bennünket madárnak és a véleményt formáló fehér holló se legyen a jövőben hazánk ritka és egzotikus madara.

Bognár Zsolt /Parabolha Fb/

Mindenszo.hu kommentár: megtisztelő, hogy Bognár Zsolt bátor írásait szemlézhetjük, de egyben elszomorító, hogy a művészvilág többi normálisai sajnos csendben vannak. Bognár Zsolt nincsen egyedül, de ő legalább veszi a bátorságot és tollat ragad. Mi erről már sokszor írtunk, hogy jöjjenek ki végre a fényre a mieink! Hol vannak a többiek? ÉBRESZTŐ!