A minap robbant a bomba, hogy az Állami Számvevőszék feljelentette a Jobbikot, mert a nemrég még nyíltan antiszemita, újabban cukiskodó-polgárosodó párt nem működött együtt a számvevőkkel és akadályozza az ellenőrzés lefolytatását. Az ÁSZ nem sokat vacakolt, átadta az ügyet az ügyészségnek, amely közölte: feljelentésként értékeli a számvevőszék bejelentését. A Jobbik néhány óra elteltével a gazdasági igazgatója által jegyzett, terjengős és meglehetősen nehezen követhető, kommunikációs szempontból értékelhetetlen közleményben reagált. A zavaros szövegből annyit lehetett kihámozni, hogy a Jobbik ugyan együttműködne a számvevőszékkel, bár magát az ellenőrzést politikai támadásnak tartják és nem értik, miért akarják ellenőrizni a 2017-es gazdálkodásukat is. Amikor ugye, minden rendben volt. Persze. Tudjuk.
Az ÁSZ válaszul újabb közleményt adott ki, gyakorlatilag szétzúzva Schön Péter gazdasági igazgató dagályos magyarázkodását. A pártokat is ellenőrző hivatal világosan közölte, hogy mindenben a törvények szerint jártak el, többször próbáltak adatokat és dokumentumokat beszerezni az átláthatóságot fennhangon hirdető párttól, ám az adatszolgáltatásra rendelkezésre álló határidő lejárt, a Jobbiknak pedig nem akaródzott együttműködni. Az emberben persze rögtön felmerül a kérdés: vajon mit titkolhatnak?
Aztán újabb fordulatot vett a sajtót akkorra már élénken foglalkoztató ügy. Volner János, a Jobbik parlamenti frakcióvezetője és Schön Péter gazdasági igazgató gondoltak egy merészet, felkerekedtek és meg sem álltak az ÁSZ székházáig. A szemerkélő esőben összetrombitáltak néhány újságírót és tévéstábot, majd két, iratokkal és mappákkal teli kartondobozt szorongatva megpróbálták eljátszani az ártatlan áldozati bárány szerepét. Azt találták ki, hogy nagy nyilvánosság előtt átadják a párt gazdálkodásának több mint két évét dokumentáló iratokat. Mind a két kartondobozt.
Az ÁSZ képviselője persze a hírek szerint nem dőlt be a vezércselnek, nem vette át a két kartondobozt. A performansz utáni közleményében az ellenőrző hivatal azt közölte: „a Jobbik parlamenti frakcióvezetője és gazdasági igazgatója az ÁSZ épülete előtt tartott sajtótájékoztató keretében a törvények megkerülésével próbált utólag iratokat átadni az Állami Számvevőszéknek, amelyeket a vonatkozó törvényi előírások értelmében az ÁSZ nem vehetett át.” Ez nem jött be, mondhatnánk.
Azon persze el lehet tűnődni, hogy milyen üzenete van annak, ha a kormányváltásra törekvő ellenzéki párt parlamenti frakcióvezetője nyíltan törvénytelen eljárásra próbálja rávenni az Állami Számvevőszéket. A Jobbik – „bokros teendőiről” is ismert – frakcióvezetője közösségi oldalán azon szörnyülködött, hogy az ÁSZ székháza előtt egyenruhás rendőrök várták őket. Halkan jegyzem meg, hogy a számvevőszék épületét számos egyéb közintézménnyel együtt nulla–huszonnégyben a készenléti rendőrség munkatársai biztosítják. Ennyit a hitelességről.
Az ÁSZ közleményében arra is rávilágított, hogy az ellenőrzés akadályozása azért is érthetetlen, mivel a párt – tegyük hozzá: átláthatóságot hirdető – politikusai az elmúlt hetekben több alkalommal is közölték, hogy a Jobbik minden a gazdálkodását érintő ügyben a törvényi előírásoknak megfelelően elszámol az Állami Számvevőszéknek. Ezzel kapcsolatban a hivatal honlapján olvasható közleményben egy igazán érdekes összeállítást is közöltek. Eszerint Vona Gábor, a Jobbik elnöke 2017. május 15-én azt mondta, hogy a párt gazdálkodása „az Állami Számvevőszék felé transzparens lesz”, majd június 3-án azt nyilatkozta, hogy „az Állami Számvevőszék felé majd el kell számolnunk természetesen.”
Apáti István, a Jobbik országgyűlési képviselője június 18-án az Országgyűlésben jelentette ki, hogy párt elszámolása „elérhető az Állami Számvevőszék »sólyomszemű« ellenőreinek.” Jakab Péter, a Jobbik szóvivője pedig április 30-án azt nyilatkozta, hogy „az Állami Számvevőszék minden szükséges adatot meg fog kapni.”
Végül Varga-Damm Andrea, a Jobbik képviselőjelöltje szeptember 27-én beszélt arról egy sajtótájékoztatón, hogy a Jobbik gazdálkodásával kapcsolatos információkat „majd akkor lehet megtudni, ha az Állami Számvevőszék kikéri a dokumentumokat.” Kérték, de nem adták, mondhatnánk.
Azt hiszem, nincs több kérdés. Talán csak egy.
Vajon mi lehetett abban a két kartondobozban?
A szerző közgazdász
(Budai Tamás, magyaridok.hu)
