Egyelőre alig van esély az európai minimálbér bevezetésére, vagyis az Európai Bizottság legkisebb keresetekre vonatkozó, kötelező érvényű irányelvének az elfogadására. Magyarország és Ausztria a május elején megrendezett, portói szociális csúcstalálkozón egyetértett abban, hogy minden munkavállalónak a megélhetéshez szükséges bért kell kapnia, ám azt nyíltan ellenezték, hogy kötelező uniós irányelvet kelljen figyelembe venniük a tagállamoknak a kötelező legkisebb kereset összegének a meghatározásánál.
Az Európai Bizottság múlt év végén jelentette be, hogy a minimálbér meghatározása tagállami hatáskörben marad, ugyanakkor irányelvet fogalmazott meg az összeg kialakításához. Az uniós irányelv kötelező érvényű, vagyis Brüsszel szempontjait tagállami szinten is el kellene fogadni,
a tagállamok többsége ugyanakkor hallani sem akar a bér- és munkaügyi kérdések központosításáról.
Az európai szociális körülmények javítására Portóban tett közös nyilatkozat nem tartalmazza az európai minimálbér elképzelését.
Brüsszel terveivel az uniós szervek sem értenek maradéktalanul egyet:
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság az állásfoglalásában jelezte, irányelv elfogadására nem kerülhet sor, uniós szinten mindössze ajánlásokat érdemes megfogalmazni.
Rámutatnak, hogy a kollektív szerződéses lefedettség hetven százalékra emelésének a kötelezettsége és a tagállami minimálbér-tárgyalásokon is
kötelező érvényűnek szánt uniós iránymutatások nemcsak a tagországok, de a szociális partnerek autonómiáját is csökkentenék.
A kötelező európai minimálbér emellett káros gazdasági hatásokkal is járhat, és tovább súlyosbíthatja a Covid–19-járvány okozta gazdasági nehézségeket, próbára téve a kisvállalkozások teljesítőképességét. Mindezzel
végső soron a munkavállaló járna rosszabbul, mivel hátráltatná a munkahelyteremtést, és arra ösztönözné a vállalkozásokat, hogy a szürke- és feketezónában foglalkoztassanak.
A bizottság az iránymutatás-tervezetében azt hangsúlyozza, figyelembe kell venni a tagállamok minimálbér-meghatározási szokásait. Ennek oka, hogy a 27 uniós tagország közül hat államban – Cipruson, Ausztriában, Finnországban, Svédországban, Dániában és Olaszországban – nincs a magyarországihoz hasonló állami minimálbér. Ezekben az államokban ágazati kollektív szerződések határozzák meg az adható bérminimumot.
Ettől a gyakorlattól nem kívánnak eltérni ezek a tagállamok, ami rámutat arra is, hogy a bérezéssel kapcsolatos gyakorlatok is jelentősen eltérnek.
Magyarország minimálbér-meghatározási gyakorlata ugyanakkor a legtöbb tagországhoz képest közelebb áll a brüsszeli célokhoz.
Idehaza a javasolt szociális érdekegyeztetés határozza meg az összeget, vagyis a munkaadók és a szakszervezetek alkuja.
A magyar kormány ráadásul évek óta hangsúlyozza, hogy nem kíván beleszólni a döntéshozatali folyamatba,
ezzel meghagyva a szociális partnerek autonómiáját, igazodva az európai elvárásokhoz.
Hazánkban ráadásul a minimálbér összege az elmúlt években többször is meghaladta az egyik számítási módszer szerint elfogadható mértéket, vagyis a mediánbér hatvan százalékát.
Az idei kisebb emelés miatt most nem érjük el ezt a szintet, de a tagállamok többségénél közelebb van a mutatóhoz a magyar minimálbér.
Fontos, hogy idehaza kétféle minimálbér létezik. A statisztikákban szereplő ténylegesen kötelező legkisebb bérre a munkavállalók mindössze öt-hat százaléka van bejelentve, míg a jóval többeket érintő, középfokú végzettséghez kötött garantált bérminimum nem szerepel a nemzetközi statisztikákban,
noha minden elvárást messzemenően meghalad az összege.
(Nagy Kristóf, magyarnemzet.hu)
Oszd meg a barátaiddal is!
