Egyetlen szemérmetlen csúsztatására hívom fel még a figyelmét.
„Tételesen cáfolni legutóbbi irományát teljesen felesleges időpocsékolás lenne részemről, így egyetlen szemérmetlen csúsztatására hívom fel még a figyelmét.
Ön szerint Ferenc pápa spirituális vezető. Egyetértünk. Ebből következően bárhol járjon is a világban, üzeneteit nem az adott ország kormányzatához, notabene vezetőjéhez intézi, hanem mindenhol általános megfontolás reményében az egész világhoz szól. Ő nem a glóbusz csendőre, aki korbáccsal odacsap – ahogy ön kívánná – és konkrét kritikával illetne bárkit is. Ezért spirituális a szerepe és a feladata a keresztény egyház fejeként, annak legfőbb pásztoraként.
Ön azt vélelmezi és az összes balos valósághajlító, hogy a pápa konkrétan Magyarországgal szemben fogalmazott meg kritikát. A pápa melyik mondatát hozza ön példaként ennek bizonyítására? Idézem:
»Szomorú és fájdalmas zárt kapukat látni: önzésünk és közömbösségünk zárt kapuit azok felé, akik szenvednek, idegenek, mások, menekültek, szegények. Végül pedig egyházi közösségeink zárt kapuit: bezárkózva magunk közé, bezárkózva a világ előtt, bezárkózva azok előtt, akik ‘nincsenek rendben’, bezárkózva azok előtt, akik Isten bocsánatára vágynak. Testvérek, kérlek benneteket: nyissuk ki a kapukat!«
Kedves Rita! A fenti idézet első mondata nem úgy szól, hogy:
»Magyarországon szomorú és fájdalmas zárt kapukat látni.«
Ebből meg az következik, hogy ne keverje össze az egyetemes szükségszerűség pápai kívánalmát a konkrétan fókuszált feddés nádpálcájával. Annál is inkább, mert ha ön saját magát a katolikus egyház tagjának tekinti, akkor először a saját szívének kapuit nyissa meg és akkor talán ráébred arra, hogy nem olyan egybitesen fehér és fekete a világ, ahogyan azt látni szeretné.”
(Bognár Zsolt)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
