Tették ezt annak ellenére, hogy önmagában már az is röhejes, hogy a Párbeszéd egyáltalán létezhet a politikai palettán. Ha a parlamenti választásokon az MSZP és a Liberális Párt képviselői nem segítették volna ki őket, akkor frakciót sem lett volna képes alakítani az MSZP-vel szövetségben is csak három mandátumot megszerző alakulat.
Aztán, mikor a liberális Bősz Anett kilépett, Mellár professzor sietett segítségükre, hogy a pénzügyileg előnyösebb frakció megmaradhasson. A választókról nem szólt itt semmi, csak saját személyes érdekekről, arról, hogy az MSZP maradék szavazóbázisán befészkeljék magukat a magas fizetéssel járó parlamenti helyekre, arról, hogy minél több egykori SZDSZ-es szellemiséget csempésszenek a pártba, arról, hogy a választók minél jobban utálják meg Orbán Viktort és lehetőleg éljenek minél rosszabbul. És hogy a Párbeszéd is valóban mennyire elvetemült a magyarellenességben, arra a kínálkozó példák közül csak kettőt ragadunk most ki. A saját soraiból egy épkézláb vezetőt kiállítani képtelen MSZP főpolgármester-jelöltje, Karácsony Gergely, aki legutóbb a tévében azt mondta Gyöngyösi Mártonról, hogy nem náci, aki listázza a zsidó képviselőket, néhány éve a Liberális Klubban Pető Iván volt SZDSZ ügyvivővel tartott fórumot, amelyen egyáltalán nem tiltakozott a 2006-os budapesti rendőrterrorral kapcsolatos Pető-kijelentésen, miszerint: „Nyugaton sokkal jobban elverték volna a tüntetőket, s ha a hazaiak is ezt teszik, gyorsan véget ért volna a tiltakozás.”
Valahogy ebben a szellemben készül a párbeszédes Jávor Benedek is az EP választásra. A tegnapi szavazás után egyebek mellett egyfajta „ars poeticaként” fogalmazta meg: „Ígérem, hogy könyörtelen ellenfele leszek az Orbán-kormánynak az Európai Parlamentben és itthon is” – szól programja vezérgondolata. Nem kétséges, hogy ez egyet jelent a magyarellenességgel, hiszen a magyarok a miniszterelnököt sokmillióan támogatják, ráadásul a biztonságukat jelentő migrációellenesség és a családpolitika tekintetében többnyire pártállásra való tekintet nélkül.
És hogy az SZDSZ pofátlan erőszakosságát, ellentmondást nem tűrő akarnokságát is ragyogóan képviseli napjainkban a Párbeszéd, arra jó példa, hogy a párt Jávort szeretné látni az MSZP-lista harmadik helyén. Ott, ahol jelenleg Szanyi kapitány foglal helyet. Ez ténylegesen a második hely, mert a listavezető Tóth Bertalan pártelnök nem akar Brüsszelbe menni. A második hely pedig azért fontos Jávornak, mert közel sem biztos, hogy az MSZP három képviselőt küldhet majd Brüsszelbe. Ugyanis öt százalékonként jár egy mandátum, arra viszont nagyon kicsiny az esély, hogy az MSZP 15 százalékot szerezne a választáson, mikor a közvéleménykutatások szerint a biztos szavazók körében 12-13 százalék körül mozog.
Szóval önállóan leginkább a nulla százalékos támogatottság felé gravitáló pártnak igazi SZDSZ-es ego kell ahhoz, hogy egyéni érdekeik miatt – MSZP források szerint – a Párbeszéd zavaros követelésekkel zsarolja a szocikat. Az ország szempontjából persze szinte mindegy, hogy a Szanyi vagy a Jávor nevű lator jut be vagy marad itthon, de tény, ami tény, a szocialistáknak van társadalmi támogatottsága ahhoz, hogy az ő jelöltjük legyen előrébb a listán. Ezeknek azonban a józan ész és a demokrácia szava semmit nem számít, csak az egyéni érdek, a pénz és a hatalom.
A csendes többség profitja ebben mindössze annyi, hogy jót szórakozik azon, amint Szanyi és Jávor öli egymást. Azért lássuk be, ez sem kevés.
(forrás: Horváth K. József, leander.blogstar.hu
