Megy a vita a Magyar Időkben a Magyar Állami Operaházban játszandó egyik darabról.
Szólnánk pár szót a Magyar Állami Operházaban és az Erkel Színházban igen gyakran előforduló meleglobbiról és genderpropagandáról.
Mi nehéz helyzetben vagyunk, hiszen minden szerkesztőség -így a mienk is- még a látszatát is el szeretné kerülni, hogy hasonlatossá váljék azokhoz a újságírói műhelyekhez, ahova a rendszerváltást megelőzően a pártközpont minden hét elején kiküldte az ukázt személyesen Aczél elvtárstól, hogy különböző prózai, vagy zenés darabokról, illetve színészekről, színházakról, és rendezőkről mit és milyen stílusban kell gondolni és írni. Nem akarjuk megmondani mit szabad és mit nem előadni Magyarország legfontosabb és legnagyobb zenész színházában.
Véleményünk viszont van. És azt el is mondjuk. Ráadásul azt is gondoljuk, hogy egy demokratikus ország értékei között az elsők közt szerepel, hogy politikai, vallási, vagy nemi hovatartozástól függetlenül minden művész valóban szabadon, és függetlenül alkothasson.
És óvatosak vagyunk amiatt is, mert a magát függetlennek hazudó ellenzéki sajtó, és az ellenzéki pártok minden jobboldali újság vagy hírportál cikke mögött személyes Orbán Viktort sejtik,helyesebben sejtetik és fel sem tételezik, hogy egy szerkesztőségben sokan dolgoznak, akik sokféleképpen gondolkoznak a világról. Valószínűleg magukból indulnak ki. Az ő szerkesztőségeikben a jelek szerint Soros György osztja ki minden reggel az aznapi feladatokat. Itt ilyesmi nem történik.
Bár a legkevésbé sem értettünk egyet, például azzal az iránnyal, amit Alföldi Róbert Nemzeti Színháza képviselt, hiszen minden jóérzésű, polgári gondolkodású, keresztény embert viszolygással tölt el, ha az ország elsőszámú színházában, sokmilliárd forintnyi, az adófizetők által befizetett közpénzből majd minden darabban előkerül az exigazgató úr nemi identitásához kapcsolódó jelenet, azokról az előadásokról nem is beszélve, amikor különböző, kéretlen férfi nemiszervek kerültek a díszletbe és a cselekmény középpontjába, azonban azt a világért sem mondanánk, hogy Alföldi soha, sehol ne rendezzen melegpropagandát. Azt viszont bátran kijelentjük, hogy ne a Nemzeti Színházba érzékenyitse a magyar embereket. Alföldi szélsőséges nézeteit tükröző darabokat betiltani óriási hiba lenne. Alföldit leváltani a Nemzeti Színház éléről viszont tökéletes döntés volt. A választáson a tudatos választópolgár ugyanis azért szavaz a saját pártjára, mert olyan világot szeretne, amilyet a választott pártja képvisel.
A jobboldali ember azt szeretné, ha az iskolákban, a televíziókban, a színházakban, a rádióban ne a liberális oldal témái uralkodjanak. A liberálisok pedig hasonlóan gondolkodnak a jobboldali témákról. Nincs ebben semmi meglepő. Egy jobboldali ember szereti, hogy amikor a jobboldali kormányok kormányoznak, akkor a híradókba visszatérnek a magyarországi focimérkőzésekről szóló tudósítások, és újra megjelennek a sporthírek. A híradókban nem 125. gender felfedezéséről, hanem a a magyar hagyományokról számolnak be, és eltűnnek, vagy szinte teljesen a periférián kívűlre kerülnek a különböző kisebbségekről szóló, erőszakos propagandariportok. Lesz néptánc, lesznek beszámolók a határontúli magyarokról. Hiszen van nekünk saját elnyomott kisebbségünk. Mi magunk vagyunk az elnyomott, jogaikban korlátozott kisebbség. Minket-magyar embereket- térdepeltetet a román, a Szlovák, vagy az ukrán állam. Az erdélyi magyarokat a közbeszéd már nem románoknak fogják hívni, a parlamentre felkerül a székely zászló, és az országházban elénekli a székely himnuszt. 15 millió magyarról beszélni egyszercsak nem lesz irredenta hőzöngés. Hátrébb szorulnak a vallási, nemzeti, és szexuális kisebbségek megpróbáltatásaikról szóló műsorok,és viták. A végtelenségig lehetne sorolni, hogy milyen változások szoktak történni egy-egy választás után. Hiszen végső soron miért is harcolunk? Szerintem a kultúráért.
Amikor Churchill-nek azt mondták, hogy a háború megnövekedett költségei miatt megszorításokat kell eszközölni a művészetek és kultúra területén, Churchill azt felelte, „akkor mi az, amiért harcolunk?” A levélíró érzékeny pontra tapintott, hiszen valóban elvárható lenne, hogy a harmadik 2/3-os arányú győzelem után ne egy olyan rendezésű Billy Elliotot adjanak elő- jellemzően gyerekeknek- , évente negyvenszer, amiben folyton előkerül a homoszexuálitás és a nemváltás kérdése. Pozitív kontextusba helyezve. Ünnepelve. A genderpropaganda Alföldi színházában is kiverte volna a biztosítékot. A Magyar Állami Operaházban, vagy az Erkel Színházban pedig rendkívül furcsa, és érthetetlen. Talán valami megfelelési kényszer a már szinte nem is létező liberálisoknak? Régi reflex? Pavlovi? Furcsa, hogy egy olyan musicalt tűz műsorra, majd tart repertoáron az Operaház, amiben szoknyás férfiak táncolnak.
Furcsa, mert a balett népszerűsitéséhez biztosan nincs szükség szoknyás férfiakra. A balettban ugyanis soha nem viselnek szoknyát a ferfiak. A férfi balettművészek nem hordanak szoknyát.
Hogy a szoknyát viselő férfi az a Stohl András, aki Simicska rádiójában naponta 2 és fél órában retteg az orbáni diktatúrától, már tényleg szót sem érdemel. Az a folyton elő-elő kerülő humorforrás pedig, ami arról szól, hogy a balettosok buzik, nem valószínű, hogy fiatal fiúk tömegeit fogja a táncművészet gyönyörű és férfias pályája irányábába terelni. Az a kisfiú pedig, -Billy barátja- aki folyton női ruhákba akar bújni, és jól láthatóan a liberalis világ által természetesnek, sőt menőnek hazudott nemváltás után érdeklődik, meg egészen egyszerűen döbbenetes, hogy egy gyerekeknek szóló előadásban pozitív megvilágításba kerül.
Nem hozott minket könnyű helyzetbe a Magyar Időkben zajló vita, hiszen az eredeti filmben is létezik ez a vonal. Mit tehetett volna az állami intézmény vezetője? Cenzúráztatta volna ki a transznemű kisfiút? Akkor ez a darab nem az a darab lett volna. És a cenzúra sosem megoldás. A cenzúra nem a jobboldal fegyvere. Viszont a genderlobbi rendkívül káros perverzióit gyerek nézőknek mutogatni, és a nemváltást pozitív kontextusba helyezni, és ilyen módon érzékenyiteni több tízezer kiskorút, már több, mint hiba. A jobboldal nem cenzúráz egy ilyen darabot! A jobboldal nem mutat be, és nem tart repertoáron az ország legnagyobb színházában egy olyan művet, ahol azonnali orvosi segítség helyett tapsot és ovációt kap az a kisfiú, aki nadrág helyett női ruhákban szeretne inkább járni!
Az MSZP SZDSZ kormányok alatt, ha Alföldi színházáról hallottunk volna ilyen híreket, akkor morgolódtunk volna egy sort , majd dacosan elmentünk volna szavazni. Hogy a gyerekeinknek ne kelljen genderpropagandát végig ülniük. A magyar emberek harmadszorra is egy olyan kormánynak adták a szavazatukat, ami azt ígérte nekik, hogy megvédi őket, -elsősorban a gyerekeiket-(többek között) a genderpropagandától. Káros és kóros megfelelési kényszerből, hanyagságból, nem kell/nem szabad, hogy egy ilyen fontos intézmény sok egyéb gyönyörű és értékes alkotás mellett egy ilyen darabot tartson műsoron.
mindenszo.hu
