in ,

Szopóágon az MSZP – Mindjárt elfogy a lopott vagyon

Az MSZP-ben egyöntetűen Puch Lászlót és Gyurcsány Ferencet teszik felelőssé a vagyonvesztésért és az eladósodásért

Utolsó tartalékait is felélheti az MSZP

Harminc év alatt eltékozolta elképesztő vagyonát az MSZP, amely most utolsó tartalékainak felélésére készülhet. Bár a párt hamisítványnak tartja azt a levelet, amelyben elnökük, Tóth Bertalan további ingatlanjaik, köztük a Villányi úti konferencia-központ értékesítésének a tervét vázolta fel, a szocialisták eddigi gyakorlata alapján erre minden esély megvan. A kérdés inkább az, hogy a befolyt összeg az MSZP megerősödését szolgálná vagy kézen-közön tűnne el.

„Az anyagi forrásaink beszűkültek, forrásaink jelentős részét a vidéki irodahálózat és alkalmazottaik fenntartására fordítjuk. Anyagi tartalékaink kiapadtak, az áprilisi választás előtt felvett hitelek jelentős része még visszafizetésre vár” – olvasható abban az MSZP elnökének tulajdonított, nemrég kiszivárogtatott levélben, amely miatt a párt hamisításért és csalásért tett feljelentést.

A szocialisták szerint ugyanis a dokumentumra odahamisították Tóth Bertalan nevét. Az állítólag meghekkelt levélben az MSZP elnöke ahhoz kérte a választmány támogatását, hogy értékesítsék az ingatlanokat azokon a településeken, ahol van saját tulajdonuk, de a taglétszám nem éri el a harmincat. Ugyancsak eladósorba kerülne a Villányi úton lévő konferencia-központ is, amelynek árából Tóth szerint a pártnak valamikor valahol lenne egy saját, hatékony, fenntartható nagyságú központja.

A konferencia-központ dobra verésének ötlete különösen kellemetlen az MSZP júniusban megválasztott elnökére nézve. Lapunk ugyanis még a szocialisták tisztújító kongresszusa előtt úgy értesült, hogy a párt egykori pénztárnoka, a Népszava és a Vasárnapi Hírek tulajdonosa, Puch László annak eladását tervezi. Puch tagja az ingatlant tulajdonló pártalapítvány kuratóriumának, és mivel eladási szándéka az MSZP-ben korábban nem aratott osztatlan sikert, nagyon fontos volt neki, hogy régi mentoráltja, lekötelezettje, Tóth Bertalan legyen a szocialisták elnöke, aki nem állna az értékesítés útjába.

Tóth Bertalan szerint kell egy központ

Tóth azonban megválasztásakor nem győzte hangsúlyozni: nemhogy nem adná el az ingatlant, hanem azt tenné meg a párt központjának. – Ha egy párt országos szervezet akar lenni, akkor nem engedheti meg magának, hogy ne legyen székháza, márpedig az MSZP-nek évek óta nincs. A Villányi úti épület így fontos lehetőség. Egy nyitott központ teszi lehetővé, hogy itt működjön majd az elnökség, a választmány, itt találkozhassanak a polgárok a politikusaink­kal – jelentette ki a Népszavának.

A Magyar Időknek név nélkül nyilatkozó elnökségi és választmányi tagok egyöntetűen állították, hogy nem találkoztak a Tóthnak tulajdonított levéllel, amelyet egyfajta zavarkeltésnek neveztek. Szavaikból viszont az is kiderült, hogy annak tartalma nem ismeretlen előttük. Megerősítették: Puch László már jó ideje el akarja adni a Villányi úti központot, amiben az MSZP előző elnöke, Molnár Gyula is partner lett volna. Ennek azonban nemcsak a párton belüli ellenállás, hanem az is akadálya volt, hogy egy kikötés szerint a konferencia-központban csak oktatási, képzési tevékenység folytatható. Ez a moratórium azonban tavaly decemberben lejárt – jelezték forrásaink.

Hatalmas hitelek súlya alatt roppant meg a baloldali szervezet, ezek közül a legnagyobb tétel a Jókai utcai központra (ez előtt mosolyog az őszödi szónok) felvett, svájcifrank-alapú, 800-1000 millió forintos kölcsön volt
Fotó: MTI/Kovács Tamás

Több mint kétezer ingatlan köddé válik

Akár hamisítvány a Tóthnak tulajdonított levél, akár nem, tény: az MSZP harminc év alatt eltékozolta elképesztő méretű vagyonát, amelyet a rendszerváltás hajnalán elődjétől, az MSZMP-től örökölt – máig vitatott körülmények között. A Munkáspárt hivatalos honlapján közzétett adatok szerint az MSZMP összvagyona 1988 végén akkori áron 10,279 milliárd forint volt. Ebből az ingatlanok 7,6 milliárdot tettek ki, amelyek közül kiemelkedett a Központi Bizottság székháza, akkori pénzben 310 milliós értékkel, de 810 milliót ért az MSZMP 38 üdülője és vendégháza.

A párt bevételei ekkor 3,3 mil­liárd forintot tettek ki, ebből 1,5 mil­liárd csak a tagdíjakból származott. Az állam további 5,6 milliárdot adott költségtérítés címén, 5,9 milliárd pedig a pártvállalatok befizetéseiből származott. Az MSZMP pénzvagyona 1988 végén 879,8 millió forintra rúgott.

A Hamvas Béla kultúrakutató intézet szerint az állampárt kezelésében lévő 2641 ingatlan közül azonban 1990 nyarára mind­össze 365 maradt az MSZP kezében. Bár az iratok szerint az MSZMP az ingatlanok egy részét felajánlotta közcélra, illetve néhányat átadott a Magyar Népköztársaságnak, ezek száma elenyésző volt.

Hogy mi történt a többivel? A Hamvas-intézet kutatása szerint az elvtársak mindent előkészítettek utolsó, 1989. októberi kongresszusukra, ahol a küldöttek egy szempillantás alatt döntöttek az MSZMP feloszlásáról, és az M betű elhagyásával kimondták az MSZP mint jogutód megalakulását. A pártvezetés ekkor arra kérte a kongresszust, járuljon hozzá, hogy „a párt kezelésében maradó ingatlanok azon részét, amely nem kerül átadásra a kormányzat részére, az érvényben lévő szabályok és törvényes rendelkezések szerint a párt működési feltételeinek biztosítása érdekében hasznosítsa […] Mindazok alapján szükségesnek tartja, hogy a párt kapjon kormányzati szintű garanciát arra, hogy a kezelésében maradó ingatlanok (épületek) kezelői jogát tulajdonosként gyakorolhatja.

Az átmentéshez az elvtársak a jól bevált módszert alkalmazták. Az MSZMP létrehozott több gazdasági társaságot, ezeken keresztül próbálta kijátszani, eltüntetni, de valójában megtartani a pártvagyont. Ugyanarra készültek, mint amire a privatizáció során a nagy állami vállalatokkal tették. Utóbbiakat kisebb részegységekre osztották, hogy a központi gyár csődbevitelével ezeken keresztül kilopják a pénzt. Az MSZMP ingatlanegyüttesét is így akarták szétosztani – a különbség annyi, hogy ebben az esetben a központi »vállalat«, azaz maga a párt nem ment csődbe, pusztán elveszített egy betűt, majd megnyerte a ’94-es választást” – összegzett tanulmányában a Hamvas-intézet.

Sosem sikerült elhitetniük, hogy a nemzeti értékek is fontosak számukra
Fotó: Éberling András

Ifjúkommunisták és kispajtások trükkjei

Hasonlóképpen járt el a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) is, amely 1989. áprilisi kongresszusán mondta ki a megszűnését. A küldöttek egy része már a következő napokban megalakította a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetséget (Demisz), amelyben vezető szerepet vállalt többek mellett Gyurcsány Ferenc, Varju László, valamint a Kulcsár-ügyből ismert Karl Imre. Rövid időn belül a KISZ bő hárommil­liárd forintra értékelt vagyona – benne 77 ingatlannal – a Demiszre szállt. 2014 decemberében azonban robbant a hír, hogy a még papíron létező Demisz képviselője, Takács István elismerte, hogy szervezete nem jogutódja a KISZ-nek.

Takács vallomása – amely annak a pernek az iratai között lelhető fel, amelyet az ügyészség 2013-ban indított a szervezet megszüntetéséért – nem kevesebbet jelentett, mint hogy a KISZ több milliárdos vagyonának az államra kellett volna szállnia, nem pedig a Demiszre. Csakhogy ekkor enyhén szólva már késő volt: a nem jogutód Demisz sebtében, 1989. június 22-én 780 millió forintért eladta a Garam utcai KISZ KB-székházat a Magyar Hitelbanknak.

A pénzintézet tulajdonjogát a földhivatal 1989. június 30-án hipp-hopp be is jegyezte, ami azért fontos, mert egy nappal későbbtől törvény tiltotta a társadalmi szervezetek kezelésében lévő állami ingatlanok elidegenítését. Az ifjúsági vagyon eltüntetésének egyik legközismertebb esete a csillebérci úttörőtáboré volt, amelyet 1989 júniusában a Demisz és a KISZ hirtelen ingyen elajándékozott az úttörőszövetségnek.

Hogy az egyidejűség ne legyen feltűnő, mindkét oldalról részben mások szignálták a szerződéseket; mindez persze kapkodva zajlott. Elírták a helyrajzi számokat, valamint a tulajdoni lap sorszámát is. Június 27-én már el is elkészültek a szerződések, amelyeket 28-án bevittek a földhivatalba, 30-án pedig rá is vezették a tulajdoni lapra az új tulajdonost, a Magyar Úttörők Szövetségét. Az ok ugyanaz volt, mint a KISZ KB-székház esetében: a földtörvény július 1-jén hatályba lépő változása miatt a felek már nem hajthatták volna végre az ügyletet, ami akár örökre a feledés homályába veszett volna, ha az úttörőszövetség 1999-ben nem kínálja eladásra a tábort.

Az akkori, Deutsch Tamás vezette Ifjúsági és Sportminisztérium az elkótyavetyélés megelőzése érdekében tárgyalt is az úttörőszövetséggel, ám végül nem született megállapodás. A tárca ekkor előkereste és átvizsgálta az 1989-es okiratokat, 2000 nyarán pedig be nyújtotta keresetét a bírósághoz. A Fővárosi Ítélőtábla 2004-ben jogerős ítéletben mondta ki: érvénytelen volt Demisz és az úttörőszövetség közötti, a csillebérci úttörőtábor ingyenes elajándékozásáról szóló szerződés. Végül csak 2015 novemberében született jogerős ítélet arról, hogy az 1989-ben átjátszott csillebérci úttörőtábort a rajta álló vadászházzal együtt száz százalékban vissza kell adni az államnak.

Öröm a Jókai utcában 2009-ben. Fátylat a múltra?
Fotó: MTI/Kovács Tamás

Székházakból a földszintre

Az MSZP országos központja 2016 végén a párt egyik szűkös, erzsébetvárosi, földszinti irodájában rendezkedett be. A méltatlan állapothoz vezető út Gyurcsány Ferenc elnöksége idején kezdődött, aki megválasztása után nem is volt hajlandó beköltözni a Köztársaság téri régi székházba, mondván: az 1956-os események miatt rossz emlékeket idéz az elődpárt MSZMP központja. Bár Gyurcsány ekkor azt mondta, hogy a párt új székháza a VII. kerületi István utcában épül fel, az MSZP végül a Jókai utcai szakszervezeti központot vette meg.

A Köztársaság téri székházat az akkori sajtóhírek szerint 1,6 milliárd forintért adta el az MSZP és Puch László a Parkview Hotel Kft.-nek, amelyet egy ismeretlen ír cég tulajdonolt. A vételárból hivatalosan 950 millió forintot kaptak a szocialisták, 675 millió pedig Puch zsebét dagasztotta. Az új, Jókai utcai székházat az akkori hírek szerint 700 millió forintért vette meg az MSZP, de a párt nagyszabású, további százmilliós felújítást is végeztetett az épületen. A 2009-es beköltözésig tartó köztes időben a Gyurcsány-féle pártvezetés az akkori Moszkva térnél található business centerben bérelt magának 1300 négyzetméternyi területet.

A szép idők azonban hamar véget értek, 2015-ben már a Jókai utcai székház eladása volt napirenden. Ekkora vált egyértelművé, hogy a hajdanán elképesztő anyagi és vagyoni fölénnyel rendelkező MSZP durván eladósodott és hatalmas hiteleket nyög. Ezek közül a legnagyobb tétel éppen a Jókai utcai székházra felvett, svájci­frank-alapú, 800-1000 millió forintos hitel volt. Ehhez jött még az MFB-nél meglévő négyszázmilliós, kedvezményes pártingatlan-vásárlási céllal felvett kölcsön, valamint egy félmilliárdos folyószámlahitel az Ersténél.

Az ötszázmilliós folyószámlahitel fedezeteként ráadásul az MSZP pártingatlanjai szolgáltak. A párt akkori tájékoztatása szerint országszerte mintegy 150 ingatlanjuk volt még, köztük saját tulajdonú és bérelt is. Az MSZP vezetői hangoztatták: egyik ingatlantól sem akarnak megválni, bármilyen anyagi gondokkal is küzdenek. A Jókai utcai székházat végül 2016 februárjában sikerült eladni a Geoholdingnak és a Móra Könyvkiadónak.

A vételárról üzleti titokra hivatkozva nem adtak tájékoztatást a felek, de a Népszabadság akkori információi szerint hozzávetőleg 800 millió forintot fizettek az MSZP-nek, azaz nagyjából annyit, amennyiért annak idején megszerezték és felújították az épületet.

A MSZP elnökségében a Magyar Időknek júniusban azt állították, hogy most ősszel költöznek be a Villányi úti központba. Szavaik alapján viszont csupán pár tucat embert érintene a költözés a párt apparátusából, ami nem feltétlen a hosszú távú berendezkedésre utal.

Kovács László a Fideszt hibáztatja

A Magyar Idők megkeresésére egyedül Kovács László volt hajlandó a témában névvel nyilatkozni, igaz, az MSZP egykori elnöke semmiféle érdemi információval nem szolgált, ehelyett inkább a Fideszt bírálta. Kovács László leszögezte: mivel egyetlen vezető testületnek sem tagja, nincs információja a párt tényleges anyagi helyzetéről, és bár szomorúan veszi tudomásul, hogy az MSZP ilyen méltatlan helyzetbe került, állítása szerint ennek pontos okait nem ismeri.

Hangsúlyozta: amíg ő volt a párt elnöke, nem tudott olyan ügyről, amely a korrupciónak akár csak a gyanúját is felvetette volna, és szerinte ugyanez elmondható az MSZP kormányzásáról is. Hovatovább az egykori elnök a Fideszt támadta saját pártja legatyásodásáért. Kovács László ugyanis azzal magyarázta az MSZP súlyos anyagi gondjait, hogy szerinte pártja sosem jutott olyan vitatható törvényességű milliárdokhoz, mint a hozzá köthető vállalkozók által a Fidesz. Kovács ugyanakkor kitért arra, hogy bár egy párt működéséhez szükség van anyagi minimumra, legalább olyan fontos, hogy a vezetés megfeleljen a tehetség, a tudás, a tapasztalat, a teljesítmény és a tisztesség kritériumainak.

A szavazók ugyanis csak mindezek tükrében hiszik el, hogy egy párt kormányzóképes. Kovács László szerint ugyan egyelőre kevés idő telt el az MSZP legutóbbi tisztújítása óta, de a mostani vezetésről eddig pozitív tapasztalatokat szerzett. Ezek közül kiemelte, hogy az új vezetés vissza akar térni Horn Gyula örökségéhez.

A lapunknak név nélkül nyilatkozó többi veterán szocialista viszont jóval kritikusabb volt Kovácsnál, és szégyennek nevezték, hogy a párt mára ilyen anyagi helyzetbe került. Mint egyikük fogalmazott, az MSZP-nek ma székház és vagyon helyett „csak pucér segge van”. Bár forrásaink szerint a vagyonvesztés és az eladósodás már a párt 1994–1998 közötti pénztárnoka, Boldvai László idején elkezdődött, mégis egyöntetűen Puch Lászlót és Gyurcsány Ferencet tették felelőssé a jelenlegi helyzetért.

– Minden a Köztársaság téri székház eladásával kezdődött, amelynek ötlete Puchtól származott, Gyurcsány pedig felkarolta azt. Ők ketten vették el azt a helyet, ahol lehetett találkozni, kapcsolatot tartani a szimpatizánsainkkal, az emberekkel. Sok öreg motoros ezután hagyta el az MSZP-t – mondta az egyikük. Szerinte Puch Lászlót nem a párt, hanem csak a pénz érdekelte, és mindig meg tudta magyarázni, hogy mit miért kell eladni annak érdekében, hogy az MSZP működhessen. Végül azonban mindig ő járt jól, hiszen a Köztársaság téri székház eladásából is hasznot húzott, és végül a Jókai utcai székház is az érdekeltségébe tartozó céhez került, amiből neki, nem pedig a pártnak van bevétele.

Forrásaink szerint a Villányi úti központot csak a jövő évi EP-választásig nem merik majd eladni, utána viszont szinte biztosan pénzzé teszik a MSZP utolsó, komoly értékkel bíró családi ezüstjét. Ezután pedig már egyetlen kérdés marad: a befolyt összeg valóban az MSZP megerősödését szolgálja majd, vagy ismét kézen-közön tűnik el?

A munkavállalók helyett saját érdekeiket védték

Hamar felvette az új idők ritmusát az MSZMP irányítása alatt álló Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) is, amelyből 1990 márciusában jött létre a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ). A SZOT mintegy 4,2 milliárdos vagyonnal rendelkezett, amelyben megyei székházak, hotelek, üdülők, sőt öröklakások is szerepeltek. Az ugyancsak köztes utódlási viszonyok közepette az MSZOSZ-re szállt a SZOT-vagyon 90 százaléka, az újonnan alakult szakszervezeti szövetségek annak csupán a tíz százalékához jutottak hozzá.

Az MSZOSZ nem tétlenkedett, a jól bevált módszer szerint Frohburg Union néven pénzügyi részvénytársaságot alapított, amelyre 1991-ben egy-két nap alatt másfél milliárd forint értékű szakszervezeti ingatlant ruházott át, köztük 675 millió forintért a Dózsa György úti központot. Később a Fővárosi Főügyészség kérésére a bíróság megállapította, hogy az MSZOSZ nem tulajdonosa az ingatlanoknak, így nem is adhatta el ezeket a Frohburgnak. Az 1992-es munka törvénykönyve alapján végül mégis az MSZOSZ-é lett a Dózsa György úti központ, amelyet a konföderáció 1999-ben csaknem egymilliárd forintért adott el a Duna Plaza-csoportnak. Az MSZOSZ ezek után évekig egyik tagszervezete, a Vasas Szakszervezet Magdolna utcai székházában húzta meg magát, végül másik tagszervezete, a Bányászszakszervezet Városligetben található székháza felét vásárolta meg, máig ismeretlen kondíciók mellett.

1999-ben túladtak az MSZOSZ-székházon is – a tagok megkérdezése nélkül
Fotó: MTI/Bogár Lajos

Mindeközben számos szakszervezeti üdülő vándorolt gyanús körülmények között magánkézbe. Az egyik legismertebb eset éppen a néhai Paszternák Lászlóé, a Vasas Szakszervezetek Szövetségének elnökéé volt, aki bennfentes információk alapján 1996-ban megvásárolta a szövetség balatonlellei üdülőjének eladásra szánt részét. Paszternák egyszerűen eldózeroltatta a telken lévő faházakat, és a szomszéddal közösen felépített egy ötszáz négyzetméteres magánpanziót. „Megtehettem volna, hogy egy cég neve mögé rejtőzve veszem meg az ingatlant, ám én úgy gondoltam, saját nevemen jelentkezem, úgy a tisztességes” – magyarázta akkor Paszternák László. Az ilyen és ehhez hasonlóan „tisztességes” üzleteknek köszönhetően az Állami Számvevőszék már 2000-ben arról számolt be, hogy az egykori SZOT-vagyon kezelésével megbízott Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványt addigra 2,4 milliárd forintos kár érte.

(Bákonyi Ádám, magyaridok.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Loading…

0

Hozzászólások

hozzászólás

Apáti Bence – Hajrá, Balázs Péter!

Szentesi Zöldi László – Műmájer vagy, Bono!