in ,

Szenvedéstörténet három órában – az ellenzék unalomig gyötörte két-háromezer hívét ünnepi rendezvényükön

Nehéz szavakba önteni, mit élt a stábunk a mai ellenzéki tüntetéssorozat alatt

A végtelen ciklust Gyurcsány Ferenc nyitotta meg az Egyetem téren, beszédében két témára koncentrált. Az egyik a Kommunista kiáltvány modernizált változatának tekinthető, ennek során azt taglalta, hogy ha Európa népei összefognak, akkor végre ki lehet zsebelni a gazdagokat; nyilván nem magára és a szemlőhegyi villájára gondolt. Aztán rátért Orbán Viktorra, aki szerinte a sátán, el akarja pusztítani a világot, miközben megsavanyítja a tejet a tehén tőgyében és elapasztja a kutak vizét, de ő, a Ferenc ezt meg fogja akadályozni, amennyiben mindenhol ellenállnak az emberek. A mintegy 500 főt számláló elkötelezett DK-ás a beszéd végeztével a Szabad Sajtó útjára indult, hogy ott ugyanezt a beszédet meghallgassa még minimum 20 felszólalótól.

Ferenc testvér indította a végtelen ciklust

Az összellenzéki óriástüntetésen a már mintegy 2500 főre hízott tömeg szabadon csemegézhetett a remekbe szabott beszédekből, amelyek mindegyike Orbán Viktor rendszerével történő ellenállást járta körül. A szónokok “A” típusa a lázadás változatait sorolta: ellen lehet állni az utcán, a fedett buszmegállókban, a hidakon, de a hidak alatt is, valamint ellent lehet állni kockakövön és aszfaltcsíkon is. Ezeken túl még ellent lehet állni otthon, a munkahelyen, a tömegközlekedésen és a melegvizes medencében is. Továbbá azért kell ellenállni, hogy gyerekeinknek már jó legyen. És gyerekeink gyerekeinek, valamint gyerekeink gyerekeinek a gyerekeinek is jó legyen. Komótosan ügettek végtelenbe. Ők voltak az Unalmas Elemérek. Aztán szerencsére jött a “B” típusú ellenzéki szónok, az Óriásölő Péter, aki mérgesen elmesélte, hogy Orbán téved, mert Orbán nincs tisztában azzal, hogy ő, a Péter, egy mekkora hatalmas ember, és ő, a Péter, nemsokára, ha összefognak mögötte (nem előtte és mellette), akkor meg is fegyelmezni majd az önkényurat. Még 2 óra sem telt el a tüntetésből. Vagyis a kínzásból…

Fotó: Horváth Péter Gyula

A vége még Budán…

Ja, majd elfelejtettük. Márki-Zay is felszólalt, valamit nyammogott, aminek se eleje, se vége nem volt. Aztán Dobrev Klára ismertette vicces egérhangon ugyanazt a beszédet, amit pár órával korábban férje, Ferenc is elmondott. Azt azért el kell ismerni, hogy Ferenc beszédével szemben Klára asszony beszédében legalább a mássalhangzók jó helyen voltak, az ő szájából nem fújta ki azokat a bonyolult betűtorlódásokat az a bizonyos Legoszél. És persze Hadházy Ákos is a színpadra lépett, aki bejelentette, hogy nemsokára nekivág a szokásos sétájának a Kunigundába. Hogy pontokat megy beolvasni, vagy vécére siet, az balladai homályban maradt.

Escape from Szabadsajtó

Ekkor léptünk a tüntetés harmadik órájába, még hátra volt pár tucat párt és aktivista, akik ott tobzódtak a művészbejárónál a sorukra várva; mi meg vágyakozóan tekintettünk a Duna felé. Végül egy rövid szerkesztőségi ülésen során döntöttünk, nem teszünk kárt magunkban, inkább (szégyenszemre) elmenekülünk.

Szerkesztőségi szemszögből

Ez annyira súlyos volt, hogy nem csak az eseményen senyvedő kollégáink irányában kezdtük el a legnagyobb sajnálatot érezni, hanem a szerencsétlen ellenzéki szavazók iránt is, akiknek nem adatott meg az a lehetőség, hogy kívülről szemléljék az eseményeket és a humorba meneküljenek. Az agresszív segédcsapatok otthon maradtak, lehet, hogy már nem volt rájuk pénz. A kamera mindenfelé enervált arcokat mutatott, akik világosan érezték, hogy a szörnyű elnyomatás ma bizonyosan nem ér véget. Ez nem egy tüntető tömeg volt, ez egy csellengő tömeg volt, ami a hangosítás hatókörén belül próbált valami érdekeset, legalább egy ismerőst találni.

Ingerekkel túltűzdelt világunkban nagyon nehéz olyan szónokokat találni, akik az ellenzék jelenlegi mondanivaló-készletével képesek öt percig lekötni egy átlagos ellenzéki szavazót. Ez tulajdonképpen egy politikai szónokversenyhez állt a legközelebb, amelyen mind a húsz felszólaló ugyanazt a műsorszámot próbálta meg előadni, néhány apróbb változtatással. A sikertelen ellenzéki politikus szenvedései című monodráma nem egy eredeti mű, nincs is jól megírva, csak a legnagyobbak tudnák megtölteni némi művészi tartalommal. A legnagyobbak azonban nem szoktak ennyire sikertelen ellenzéki politikusok lenni, ezért nem járnak járási szintű tehetségkutató versenyekre.

Igazság szerint egyedül Bősz Anett árult valamennyi tehetséget a produkciója során, de az ő tehetsége már átütött azon a bizonyos tarkóra tett kezes, hason fekvős fotón is. Manapság minden általánosan nőnek tűnő nőnek örül az ember, Bősz Anett, még a Kunhalmi-Bangó-Szél trió viselkedés-kulturális kontrasztja nélkül is egészen értelmezhetőnek tűnt, intonációja, mimikája nélkülözte azokat a manírokat, ami vidéki színházak statisztaszerepeiig repíti az ifjú tehetségeket. Őt az a gondolat teszi félelmetessé, hogy az emberben felmerül a rémisztő lehetőség, teljesen komolyan gondolja azokat a szörnyűségeket, amiket mond. Nincs új a nap alatt, mindannyian emlékszünk, akik éltünk akkoriban, a lelkes és szemrevaló KISZ titkár lányra, aki még a nyolcvanas évek közepén is csillogó szemmel tudott lelkesedni a munkásmozgalomért. De azokban a boldog időkben ez a korszaka a húszas éveinek közepére mindenkinek elmúlt, akinek nem, arra mindenki gyanakodva tekintett, ugyanis ritka az akkora elnyomás, aminek forradalom a vége, ugyanis a tavasznak más funkciói vannak.

 

(pestisracok.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Loading…

0

Hozzászólások

hozzászólás

Stabil agyhalál – Teljes csőd lett Hadházy vonulása

Hoppá! – Fellendíti az autópiacot a családok támogatása