Az elején szögezzük le: Szentesi Zöldi László publicisztikáit, tévés szerepléseit nagyon kedveljük.
De ma, a „Trianon elmúlt, engedjük el! ” című írásának már a címe sem elfogadható.
Arra gondoltunk, majd a tartalom más lesz, a cím élét elveszi. Nem vette.
Röviden a mi válaszunk: nem engedhetjük el Trianont! Ahogy nem engedtük el 1956-ot sem. Azon is lépjünk talán túl? Lépjünk túl 1848-on is? A márciusi ifjakat miért nem engedjük el? Miért „nem lépünk túl rajta”? Miért csak Trianonon kellene már túl lennünk? Elmagyarázná ezt nekünk Szentesi Zöldi László?
Nagyon rossz szájízzel olvastam Szentesitől, hogy ő az elszakított részeken azt fájlalja, hogy miért nincs jelen a MOL vagy a CBA. Ennyi? Ennyi lenne hát az egészre a válasz? MOL? CBA?
Feltehetőleg Szentesi Zöldi Lászlónak a családját nem szakította szét, vagy őt nem érintette annyira Trianon tragédiája. Ebben a vitában mi Raffay Ernő mellé állunk, vele értük egyet, aki szerint Trianonhoz háromféleképpen viszonyulhatunk:
A magyarok háromféleképpen viszonyulhatnak Trianonhoz. Az első: elfogadjuk véglegesnek a trianoni helyzetet, ezt szorgalmazza az akadémiai történészi világ is. Ez végzetes következményekkel járhat. A második: egyes országokban magyar etnikai-területi autonómiáért kell küzdeni. A székely autonómiát eddig minden esetben elutasította a román parlament, legutóbb az elmúlt hetekben.
Ebből arra következtetek, hogy mivel az EU-nak nincs autonómiák létrehozására vonatkozó törvénye, a román parlament pedig mindig elutasítja ezt, el kell felejtenünk az autonómiáért való hősies, viszont mindig eredménytelen küzdelmet. Szerintem új útra kell lépnie a nemzetpolitikának: s e harmadik út a területi revízió, a határmódosítás útja. 1938 és 1941 között négyszer módosították javunkra a határt, ami a korabeli nagyhatalmak segítségével történt.
Most is ez a feladat: megnyerni egyik vagy másik nagyhatalmat az ügy érdekében. Okos magyar diplomácia kell, amit erős hadsereg és összetartó nemzet támogat. És nem vagyunk kilátástalan helyzetben: ha az országcsonkítás 98. évfordulóján erős magyar lélekkel mondjuk ki a nemzeti összetartozást, akkor nemzetünk mögött a véres, de csodálatos történelmünk, előttünk pedig a rejtélyes, ám megnyerhető jövő áll.
Eddig az idézet. Ha lemondunk Trianonról, lemondunk a Székely autonómiáról is. Lemondunk a Szép Kincses Kolozsvárról, Mátyás büszkeségéről is. Lemondunk a Felvidékről, és lemondunk a Délvidékről. És cserben hagyjuk a Kárpátaljai magyarokat is.
Szentesi Zöldi László óriási tévedésben van.
Álljon oda pl egy kishegyesi magyar testvérünk elé, és mondja a szemébe: Trianon elmúlt! Engedjük el!
Vagy álljon oda egy belső erdélyi magyarhoz, mondjuk egy kolozsvárihoz, és mondja el neki: „Trianon elmúlt! Engedjük el!
Álljon oda és nézzen szembe egy dévai magyar gyermekkel és mondja ugyanezt a szemébe!
Nézzen szembe egy partiumi magyarral, mondjuk Aradról, és merészelje elmondani ugyanezeket a szavakat!
HÁT NEM!
Nem, nem, soha!
Területi revíziót! Igazságot Magyarországnak!
Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk – hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen,
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!
A mindenszo.hu szerkesztő Csapata
