Ma a leghíresebb transzvesztita egy Desmond Napolesnek nevezett kisfiú. A divatmodell még csak tízéves, de korábban fellépett a New York-i homoszexuális-felvonuláson és helyet kapott a témával foglalkozó propagandavideókban. Ő most a minta és a példakép.
Desmond Napoles egy internetes oldalt is létrehozott, mellyel a hozzá hasonló gyerekeken szeretne segíteni, és inspirálni őket arra, hogy bátran vállalják fel szexualitásukat. A Daily Mailnek elmondta, fiúnak született, de csak hercegnőjelmezeket és női ruhákat kér, mikor a szüleivel vásárolni megy.
Megtudjuk azt is, hogy Desmond szülei konzultáltak egy terapeutával, aki azt tanácsolta nekik, hogy a legjobb, ha nem tesznek semmit, támogatják, és hagyják, hogy fiuk a számára legtermészetesebb módon fejlődjön, felfedezze a saját ízlését a ruhákban, játékokban vagy egyéb tevékenységekben.
Hogy hová „fejlődött” Desmond Napoles, önök is megcsodálhatják, ha rákeresnek a fotójára az interneten. Egyben megfigyelhetik, mit gondol a balliberális világ magáról az emberről.
Az az aljasság, amit a védekezésre képtelen kisgyerekekkel megtesznek, számunkra felfoghatatlan, Nyugaton pedig maga a természetesség, ahogyan az is, hogy hormonokkal kezelt kisgyerekeket nemváltoztató műtétekre visznek és a hatéves kisfiúkkal kötelezően homoszexuális leveleket íratnak egymásnak. Magyarországon ilyen esetek még nincsenek, és ez nem a hazai balliberális politikusokon múlt.
A genderideológia hazai terjesztésének vezetését maga Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc felesége vállalta magára. 2009-ben egy szervezetet is létrehoztak a genderpropaganda népszerűsítésére.
És hogy kik támogatták Dobrev kezdeményezését, az Unifem-Ért Magyar Nemzeti Bizottság Egyesület megalakulását? Érdekes a névsor, jó, ha fennmarad az utókornak: Asbótné Thorma Judit (Magyar Nők Szövetsége), Bánáti Jánosné Ilona (Magyar Ügyvédnők Egyesülete), Buday-Gyarmati Andrea (olimpikon), Czakó Borbála (londoni nagykövet), Danks Emese (Erste Bank), Göncz Kinga (külügyminiszter), Gurmai Zita (szocialista EP-képviselő), Herczog Mária (a Gazdasági és Szociális Tanács állandó bizottsága), Junghaus Tímea (Open Society Institute), Király Júlia (a Magyar Nemzeti Bank alelnöke), Lamperth Mónika (az MSZP elnöki kabinetvezetője), Palya Bea (énekes), Ránky Katalin (L’Oréal), Sebestyén Márta (énekes), Szelényi Zsuzsa (Budapesti Európai Ifjúsági Központ), Takács Ildikó (Reklám Világszövetség), Wirth Judit (Nők a Nőkért az Erőszak Ellen) és Tóth Herta (CEU, Női Érdek Szövetség).
A propagandának hamar meglett a hatása, 2009-ben már kormányrendelet tette kötelezővé a genderszemléletet az óvodákban, ennek érdekében a legkisebbek nevelésének országos alapprogramját is módosították. A rendelet szerint a foglalkozásokon az óvodapedagógusoknak kerülniük kellett volna a nemi sztereotípiák erősítését. Például ez a gyakorlatban a teljes magyar népmesekincs mellőzését jelentette volna.
A nemiség semlegessé tételén kívül a nevelési alapprogram rögzítette a kívánatos óvodakép kialakításánál, hogy az óvodai nevelésben biztosítani kell a migránscsaládok gyermekeinek az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését. A kisgyermekekkel foglalkozó nevelőket kötelezte a jogszabály arra is, hogy a gyermekeket a különbözőségek, a másság elfogadására, azok tiszteletére kell szoktatni – írta összegzésében az akkori sajtó.
Konzervatív oldalon a jogszabály elfogadása óriási tiltakozást váltott ki, rengeteg gyermekpszichológus hívta fel a figyelmet arra, hogy a kicsik lelki fejlődésére milyen káros hatással van a rendelet.
Kerestük a témában Vekerdy Tamás aggódó észrevételeit is, de sajnos nem találtuk. Mit gondolnak, miért? Mert Vekerdy úr is tagja volt annak a bizottságnak, amelynek ajánlása háttérül szolgált a jogszabály elfogadásához, vagyis a szakmai anyag támogatta a genderpropagandát az óvodákban.
2010-ben a Fidesz egyik első intézkedése volt a genderrendelet eltörlése, emiatt Magyarországon nem tudott gyakorlatba lépni a nácikat messze túllicitáló gyerekkísérletek első állomása.
2010 lehetne tehát a választóvonal. Hát nem furcsa? Valakik már akkor előre látták a jövőt: a migrációt és a genderkérdést. És hogy ne érje váratlanul a magyar társadalmat, már az óvodákban megkezdték a felkészítést. De nemcsak ott, az 1004/2010. (I. 21.) kormányhatározat az államigazgatás és az élet egyéb területén is a genderszemlélet átültetését írta elő. Ez viszont a Fidesz kormányra kerülésével megakadt. Vagy nem?
2010 után az oktatás- és kultúrpolitika kállai kettőst játszott a témában, tízmilliárdokkal támogatták azokat az intézményeket és projekteket, amelyek a gender és a migráció eszméit népszerűsítették. Sőt, az egyetemi képzést maga az állam is finanszírozta, egészen addig, amíg néhány hónapja Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere augusztusban le nem állíttatta ezt.
Lett is ebből világraszóló botrány. Szilágyi Zsófia rendezőnő éppen Szarajevóban tartózkodott, ahol a magyar állam által finanszírozott feminista filmje volt díjkörúton. A művésznő elsírta magát a publikum előtt a szörnyű Magyarország miatt, megemlítve, hogy lélegzetelállító filmjét azért tudta megcsinálni, mert a gendertudomány kérdéseivel foglalkozó tanáraitól megkapta hozzá a szükséges tudást. „A film, amit látni fognak, azért születhetett meg, mert én magam is tanultam feminista kritikát.”
Ó, igen! A beképzelt rendezőnő csak egy kicsit lódított, van ennél egy földhözragadtabb magyarázat, a film ugyanis azért készülhetett el, mert a Fidesz elnyomó intézményei 62 millió forint támogatással abba a helyzetbe juttatták Szilágyit, hogy bátran és szabadon grasszálhat a világban, ahol megható meséket adhat elő a magyar diktatúráról.
Szilágyi Zsófia persze olyan körben mozog, ahol nagy hagyománya van ennek. Minél több pénzt kapnak, annál jobban szomorkodnak. A rendezőnő Enyedi Ildikó tanítványa, aki közel félmilliárdos támogatásból készített filmet, majd a szokásos hitelesítési díjkörúton 2017 februárjában elmondta, hogy milyen szörnyű diktatúra van mifelénk, és hát „olyan szívesen lennék büszke az országomra, de már olyan sok év óta nem lehetek az, és ez fáj”.
Valahogy csak elleszünk Enyedi Ildikó büszkesége nélkül, no de egy jó pedofil témájú film nem hiányozhat az életünkből. Impromptu címmel 62 millió forint támogatással készül a Kolozsváron végzett Nagy Zoltán első mozifilmje. Az Impromptu, melynek története valós eseményeken alapszik, egy vidéki város ifjúsági vonószenekarának kulisszái mögé enged bepillantást. A történet főszereplője egy 18 éves fiú, aki rájön, hogy mentoruknak, a zenekar vezetőjének viszonya van a zenekar egyik tagjával, egy tizenhárom éves lánnyal.
Viszont egy igazi hazai genderfilmmel még adósak vagyunk. Segítségünkre lesz ebben Bakonyi Alexa filmrendezőnek az Egy fiú című dokumentumfilmje, a maga 22 millió forintos támogatásával. Tóbiás 18 éves, Jázmin néven született Szabolcs megye egyik apró falujában. A transznemű fiú legnagyobb vágya, hogy testileg is férfivá válhasson. Édesanyja mindent megtesz, hogy támogassa Tóbiást. Az Egy fiú kettejük kapcsolatát mutatja be, fő témája az elfogadás.
Sebaj, Tóbiás! Van ennél jobb történetünk is.
Oleg Kulik úr igazi világsztár. Munkássága 2010 óta már nemegyszer volt kiállítva Magyarországon. Nincs ebben semmi különös, hiszen csupa olyan témával foglalkozik, ami hazánkfiait kiemelten érdekli. Ő már a gendert is meghaladta, művészetének középpontjában az úgynevezett faji keveredések megjelenítése szerepel. Konkrétan: emberek és állatok közösülése és orális kielégítése. Különböző urak, hölgyek kutyával, kecskével, disznóval, lóval és egyéb állatfélékkel kerülnek ebbe a kapcsolatba.
Ha elég bátrak hozzá, keressenek rá az interneten, de én az önök helyében nem tenném. Hogy Oleg Kulik úrnak van-e más jellegű munkássága, nem tudjuk, tény viszont, hogy az interneten a fent említett fantasztikus munkák dominálnak, valamint olyan műtehenek, amiknek a fenekébe a látogatók betehetik a fejüket.
Három éve a Ludwig Múzeumban külön tárlattal köszöntötték a művész urat. A Népszabadság így fogalmazott: „Kevesebb irodalmi vonatkozása van Kulik kutyás performanszainak, amelyekben a művész ugat, vicsorog, autókerékre pisál, valamint szalad. A Mérges kutya célja az volt, hogy a Gelman Galéria előtt sétáló embereket ráébressze arra, mi is az igazi lázadás. Mindenesetre a téli Moszkvában, Ladák között láncra kötözve vonyító meztelen férfi valóban érdekesebb, mint az általa értéktelennek tekintett Jeff Koons és Damien Hirst finomkodó unalmasságai.
Az ukrán születésű Kulik munkásságából nem csupán a kutyás, hanem a többi állatos alkotás is megtekinthető. Például az az érdekes kísérlet, amelyben Kulik egy tehén vaginájába próbálta belenyomni a fejét. Újjá akart születni, mint egyszerűbb és tisztább létforma.”
Rutinos olvasóinknak a szeme sem rándul arra, ha azt írjuk, mindezt a magyar adófizetők pénzéből rendezték. Viszont mit gondolnak, mennyi esély van arra, hogy maga Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere Oleg Kulik-képeket vásároljon a saját miniszteri keretéből a Ludwig részére? Száz százalék. Ne hitetlenkedjenek. 2014-ben mintegy négymillió forintot költöttek Oleg Kulik úr munkásságára. És nyilván nem a református lelkész tárcavezető adta áldását erre a fantasztikus üzletre.
Nehezen tudnánk összesíteni, hogy hány milliárdot költött az elmúlt nyolc évben a kulturális igazgatás kőkemény balliberális képzőművészek munkáinak a megvásárlására, ezzel is támogatva rettegő életmódjukat. Ha már a Ludwignál tartunk, folytassuk pár érdekességgel, aminek később majd még jelentősége lesz. A kortárs gyűjtemény részére 2014-ben két másik művésszel együtt Albert Ádám egyik munkáját is megvették négymillió forintért.
Emlékeznek még Albert Ádámra? Az ő nevéhez kötődik a vérben tocsogó Tanácsköztársaságot népszerűsítő kiállítás a Kassák Múzeumban. Albert úr képzett művész, a témában doktori disszertációt is írt, címe: „A lipcsei iskolától az új lipcsei iskoláig – Festészeti bumm Lipcsében”. Talán nem közismert, a lipcsei festészeti iskolát az NDK-ban azért hozták létre, hogy ellensúlyozza Drezdát, a polgári hagyománnyal, nagy akadémiával rendelkező várost.
Azt volt a cél, hogy legyen egy olyan szocialista iskola, ami az általa hirdetett embertípust mintázza meg. A képzőművészek eufemisztikus megfogalmazása szerint Lipcse volt a kommunista Róma. Miért is lepődnénk meg, hogy Albert úr annyira szívén viseli a bolsevizmus népszerűsítését?
Folytassuk: a Ludwignak 2013-ban három és fél milliós keretből a nemrég elhunyt Birkás Ákos egyik munkáját is megvásárolták. Birkás úr az egyik legjelentősebb migránstámogató művész, aki aktívan kivette részét a jobboldal elleni küzdelmekből. Egyik elragadtatásában lefotóztatta magát meztelenül egy kád vízben, ahol teniszlabda méretű heréi mutogatásával fejezte ki gondolatait a nemzeti együttműködés rendszeréről.
És emlékeznek a X. részből, hogy ki volt Birkás úr legközelebbi hölgyismerőse? Bizony, Sasvári Edit, a PIM alá tartozó Kassák Múzeum jelenlegi vezetője. Igen! Ebben az intézményben került sor a magyarokat gyilkoló Tanácsköztársaság és vörösterror történelemhamisító tárlatának megrendezésére. Látják, hogy összeáll? Nincs ebben semmi művészi, csak kőkemény balliberális hálózatrendszer.
De mielőtt teljesen összeraknánk a képet, jövünk még egy érdekes résszel, a jó híreket viszont most sem tudjuk kihagyni. Harminc év után megszűnik a Kapu, a magyar konzervatív értelmiség egyik legjelentősebb folyóirata. A legújabb számban jelentették be, hogy lehúzzák a rolót, anyagilag teljesen ellehetetlenültek.
Hogy ne csak szomorkodjunk, örömmel tudatjuk mi is a hírt, hogy a Fidesz diktatúrája ellen harcoló balliberális alternatív társulat, a TÁP Színház pont most ünnepli fennállásának 25. évfordulóját, ennek alkalmából két hónapon keresztül tartó fesztiválra várják az érdeklődőket. A TÁP25 fesztiválon szeptember 27. és november 27. között több mint egy tucat előadáson vehet részt a közönség különböző helyszíneken. Lesznek rég nem látott darabok, exkluzív előadások és teljesen új színdarabok ősbemutatói is.
Az ötven éve működő, nem balliberális Térszínház viszont utolsó hónapjait kezdi meg, anyagi okok miatt ezt a kiemelkedően fontos magyar szellemi műhelyt ugyancsak a megszűnés fenyegeti.
Mit is mondott nemrég L. Simon László – aki magát a Fidesz vezető kultúrpolitikusának tartja – az RTL Klub Magyarul Balóval című műsorában? „Nem mondhatja ma Magyarországon egyetlen konzervatív alkotó sem, hogy politikai okokból nem támogatják, mert az ő politikai nézetei miatt kirekesztik valamilyen pályázatból.”
A szerző újságíró
(forrás: Szakács Árpád, magyaridok.hu)
