Az elmúlt hetek történései nyomán egyre nő az emberben az indulat. Amikor a p*dofil esetek nyomán a kormányoldal a törvények szigorítását javasolta, még remélhettük, hogy ez a téma közös pont lesz a túlságosan polarizált magyar belpolitikában. Nem gondoltam, hogy akad olyan ember, aki nem támogatja a gyermekek fejlődésének zavartalanságát biztosító törvényt. Túl jóhiszemű voltam. Csak a Jobbik szavazott igennel, de ők is hozzátették, hogy kormányra kerülve meg fogják változtatni. Balról lehet hallani éles kirohanásokat a p*dofília ellen, de úgy látszik, csak akkor, ha katolikus pap a bűnös. Most inkább távol maradtak a szavazástól.
Ezek után jött az uniós szintű támadás. Ahhoz, hogy ez lehetővé váljék, át kellett értelmezni a magyar törvény szövegét. Ez azonban liberáliséknél nem okoz gondot. Azt szajkózták, hogy a törvény egyenlőségjelet tesz a p*dofília és a h*mosz*xualitás közé. Ez persze nem igaz. Sajnos heterosz*xuális oldala is van a p*dofíliának, a törvény nem különbözteti meg a két változatot.
Ha már ez a kérdés a törvényhozás előtt szerepel, akkor nagyon helyesen a gyermeket érintő és a nemiséggel kapcsolatos egyéb jelenségekkel is foglalkozni kellett. Ilyen a nemi felvilágosítás kérdése, és ilyen az a terjedő divat, ami a nemiséget nem veleszületett adottságnak tekinti, hanem annak szabad megváltoztatására akar lehetőséget adni. Minden együttérzésem azoké, akik úgy születtek, hogy genetikailag meghatározott nemük és testi adottságaik, hormontermelésük nincs összhangban. Számukra számos beavatkozási lehetőség adott, s jó esetben a természet adta hiba korrigálható. Ez azonban nem lehet hivatkozási alap arra, hogy egészséges gyermekek nemi fejlődésébe durván, ráadásul a későbbi harmonikus nemi élet esélyeit rontva beavatkozzanak. A törvénynek ezek a részei váltottak ki éles támadást nemcsak a hazai nekivadult ellenzékből, hanem a liberális világ egészéből.
Ez az a pont, ahol az ember nem maradhat szótlan. Elég volt. Elég volt abból, hogy alapvető emberi jogok érvényesítéséért támadnak minket. Az Európai Unió Alapjogi Chartája kimondja a szülők azon jogát, hogy gyermekeiknek vallási, világnézeti vagy pedagógiai meggyőződésüknek megfelelő nevelést biztosítsanak (14. cikk 3. bekezdés). Ezt a jogot akarja most a magyar szülőktől megtagadni az emberi jogok sok álszent brüsszeli híve. Nekik ráadásul az ég világon semmi közük nincs ahhoz, hogy Magyarországon az oktatás milyen keretek között zajlik. Az említett alapjogi charta ugyanis arra is figyelmeztet, hogy a nemzeti törvényekkel összhangban kell tiszteletben tartani a szülőknek a gyermeknevelés irányát megszabó jogát. Ez utóbbi megjegyzés köti a szülőt, aki nem vonhatja ki a gyermekét a törvényes tankötelezettség alól, de köti az uniós szerveket is: nem mehetnek szembe a nemzeti törvényekkel. Itt az ideje, hogy az európai képviselők és az Európai Bizottság tagjai és hivatalnokai az alapjogi charta tartalmáról „érzékenyítő előadásokat” hallgassanak.
Az Európai Bizottság most átlépett a vörös vonalon. Durván megsértette az uniós jogot, amikor a vállalkozás szabadságának akadályozását láttatta a magyar gyermekvédelmi szabályozásban. A gyermeknevelés és annak tartalma nem vállalkozási kérdés. Itt az ideje, hogy kimondjuk: elég volt. Zrínyi szavai jutnak az ember eszébe: „Látok egy rettenetes sárkánt, mely méreggel dühösséggel teli, kapóul és ölében viseli a magyar koronát; én csaknem mint egy néma, kinek semmi professiom [hivatásom] a mesterséges szólásra nincsen, felkiáltok mindazonáltal, ha kiáltásommal elijeszthetném ezt a dühös sárkánt, kiáltván: Ne bántsd a magyart!”
Zrínyi a török áfium ellen írta a fentieket, a dühös sárkány most sajnos Brüsszelben jelent meg, és ahogy a török ácsingózott a magyar hazára, el akarván kapni a magyar koronát, most a brüsszeli sárkányok harapdálják függetlenségünk maradványait. A brüsszeli jogsértéseknek véget kell vetni. Ez pedig nem csupán a kormány dolga. Alkotmányos eszközökkel kell dolgoznunk, és a legerősebb döntést kell meghoznunk: azaz népszavazással kell megállítanunk ama „rettenetes sárkánt”. A kormány megtette eddig is, amit megtehetett. Most nekünk kell kiállni a pástra és nekünk kell odacsapni az asztalra: Ne bántsd a magyart, ne bántsd a magyar gyerekét!
A szerző a KDNP tiszteletbeli elnöke, volt európai parlamenti képviselő
(Surján László, magyarnemzet.hu)
Add tovább!
