Magyarország trianoni megcsonkításának voltak előnyei is számunkra, tájékoztatja az Élet és Irodalom olvasóit Gyáni Gábor történész. Igen, jól olvasták, ez a véleménye a tudós embernek. Szerinte a történelmi Magyarország fejletlenebb területeinek elvesztésével komoly ballaszttól szabadult meg az ország. Értsd: volt jó is abban a trianoni diktátumban, fogjuk fel! 1920 óta nem nyomaszt bennünket az elszakított haza gondja-baja – magyarázza Gyáni.
Pósán László fideszes országgyűlési képviselő, aki ugyancsak történész, lapunk hasábjain reagált kollégájának cikkére. Soraiból kiérződik, erősen kereshette a szavakat. (A cifrábbakat kihagyta.) Úgy vélte, ha a hazai liberális ellenzék is osztja a historikus ember provokatív gondolatait, akkor már csak idő kérdése, mikor mondják majd borsodi, szabolcsi, nógrádi, baranyai térségekre is: ballaszt, kolonc… A cifra jelzőket én is kihagyom, korábban már kidühöngtem magam hasonló provokációkon. Például az ős-szabaddemokrata Bauer Tamásén, aki pár esztendeje arról értekezett, hogy a trianoni diktátumot semmiképpen sem szabad sorstragédiaként értékelnünk, mert az ott megrajzolt határok úgy jók, ahogyan azt Clemanceau és a többi antanttérképész megrajzolta annak idején. Meg azt is mondta, hogy a mostani kormány nemzeti összetartozás jelszava nem más, mint harcias igénybejelentés az elcsatolt területekre. Márpedig – emelte föl mutatóujját a Trianon-szakértő – aki ma egységes magyar nemzetben gondolkodik, az azonosul a revíziós politikával. Pfuj!
Gondolom, nem Gyáninak, Bauernak készült az Ismerős Arcok Nélküled című dala.
(Pilhál György, magyarnemzet.hu)
Oszd meg másokkal is!
