Miközben a várakozásnak megfelelően Gyurcsány Ferenc riasztó szelleme lengte be az ellenzéki szavalóversenynek helyet adó Bem József teret vasárnap délután, ne feledkezzünk meg a többi fellépő produkció­járól sem. Ha más-más formában is, valamennyiben benne hörgött, visított az elfojtott hatalomvágy okozta beteljesületlenség.

 

Ebből a megközelítésből nekem a legjobban Karácsony Gergely szereplése tetszett. Már ahogy a mikrofonhoz közelített, látni lehetett, hogy ő most nagyon, de nagyon meg fogja majd mondani a magáét. Mert most van annak itt az ideje…

Mélyebben belegondolva az ember valahol meg is értette ezt a végtelenül buta, langaléta ifjút. Hisz fél év sem telt el azóta, hogy Gergő, úgy is, mint az MSZP–Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje, kijelentette: ő márpedig másnap biciklivel fog új munkahelyére, a miniszterelnöki hivatalba kerekezni, csak figyeljünk erősen. (Figyeltünk, de nem oda bringázott másnap…)

A választás délelőttjén is hülyét csinált magából: sajtónyilatkozatban fenyegette meg Áder János államfőt, eszébe ne jusson kormányalakítási megbízást adni a Fidesznek, ha az nem kap relatív többséget. A folytatás ismert… (Karácsony szinte minden baloldali pártot megjárt már. Az SZDSZ-ben kezdte, az LMP-ben folytatta, támogatta Bajnai Gordont, aztán hátat fordított az LMP-nek, rövid ideig összeborult az Együtt-felekezettel, utána a kétségbeejtő Botkával parolázott…)

Nos, ez a „gerinces” ember most magából kikelve odaállt a Bem téren ácsorgók elé, és arról szavalt: meg kell akadályozni, hogy „az európai szélsőjobb Putyin pincsijei”, köztük Orbán Viktor, Magyarország szétverése után az uniót is szétverje.

Zárt térben alighanem ráomlott volna a traverz.

(Pilhál György, magyaridok.hu)