Ha fölidézzük, melyik szakma balliberális képviselői nem diktatúráztak még itt az elmúlt években, akkor talán csak a bírákat említhetjük. Szerencsére, ezt a hiányosságot most pótolta Szepesházi Péter, a Budai Központi Kerületi Bíróság bírája, aki a 444-nek sírta el, milyen rettenetes viszonyok uralkodnak a bíróságokon (is). Az elsősorban Handó Tündére, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökére panaszkodó Szepesházit az sem nagyon zavarta, hogy nyilatkozatával (nem először) megsérthette a Bírói Etikai Kódexet, amely tiltja, hogy a bírák saját kollégáik döntését kritizálják. De ilyen csekélységek nem számítanak, ha az ember egy jóízűt retteghet.
„Robbanás közeli helyzet van a bíróságokon, az eddig csendben lévő vezetők is nyíltan felemelik a hangjukat” – így indult a Szepesházival készült hétfői 444-interjú, és a bíró később is hozta azt a színvonalat, amit „drágabolgárúr” rádióműsorának betelefonálóitól megszokhattunk. Az irigykedéssel és panaszkodással elegyített mocskolódást. A beszélgetésből kiderült, hogy Szepesházi ellen vizsgálat (etikai?) folyik, mert több írásban és interjúban kritizálta az igazságszolgáltatási rendszert és Handó Tündét. Majd megeresztett egy olyan gondolatsort, amelybe beleszuszakolta a „félelmet” és az „ötvenes évek termelési regényeit”. Tehát egy alig leplezett diktatúrázással csapott oda a rezsimnek a bíró úr:
A törvényi szabályozást mindig betartom, annak nem megyek el a határáig, ebben az értelemben nincs szó polgári engedetlenségről. Viszont kialakult itthon a törvényi szabályozáson túlmenő gyakorlat, ami arról szól, hogy nem illik bírálni. Csak a sikerekről lehet beszámolni, az 50-es évek termelési regényeit idézve. Félelem van, és ehhez nem akarok alkalmazkodni, mert megöli a lelket. Sokkal jobb nyíltan kimondani, hogy a császár meztelen, és ezzel másokat is felszabadítani kicsit az igazságszolgáltatás álszent körülményei alól, ahová be vannak kényszerítve.
Ezután többek között kifogásolta, hogy Handó rendszeresen érvényteleníti a vezetői pályázatokat, és átmenetileg saját maga nevez ki vezetőket a következő pályázatig. A gondolatmenetet odáig vitte, hogy szerinte így végső soron sérül az állampolgár érdeke is, mert „nem biztos, hogy a legszakmaibb ítéletet kapja”.
Handó Tünde nagyon tehetséges ember, bíró, vezető, de az a centralizáció és önkény, amit megvalósított, minden erényét, és kezdeti eredményét lerombolta.
Szepesházi kifogásolta, hogy a Kúria leküldött iránymutatásokat a devizahitelesek ügyében, amelyeket egyes bírók átvettek. Ő ebből az esetből is azt szűrte le, hogy a rendszer rossz:
Főleg a fővárosban dolgozó bírák teljesen ki van zsigerelve. Ebben a helyzetben ha lejön a Kúriáról egy pár bekezdéses anyag a devizahiteles ügyekkel kapcsolatban, akkor ezek a túldolgoztatott bírók nem azt fogják mondani, hogy elolvasom ezt is, meg ezen kívül még egy csomó másik anyagot, utánanézek az uniós és nemzetközi gyakorlatnak, megnézem a szakkönyveket. Ehelyett átmegy rajtuk a felülről jövő akarat, mint kés a vajon.
Etikai vétség a kollégák kritizálása
Az interjúban több olyan bírálat is elhangzik, amely etikai vétség gyanúját vetheti föl Szepesházival szemben. A Bírói Etikai Kódex 6. cikkének 3. pontja ugyanis kimondja:
A bíró a felettes bíróság iránymutatásait a felek előtt nem kritizálja, eltérő álláspontját nem hangoztatja. A határozataiban az alsóbb szintű bíróság sértő kioktatásától, a bírói tekintély rombolásától tartózkodik. A kollégái által hozott döntéseket egyéb módon sem bírálja. Ezeket azonban a tudományos, oktatói vagy egyéb szakmai tevékenységének a gyakorlásakor, konstruktív jelleggel értékelheti, véleményezheti.
Szepesházi hiába hivatkozik az interjúban a szólásszabadságra: ezzel csak saját világnézetéről lebbenti föl a fátylat (ha bárki számára kérdéses lett volna, milyen a világnézete egy olyan bírónak, aki a széllibsi 444-nek ad mélyinterjút). A szólásszabadság (és úgy általában a szabadságjogok) abszolutizálása az azt korlátozó szabályok, kötelezettségek (jelen esetben: a Bírói Etikai Kódex) rovására: tipikus liberális tempó.
Handó Tünde; Fotó: Magyar Hírlap
Ennyit a gesztusokról
Handó Tünde 2012. január elsejétől vezeti az OBH-t, és több gesztust tett a balliberálisoknak. Ezek közé sorolható például Cserni János tavalyi kinevezése az OBH főosztályvezetőjévé. Cserniről közismert, hogy 2006 őszén nyílt levélben állt ki Gyurcsány Ferenc mellett. Ráadásul 2010 szeptemberében azért indult ellene fegyelmi eljárás, mert a többek között általa is alapított, balliberális Galamus portálon A mártír harca címmel gúnyos hangvételű cikket írt a 2006 őszén rendőrök által összevert Révész Máriusz fideszes politikusról. 2007-ben írásbeli figyelmeztetést kapott, miután 2006 őszén aláírt egy Sólyom László köztársasági elnököt bíráló nyílt levelet. Az állásfoglalásban azt nehezményezték, hogy az akkori államfő az őszödi beszéddel kapcsolatban morális fenntartásait hangoztatta. Cserni tehát egy echte balliberális figura, akit Handó – nagyvonalú gesztusként – fontos pozícióba ültetett.
Az is Handó Tünde gesztusai közé sorolható, hogy beengedte a bíróságokra a Soros György által pénzelt Magyar Helsinki Bizottságot. Mint arról júliusban a Magyar Idők cikke alapján mi is beszámoltunk, több mint száz bíró és igazságügyi alkalmazott vett részt az elmúlt évben a helsinkisek érzékenyítő tréningjein. A foglalkozások középpontjában a migránsok, a homoszexuálisok és a társadalom peremén élő egyéb csoportok problémái állnak. A bizottság ténykedését ismerve el lehet képzelni, micsoda agymosásnak vetették alá a bírákat…
Ám hiába tett gesztusokat a bíróságokon amúgy is túlsúlyban lévő balliberálisoknak: Handó Tündét az utóbbi időben durva, nemtelen támadások érték nemcsak Szepesházitól és néhány bírótársától, hanem a balliberális médiától is. Ennyit tehát a gesztusokról, meg a háláról.
Vezető kép: vs.hu
(pestisracok.hu)
