Ma is jó üzlet a gyűlöletkeltés – Lovasi András, Konrád György, Alföldi és a többiek…

Valamivel több mint száz évvel ezelőtt a budapesti belvárosi értelmiségi holdudvarokban egy szólamban hangzott minden megnyilvánulás. A kávéházakban Tisza István miniszterelnöknek a magyarság elleni bűneiről szörnyülködtek a katonai szolgálat alól jó pénzért felmentett úri közönség tagjai. A sajtóban a háborúért felelős Tisza Istvánról írtak hosszú cikkeket. A színházakban és az olcsó pesti kabaré gyűjtőhelyein Shakespeare-darabokat rendeztek, amelyekben az elmebeteg, erőszakos, hatalmi gőgtől diktátorrá váló, embereket megnyomorító, jobbágysorban tartó Tisza István földesúri alakja tűnt fel, természetesen a művészi szabadság jegyé­ben. A Bárczy István által irányított budapesti városvezetés közpénzből vastag apanázzsal tömte ki ezeket a produkciókat és mindenkit, aki beállt a kórusba. Szó szerint üzlet volt a gyűlöletkeltés.

A háborúban álló országot a balliberális körök antimilitarista propagandával gyengítették, és az ellenséges román, szlovák és cseh agitátorok szólamait szajkózták. Meg kell érteni a románokat, a szerbeket, hiszen mégiscsak jogos a követelésük, különben sem akarnak ők semmi rosszat – ezt írták, ezt terjesztették reggel, délben meg este. Valamint azt a hazugságot, hogy a világtörténelem addigi legborzalmasabb vérontásának okozója nem más, mint Tisza István. A szenvedésnek, a kilátástalanságnak, a fájdalomnak csak egy felelőse van: Tisza. Ezek a bűnök nem maradhatnak büntetlenül, ezekért halál jár – sugallta, írta, terjesztette a baloldal.

Nem csoda, hogy ezek után a magyar miniszterelnök meggyilkolására készültek a különböző anarchista csoportok. Az ország egyik fontos pozícióját betöltő köztisztviselője, Szabó Ervin könyvtárigazgató saját hivatalában tervezte meg a Tisza elleni merényletet 1916-ban. Az a szélsőbaloldali Szabó Ervin, akinek vezető szerepe volt a kommunista diktatúra terjesztésében, akiről a gyilkos Tanácsköztársaság elnevezte a budapesti könyvtárhálózatot.

Mintha a történelem ismételné önmagát. Szabó Ervin szelleme köztünk él. Ma is jó üzlet a gyűlöletkeltés, amiért vaskos apanázst kap a diktatúrát üvöltözők szubkultúrája, természetesen közpénzből. Írók, költők, színészek, zenészek, előadóművészek, könyvkiadók, színházi és filmrendezők a művészi szabadság jegyében hihetetlen közpénzeket lenyúlva, egymást túllicitálva náciznak, fasisztáznak, szélsőségeseznek, diktatúráznak, megnevezve a felelőst, akit gyűlölni kell: a miniszterelnököt.

Van-e jobb hely a kormányfő és az ország rágalmazására, mint a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) által közpénzből támogatott ünnepi könyvhét? Mert 2017 júniusában itt, a rendezvény megnyitóján Závada Pál író hosszasan ecsetelte: kénytelen a diktatúra szorításában élni. „Az elnyomó rendszer vezetőjének az lett a rögeszméje, hogy a mi hazánkat összes vidékével és fővárosával, annak minden kerületével, beleértve ezt a teret, rajta e sátrakat a könyvhéttel együtt elfordítja választott irányától és közösségétől, Európától” – köszöntötte a vendégeket a pódiumról Závada.

Nem kérdés, diktatúra van, hiszen a diktatúra által finanszírozott rendezvényen a diktatúra által támogatott Závada elmondhatja, hogy kénytelen a diktatúra szorításában élni. Az orbáni diktatúra elnyomott sajtójában pedig megjelenhet, hogy milyen szörnyű a diktatúra, és abban milyen rosszul érzi magát Závada úr. A könyvhéten Dés László előadóművész az időközben elhunyt Esterházyra emlékezett az egyik produkciójával. Mint mondta: Esterházy Péter értette volna a könyvhét megnyitóján előadott szaggatott, fájdalmas Örömóda-előadását. „Péter szerette a hazáját a jobboldal folyamatos, ostoba, tudatlan őrjöngése közepette. Ez kevéssé zavarta, de hogy merre megy az ország, az nagyon is.”
Igen, jól látják: az egész jobboldal ostoba, tudatlan és őrjöngő.

Szerencsére vannak helyek, ahol a művelt közönség kulturáltan tud viselkedni, mint a diktatúra által támogatott könyvhét, vagy – ahogy a HVG fogalmazott három hónapja – „Van egy remek előadás évente néhányszor a budapesti Katona József Színházban.

Az Össz­hang egyfajta irodalmi all-star felolvasó est minőségi zenei betétekkel. A kortárs magyar irodalom három nagyágyúja, Parti Nagy Lajos, Spiró György és Závada Pál olvas fel saját és Esterházy Péter-szövegeket. Dés László, Dés András és Barcza Horváth József pedig zenével aláhúz, ellenpontoz.” És ahol – ahogy a HVG fogalmaz – gyomrosokat visznek be a Fidesz által meghirdetett nemzeti együttműködés rendszerének. Pénzt is kapnak érte az előadók, Závada Pál és Dés László is. A színház főtámogatója a jobboldali vezetésű Budapest Főváros Önkormányzata.

Nyilván az ostoba, tudatlan, őrjöngő jobboldaliaknak nem lehet más vezetőjük, csak egy sátáni figura. Könyvek, filmek, színházi előadások özöne állítja elő a legaberráltabb produkciókat, amelyeknek a főhőse a magyar miniszterelnök vagy a környezete. Pont mint száz évvel ezelőtt, ugyanúgy közpénzből.

Kerékgyártó István nem is tud olyan könyvet írni, amelyben ne Orbán Viktor lenne a főszereplő, és nincs olyan balliberális sajtótermék, ahol ne vinnék ennek hírét. Könyveiben egy korrupt zsarnok diktatúrája jelenik meg a szemünk előtt, és ahogy Kerékgyártó úr fogalmaz az egyik fiktív regényről 2017. május 2-án a HVG oldalán: „Talán egy személy azonosítható be, a miniszterelnök.” Kerékgyártó úr 2017. június 21-én a 24.hu oldalán számol be arról, hogy retteg az orbáni diktatúrától. Magabiztos, nem lehet átverni, látja a lényeget, mint mondja: „A cél, hogy legyen egy széles tömeg, melynek tagjai nem látják át, ami zajlik körülöttük, képtelenek kitörni, és azt eszik, amit a hatalom eléjük vet. Öt-hat éve azt hittem, ezek különálló ostoba döntések. Ma meg azt gondolom, hogy egy félelmetes, sátáni rendszer elemei.”

Milyen nagyszerű téma ez. Vajon Kerékgyártó úr könyveit színházi adaptációra lehet vinni a diktatúra pénzéből? Természetesen. Hol másutt van erre méltó hely, mint a Budapest Főváros Önkormányzata által támogatott Katona József Színházban? És milyen sorsa lehet egy ilyen sátáni rendszerben Kerékgyártó úr könyvkiadójának, a Kalligramnak? Biztosan üldözik. Pontosan! Jó sok támogatással! A Kalligram egyik legnagyobb finanszírozója a magyar állam.

Ha már beléptünk Rejtő Jenő A Négy Döglött Patkányhoz címzett kávéházába, ismerjük meg a művelt úri közönség táncát, zenei aláfestésnek idézünk néhány címet az entellektüel balliberális oldal kulturális világából: Iványi sátáninak tartja, börtönbe küldené Orbánt (24.hu, 2017. december 7.), Orbán Viktor őrült beszédet tartott, a saját hívei jelentik rá a legnagyobb veszélyt (168 Óra, 2017. november 13.), Sátáni aljasságot emlegetnek az Orbán-kormány új húzása után (nol.hu, 2016. szeptember 9.), Miért b…zátok szét az országomat? – Orbán-kritikus dalszöveggel rukkolt elő a Quimby frontembere (Hír TV, 2017. március 11.).

Nem soroljuk tovább, és azon sem lepődünk meg, hogy ezek után Soros György személyesen üzen az ellenállóknak: „Csodálom a magyarok bátorságát, amivel szembeszállnak Orbán maffiaállamának szemfényvesztésével és korrupciójával.”

Csoda, hogy felbuzdul a vér az elernyedt izmokban eme hőstettek méltatása után? Azonnal briliáns kormánybuktató tanácsokkal látja el az ellenzéket Lovasi András előadóművész. Ellenzéki koalíciót javasol, amelynek „az egyetlen célja, hogy a Fidesz–KDNP-kormányt elküldjék, ami azért lenne fontos, mert szerintem ez az utolsó esély, hogy ez választásokon történjen meg. Ha nem így lesz, márpedig úgy tűnik, hogy nem, akkor úgy harminc-negyven évig maradhat, ami most van, kábé ennyi az autokráciák és diktatúrák szavatossági ideje.”

Lovasi András személyesen is érintett, az elnyomás áldozata, akinek számait unalomig játsszák a diktatúra által működtetett közmédiumok és egyéb jobboldali rádiók, ami Lovasi úrnak vaskos bevételt hoz a konyhára. Lovasit nem hagyja az út szélén a diktatúra akkor sem, ha koncertet szervez, például tavaly az egyik fellépését egymillió forinttal támogatta az NKA.

Alföldi Róbertnél viszont nincs érintettebb személy, a diktatúra által finanszírozott intézményrendszerek széttámogatott sztárja drámai interjúban beszélt arról tavaly októberben, hogy Magyarországon fasisztoid irányba mennek a dolgok. Munkája mint a tenger, most is új darabot szervez III. Richárdról, hol másutt, mint a diktatúra által fenntartott Radnóti Miklós Színházban.

A Heti Válasz népszerűsíti az előadást. Megszólal Alföldi, a főszereplő és Andrei Serban román rendező. „Kialakult egy hagyomány, amely »látványosan ördögien gonosznak« ábrázolja a főhőst. Most viszont kicsit más lesz: nincs benne semmi emberi, mégis király lesz. Az új karakter élvezi, ahogy kiterveli a gyilkosságokat, hogy kivel mit fog tenni, kinek hogyan teszi tönkre az életét” – sorolják azokat a szempontokat, amelyeket majd észre kell vennie a nézőnek. „Shakespeare-nek az a különlegessége, hogy ha a mai kor szemüvegén keresztül olvassuk a műveit, úgy érezzük, amiről ír, az relevánsabb, mintha a friss újságot olvasnánk. Annyira jelen idejű” – mondja Serban.

Nem! Nem! Az előadás nem Orbán Viktorról szól – mondja Alföldi és Serban úr összekacsintva a darabot bemutató sajtótájékoztatón.

Szerencsére van egy tolmácsunk Alföldi jobbkeze, Székely Csaba drámaíró személyé­ben: „Egy drámaíró számára lenyűgöző személyiség a magyar miniszterelnök. Az egész országot hülyék vezetik, és ott van Orbán Viktor, aki egy teljesen más, egy igazi drámai figura, bámulatos taktikai érzékkel, aki szinte a semmiből eljutott oda, hogy bármit megtehet. Ez fantasztikus! Igazi shakespeare-i hős” – igazít el Székely úr a HVG-ben 2018. február 13-án megjelent interjúban. Micsoda gazdag kritikai szemlélet! Hát csoda, hogy Székely Csaba értékes darabjainak a bemutatását a fideszes ferencvárosi önkormányzat, a magyar állam és az NKA finanszírozása teszi lehetővé?

A zsarnokságnak vége lesz – üzeni Alföldi a darabján keresztül. „Ha tényleg drámát írna ebből, mi lenne a vége?” – kérdezi Székelytől a fent már ismertetett intellektuális helyzetelemzésről a HVG újságírója. „Nyilván tragédia” – zárja rövidre Székely úr. Milyen szép zenei aláfestés ez Konrád György fantasztikus gondolatainak, aki nemrég arról vizionált, hogy Orbán Viktor a kivégzett román diktátor, Ceausescu sorsára fog jutni. De ezt nem kívánja. Hát persze hogy nem. Mi sem állna távolabb tőle.

Csodafigurák – Konrád György ezzel a címmel megjelent könyvében közölt méltató írást arról a személyről, aki 1916-ban merényletet szervezett Tisza István miniszterelnök ellen. „Lőni, ez nem illett volna hozzá, egyszerű emberekre, egyenruhásokra Ilona nem emelt volna fegyvert. Más eset, ha gróf Tisza Istvánt kellene végre lelőni. (…) Ahogy ötvenhét évvel később az a könnycsepp Ilona szeme sarkában újra megjelent, csak sejteni véltem, hogy a sajnálat tárgya a pompás trófea elszalasztása, mely balszerencsés körülmény egyébként a kötelet is elhárította Ilona feje fölül. De hát ez utóbbi gondolat kicsinyesnek is tűnhet fel, mert akit a végzet kijelölt, hogy egy pisztolylövéssel nyissa meg az utat katonák milliói előtt hazafelé, a tragikus hősnő felkészült a tragikus végre, ám a nagy rendező elvette tőle a szerepet.”

Ezt a nagyszerű kötetet a Noran Kiadó adta ki, amelynek egyik legnagyobb támogatója a… Na? Kitalálják? A meghiúsult merényletet Duczynska Ilona Szabó Ervin könyvtárigazgatóval tervelte ki 1916-ban. Az sem közismert, hogy a nő úgy tekintett Konrád Györgyre, mintha nevelt gyermeke lenne. Hát nem drámai?

A szerző újságíró