A Soros-tervre vonatkozó Soros-cikkek sorozatában következik a George Soros szerzőségében a vezető amerikai külpolitikai folyóiratban, a Foreign Policy portálján 2016. július 19-én megjelent hosszabb cikkének második része teljes magyar fordításban.
mit a Soros által támogatott 444.hu portál ezzel a címmel foglalt össze: „Soros György hétpontos tervet dolgozott ki a migrációs válság megoldására”.
2. rész
Cím: „Ez Európa utolsó esélye menekültpolitikájának megjavítására”.
Szerző: George Soros
….
– Először is, ez nem igazán európai (mármint a válságra adott jelenlegi fokozatos válasz): a Törökországgal való megállapodást Angela Merkel német kancellár tárgyalta meg és erőltette Európára.
– Másodsorban, az európai válaszlépések súlyosan alulfinanszírozottak.
– Harmadsorban, ezek Görögországot de facto olyan menekültgyűjtőhellyé alakították át, amely ehhez nem rendelkezik megfelelő infrastruktúrával.
– Végül, a válaszlépések nem önkéntes alapon történnek: olyan kvótákat próbálnak központilag megszabni, amelyeket sok tagállam radikálisan ellenez, továbbá a menekülteket olyan országokban telepítenék le, ahol nem látnák szívesen őket, és ahová ők nem is akarnak menni, miközben Törökországba szállítanak vissza olyanokat, akik illegálisan jutottak be Európába.
A Törökországgal aláírt megállapodás már a július 15-i puccskísérlet előtt is súlyos problémákat vetett fel, amelyek Európa jövőjét még bizonytalanabbá tették. A megállapodás, látszólag sikernek tűnhet, mivel a balkáni útvonal jórészt elzáródott, és a Görögországba érkező menekültek száma jelentősen csökkent. A menekülthullám így a veszélyesebb Földközi-tengeri útvonalra került át.
Ugyanakkor alapvetően tévesek voltak az EU-török megállapodással kapcsolatos előfeltevések, miszerint a menedékkérőket legálisan visszaszállíthatják majd Törökországba.
A görög bíróságok és a menedékjogi kérdésekben eljáró testületek ugyanis folyamatosan azt állapítják meg, hogy Törökország nem „biztonságos harmadik ország” a legtöbb szíriai menedékkérő számára. Ezt a helyzetet a puccskísérlet várhatóan tovább erősíti.
Görögországban a menedék fellebbezési bizottságok újabb átszervezését úgy, hogy a kormány iránt barátságosabbak legyenek, minden bizonnyal bíróság elé viszik, mint ahogyan az Európai Bizottságnak azt a július 13-i javaslatát, hogy felülírják a nemzeti bíróságok döntéseit.
a megállapodásokért Cserébe mindent megtehetnek
Mindeközben az EU-török megállapodást, amely azon az előfeltevésen alapult, hogy a menekültek jogait pénzügyi és politikai szívességekre lehet elcserélni, még szélesebb körben is mintának tekintik. Júniusban ugyanis az Európai Bizottság arra szólított fel, hogy az afrikai partnerországok esetében a fejlesztési támogatásokat a migráció visszaszorításának végrehajtásától tegyék függővé. Ez azonban sérti azokat az értékeket és alapelveket, amelyeknek irányt kellene szabniuk az EU számára, szakít a fejlesztési támogatások évtizedes gyakorlatával, áruvá alacsonyítja mind a menekülteket.
Az afrikai, illetve más országokkal való megállapodás nem alapulhat azon, hogy ha megállítják a migránsok Európába özönlését, akkor megtehetnek bármit, ami szeretnének. Ez a megközelítés mindenkinek ártalmas, nemcsak morális, de politikai és gazdasági szempontból is.
Egy tisztességes, ugyanakkor pragmatikus megállapodás az Afrikában történő olyan fejlesztésekre fókuszálna, amelyek generációkon átívelően kezelnék a migrációnak alapvető és meghatározó okait. Az EU jelenlegi megközelítésének hatékony alternatívája hét pillérre támaszkodhatna.
Először is, az EU-nak és a világ többi részének jelentős számú menekültet kellene befogadnia biztonságos és rendezett módon, közvetlenül a frontországokból, ami jóval elfogadhatóbb lenne a közvélemény számára, mint a jelenlegi zűrzavaros helyzet. Ha az EU olyan kötelezettséget vállalna, hogy évente csak 300 ezer menekültet fogadna be, és amihez a világ más országai is csatlakoznának, akkor a valódi menedékkérők elég jónak ítélnék meg esélyeiket az Európába jutásra ahhoz, hogy ne a menedékjog elveszítésével járó illegális utat válasszák. Ha ez még azzal is kiegészülne, hogy a nagyobb mértékű segélyek révén a frontországokban javulnának az életkörülmények, akkor nem is volna menekültválság. A gazdasági migránsok problémája azonban ezzel sem oldódna meg.
Az EU-nak vissza kell szereznie a határai feletti ellenőrzést
Ezzel eljutunk a második ponthoz: az EU-nak vissza kell szereznie a határai feletti ellenőrzést. Annál szinte semmi sem rémiszti meg jobban a közvéleményt, mint amikor kaotikus jeleneteket lát. Tizenöt hónappal a válság akut fázisának kezdete után továbbra is zűrzavaros a helyzet Görögországban és a Földközi-tenger térségében. Több mint 50 ezer menekült nyomorogva él rosszul szervezett, sebtiben felhúzott táborokban szerte Görögországban.
Az európaiak látják az erről szóló képsorokat, és azon csodálkoznak, hogy a gazdag és hatalmas EU nem képes a háború elől menekülő gyermekek és asszonyok alapvető emberi ellátását sem biztosítani. Mindeközben a világ legfejlettebb hadiflottái képtelenek megmenteni a Földközi- tengeren átkelőket. A vízbe fúltak száma 50 százalékkal nőtt idén. A helyzet cinikus magyarázata – miszerint az EU elrettentő célzattal szándékosan engedi, hogy ilyen katasztrófa alakuljon ki – még aggasztóbb.
Az azonnal gyógyír egyszerű: Görögországnak és Olaszországnak elegendő támogatást kapna a menedékkérők ellátására, a hadihajóknak parancsot kell kapniuk, hogy a menekültek felkutatása és mentése (nem pedig a határok „védelmére”) legyen elsőrendű prioritásuk, és annak a korábbi ígéretnek a megvalósítása, amely szerint 60 ezer menedékérőt telepítenének át Görögországból és Olaszországból az EU más tagállamaiba.
A sorozat első részét ITT, a másodikat ITT, a harmadikat pedig ITT olvashatják.
(Lovas István, magyaridok.hu)
