Köteles Leanderrel, a Leander Kills frontemberével beszélgettünk az Eurovízióról, a hazaszeretetről és a keresztény kultúráról. A Leander Kills második nagylemeze, az Élet A Halál Előtt a napokban lett platinalemez, a zenekar pedig bejutott A Dal döntőjébe, ahol a legjobb nyolc között mérkőzik meg szombaton, hogy dalukkal eljuthassanak a lisszaboni Eurovíziós Dalfesztiválra.
Falon marad a feszület, amíg engem látsz!”
Erős sor és erős üzenet egy erős dalban. A Leander Kills Nem Szól Harang című dala ott van A Dal eurovíziós válogató döntőjében a legjobb nyolc között. Most szombaton, azaz február 24-én eldől, hogy Magyarország kit küld Lisszabonba a 2018-as Eurovíziós Dalfesztiválra.
Leander és zenéje régóta közel áll a szívünkhöz, korábban már készítettünk egy interjút a zenésszel a magyar rockzene helyzetéről. Idei eurovíziós versenydaluk, a Nem Szól Harang a kiváló zeneisége mellett olyan erős üzenetet hordoz, ami különösen felkeltette az érdeklődésünket és kíváncsivá tett minket. Ezért úgy gondoltuk, megkérdezzük Leandert a dal hátteréről, valamint arról, hogy valójában mit is akart üzenni vele.
Leander már negyedjére szerepel A Dalban. Elmondása szerint a műsor egy nagyon jó lehetőség arra, hogy eljuthassanak még több emberhez. És ennek van látható eredménye is, ugyanis az elmúlt egy évben több mint duplájára nőtt a vidéki és fővárosi közönségük a koncerteken, a turnék során.
Leander a versenydalt Balatonfüreden szerezte, elmondása szerint egy nagyon egyszerű dologról szól. Az ihlet onnan jött, hogy egyik reggel megszólaltak a harangok. A dal különlegessége, hogy különleges és egyben univerzális keresztény üzenetet hordoz, ugyanis többek között elhangzik benne a házi áldás is.
Nekem egy fontos dolog a házi áldás, leginkább azért, amiről a dal is szól, hogy egy nagyon furcsa átmeneti korban élünk, és nagyon fontos a hagyományok megőrzése, nagyon fontos a hazaszeretet, nagyon fontos, hogy azokat az értékeket képviseljük, amiket a szülőktől, nagyszülőktől hozunk tovább. A keresztény értékrendet érdemes megtartani.”
(forrás: HJGY – Kozma Zsuzsi, 888.hu)
