Mindegy, hogy a Fidesz itthoni győzelme más demokráciákban is – kisebb vagy nagyobb – győzelmet és többségi parlamenti hányadot jelentett volna, fogást találni a számokon ujjgyakorlat az ellenzék számára.
Tudta Ön, hogy a matematikát lassan kidobhatja az egzakt tudományok közül? Ideje lesz edzeni a lelkünket arra az időre, amikor a matematikusokat és a matektanárokat OKJ-s képzésben sem pallérozza már a nemzet, hanem sarlatánok föld alatti kurzusain és Harry Potter-szakkörökben lesz elsajátítható ez a korábban még talán az evolúciót is meghatározó tudomány.
Április 9-e óta tudjuk, látjuk, halljuk, hogy a 2/3 nem kétharmad, a több az kevesebb, illetve, hogy „a kevesebb több”. (Ez utóbbi egy klassz mondás volt ezidáig, de ezt is elvette az ellenzék.) Ezer és egy újságcikk, publicisztika és interjú harsogja a gyengébben szerepelt oldal médiájában a fenti blődségeket, a Viszlát Kétharmad! egyik arca pedig magát a 2,5 millió egyikének tartja, aki nem a Fideszre szavazott.
Persze a matek kegyetlen dolog, ezért is kezd „spiri-tisztulni” odaát, hiszen ha egy orbángyűlölő, fék-és ellensúlyfetisiszta, önkény ellen Rambóvá váló polgár így számol, akkor engedtessék meg, hogy a regnáló adminisztrációval szimpatizáló hadd találja azt mondani, hogy ő meg egy a 4,2 millióból, aki nem a Jobbikra, egy a 4,9 millióból, aki nem a szocikra vagy az LMP-re, és – harsogjanak fanfárok! – egy az 5,2 millióból, aki nem az Együttre szavazott.
A legújabb kretén számmisztika azonban még csak most körvonalazódik. Még csak most készül a maga színtelen-szagtalan, sumák medúza módján lecsapni arra a gyanútlan vidéki fürdőzőre, aki először lát tengert. A matematikát etikával és erkölccsel házasító újmoralisták ugyanis kitalálták, hogy van az a győzelmi arány, ami színjátékká teszi a plenáris üléseket, van az a győzelmi arány, amely illegitimmé teszi a parlamentáris demokráciát, és van az a győzelmi arány, ami esetén a bojkott is szóba jöhető magatartás lehet a jövőben az ellenzéki patkórészen.
Hogy micsoda, kérem?!
„Az eddigi kétharmadok nem voltak komolyak, nem voltak legitimek, hiszen a részvételi arány hervatag volt” – szóltak a sirámok és a szánalmas hárítások, a szembenézés és önreflexió teljes hiányát felvonultató lózungok olyan gyöngyszemekkel megspékelve, mint hogy „az otthonmaradók is a Fidesz ellen szavaztak, csak nem lábbal, hanem fotellal”.
Mivel a februári Márki Zay Péter/Hódmezővásárhely munkacímű projekt és mesterterv úgy összerántotta és beindította a kormánypártiakat, mint a Virág elvtárs-féle magyar narancs a nyálelválasztást, így ez a bornírt érv legalább kikerült a vereségmagyarázás csodálatos kelléktárából.
Azonban megkaptuk az újakat. Annyit szeretnék kérni a T. Ellenzéktől és a T. Ellenzéki választóktól, hogy legyenek olyan kedvesek, és határozzák már meg okulásunkra az újmoralista matematika (köznyelvi nevén: kreténmatek) szabályai alapján, hogy mennyivel SZABAD nyerni SZABAD választásokon ahhoz, hogy az eredmény pont ne legyen alulról és felülről korlátos, tehát hogyan ne legyen hajszálnyi, ami csalásért kiált, és hogyan ne legyen túlzó, ami nevetségessé teszi a parlamenti patkót.
Kéretik ezt a kreténmatek számszaki szabályai szerint meghatározni, mert jelenleg abba a feszengő helyzetbe kerültünk többségi állampolgárként, hogy úgy érezzük néha, hogy szinte szégyellnünk kéne a 2/3-ot, mert az nem elegáns mértékű. Szóval, mi legyen? Légyszi’, mondjátok meg, hogyan nyerjünk elegánsabb arányban máskor! Esetleg a 40-66 százalék közötti győzelem megtenné-e, ha sikerül, ha már a 67 százalék nem? Köszi!
A szerző a Karc FM főszerkesztő-helyettese
(forrás: Lentulai Krisztián, magyaridok.hu)
