in ,

Jurák Kata védelmében

Alapvető igazság, hogy ha egy televíziónál tulajdonosváltás történik, szükségképpen változik a csatorna is.

Szabad-e mindenhogy fogást találni?

Alapvető igazság, hogy ha egy televíziónál tulajdonosváltás történik, szükségképpen változik a csatorna is. Azzal, hogx a Hír Televízió visszakerült arra a sínre, ahonnan a G-nappal letért, s újra a nemzeti-keresztény oldal médiumaként szituálja magát, szükségszerű volt néhány változás is. Változás történt a csatorna meghatározó arcainak sorában, alapvető műsorai kapcsán, s a hírszerkesztésében is.

Ezen váltások sikerességéről az idő dönt majd, a nézettségi adatok mutatják majd meg, hogy ezzel az új arculattal mekkora érdeklődést kelt maga iránt ez a régi-új televízió.
Ha valaki nem emlékezne rá, fontos hangsúlyozni, a változások annak idején, a G-nap után sem történtek másként. Néhány műsor megszűnt, néhány „belülről” változott meg, s néhány új is született. Ilyen volt a Szabadfogás, amelynek, szerkesztői – hosszan elemezhető okokból – nem tudták azt elérni, hogy valódi közéleti viták legyenek benne: gyakorlatilag a kormányellenesség és a kormánykritika különféle árnyalatait képviselő emberek ültek egymás mellett, s bírálták ugyan itt-ott különböző nézőpontokból, de egyértelműen és világosan a kormány politikáját kritizálták. Ebben az értelemben a műsor valóban a Heti Hetes folytatásaként is látható, amelyre szintén nem a kiegyensúlyozottság volt a jellemző.

Ehhez képest üdítő, hogy a 2018 szeptemberi, tulajdonosváltás utáni, Huth Gergely vezette műsorban valóban sokféle ember gyűlt össze. Vágó Gábortól Kukorelly Endréig, Pesti Lászlótól Jurák Katáig valóban a magyar közélet sokfélesége jelent meg, s a szereplők nem ugrottak egymás torkának, csak élesen és keményen vitáztak közéleti témákról. Ha a műsorban nem uralkodnak el az indulatok, és valóban érdekes témák kerülnek terítékre, garantált annak jelentős nézettsége, s még az is lehet, hogy Huth Gergelynek valóban követnie kellene Kukorelly Endre javaslatát: inkább a témákat felvető moderátorrá kellene válnia, aki csendesen terelgeti a beszélgetést, s megmagyarázza, ha valaki félreértett valamit. De ez legyen a mindenkori szerkesztő dolga.

Az azonban aggasztó, ahogy néhány néző – különösen a közösségi média oldalain – fogadta a műsort, s annak egyes szereplőit. Ebből is különösen kirívó az, amit Jurák Kata kapott. A Magyar Idők és a KarcFM munkatársától senki nem várhatta el, hogy liberális vagy kormányellenes propagandát hallunk tőle, sőt: pontosan abból a nemzeti-keresztény („isten-haza-család”) horizontból szólt, amelyből teljes munkásságában írt és műsort vezetett. A támadások és gyalázkodások nem is ezt érintették, hanem az újságírónő külsejét, magánéletét és értelmi képességeit támadták. A kommentelők láthatóan elfelejtették, hogy bár az újságíró közszereplő, azért akár saját gyermekei vagy gyermeke tanárai és iskolatársai is olvashatják az írásokat, így, hogy csak egy enyhe példát említsek: a „ribancozás” még a közösségi média felületén is túlzás – egyszerűen és világosan fogalmazva: normális ember nem ír le ilyeneket. Nem azért, mert a törvény is tiltja, hanem azért, mert az úriember úriember, akit egy anya szült.

Azt pedig különösen nem értem, hogy a nők egyenjogúságát akár a gender-kérdésekig kiélező, s a más vélemény tiszteletét deklaráló liberális emberek hogyan tudnak oda jutni, hogy nem egy nő mondandóját, hanem annak nőiségét támadják meg. Az pedig különösen sajátos, hogy a liberális hölgy-kommentelők egy része pedig butának bélyegzi az újságírónőt – természetesen mindenféle konkrét érv nélkül. Közhely: a butaság érv nélküli tételezése klasszikusan kontraproduktív – aki nem képes vagy nem akarja elmondani, hogy miért tart valakit butának, maga válik azzá.

Azt gondolom, hogy a politikai vagy a kulturális nézetek sokfélesége nem csak hogy nem rossz, hanem indokolt egy társadalomban – az emberek csoportjaiban, amióta világ a világ, mindig sokféle vélemény volt. Az viszont szintén indokolt, hogy legyen egy minimálkonszenzusa a kommunikációnak, amelyet akkor is betartunk, ha erre éppen nem vonatkoznak törvények. Egy nővel kapcsolatban különösen kellene erre figyelni – nemcsak azért, mert a bibliai szóval ők a „gyöngébb edények” (1Péter 3,7), hanem azért is, mert az ő nézőpontjaik nagyon sokszor indokolatlanul háttérbe szorulnak társadalmi kérdéseknél – holott rendkívül sok esetben kiderül, nekik volt igazuk…

Jászberényi József, kultúrtörténész

 

mindenszo.hu

Vélemény, hozzászólás?

Loading…

0

Hozzászólások

hozzászólás

Durván szétkapta vezércikkében a HVG-t Apáti Bence

Az Országgyűlés kíméletlenül oda fog csapni a Sargentini-jelentésnek