Nemcsak az antiszemita nézetek erősödését okozhatja a Jobbik és a balliberális pártok között alakuló választási szövetség, de hatására a magyar vidéken sorra jelennek majd meg a romákat „etnikai szemétnek” hirdető jobbikos ispánok, az érpataki modellek, a cigányokat megleckéztető újnácik is – írta a HVG „Ha egy zsidó hülye” című cikkére reagálva Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija.
A HVG február 28-ai lapszámában az újság hírhedten ateista szerzője, Tóta W. Árpád egy olyan publicisztikát közölt, amely a vallásos zsidókat és Köves Slomó rabbit durván cinikus hangnemben támadta meg pusztán azért, mert szót mernek emelni a bevándorláspárti ellenzék és az antiszemita Jobbik közti tervezett politikai összefogás ellen.
Nem jellemző ugyan, de elképzelhető olyan tompa agyú zsidó, aki nem látja át ezeket az összefüggéseket, és elégedetten bólint: hihető a sztori, nincs benne semmi bökkenő, négy láb rossz. Van hülye zsidó, és a közmondás szerint az nagyon hülye”
– ezekkel a sértő szavakkal fejezte be a „Ha egy zsidó hülye” című publicisztikáját a HVG publicistája.
A vallásos zsidóságra és az EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) vezető rabbijának személyére nézve is számos elfogadhatatlan megjegyzést tartalmazó cikkre reagálva aztán Köves Slomó egy minden tekintetben visszafogott, ám ugyanakkor frappáns választ adott.
Tóta W. hülye zsidózó, Jobbikot mentegető és migránstámogató cikkére válaszolva a vezető rabbi többek között a szerző hiteltelenségére hívta fel a figyelmet, amikor felidézte, hogy a cikkíró a migránsok jelentette veszély vonatkozásában milyen sokszor fogalmazott már meg egymásnak teljesen ellentmondó véleményeket néhány éven belül.
Ugyanakkor Köves Slomó felhívta a figyelmet arra is, hogy a Tóta W.-féle érvelés a Jobbik elfogadásáról egy az egyben hitelteleníti a baloldalnak az elmúlt harminc évben megtett minden antiszemitizmus elleni fellépését.
Fotó: Kozma Zsuzsi
Ráadásul Köves Slomó szerint a ballibek és a Jobbik közötti politikai nász következtében a magyar vidéken sorra jelenhetnek meg majd a romákat „etnikai szemétnek” hirdető jobbikos ispánok, az érpataki modellek, a cigányokat megleckéztető újnácik.
Lehetsz fiam mesüge, de egy kevés ész azért soha nem árt – tartja a jiddis mondás. Az én »szubkultúrám« a józan ész értékét hirdeti, és bár lehet, hogy Tóta szerint (akár csak a »roma szubkultúra«) ez is »leszoktatható egy kis fejbe veréssel«, ha megengedi, addig is azért maradok következetes saját kulturális hagyományaimhoz”
– írta válaszában az EMIH vezetője.
A rabbi szerint a baloldal és a Jobbik szövetségkötése nem más, mint hogy az ötlettelen baloldal most ráborul a „kasztrált nácikra”, ami viszont a Tóta W. által lekicsinylően „szubkultúrának” titulált zsidók számára „pillanatok alatt” létkérdés lehet.
Köves Slomó egyúttal a Jobbikról is elmondta a véleményét, úgy látva, hogy a párt valójában nem változott semmit:
A legvéresebb szájú nyilas keretlegények ugyanis – ellentétben azzal, mint amit Tóta állít – NEM hagyták el a pártot. A most már néppártos klubot jelenleg is olyanok vezetik, akik a zsidókat a Dunába lőnék, a cigányokat megvernék és a zsidókat listáznák…”
Tóta W. zsidózó írása online is elérhető, azonban érdekes módon Köves Slomó válaszát a HVG nem tette az interneten elérhetővé, ezért mi megtesszük ezt. Alább, a keretes írásban olvashatóvá tesszük a vezető rabbi Szubkultúrák esete a következetességgel című válaszát.
Szubkultúrák esete a következetességgel„(… ) egy körülírható szubkultúra rendelkezhet olyan sajátosságokkal, amelyek a többségi társadalom számára aggályosak. Netán elviselhetetlenek. Ilyenek Nyugat-Európa városaiban a bevándorlókból (vagy azok gyermekeiből) álló színes bőrű gangek. Ettől minket a sors egyelőre megkímélt, de ott bizony felmerül a kérdés, hogy vajon nem azért aktívabbak-e a magukfajta fiatalok többek közt a csoportos nemi erőszak és az utcai rablás terén, mert a magukkal hozott kultúra egyrészt jószágnak tekinti a nőt, másrészt a fizikai erőszakot az érvényesülés egyetlen eszközének.” – vagy: „túl gyorsan túl nagy inkompatibilis tömegek jelentek meg Európában, olyan tömegek, akiknek lehetetlen elmagyarázni, hogy például nem öljük meg a család hölgytagjait, ha nem az iszlám szerint élnek.” – gondolnánk a Vér és Becsület, mára a történelem szemétdombjára vetett fanzine-jait forgatjuk.
De nem. És még csak nem is a kormányközeli média egyik távoli peremvidékén portyázunk vagy Bayer Zsolt egy különösen rossz pillanatát értük tetten. A második idézet az Index hírportálon jelent meg 2005-ben, ugyanannak a Tóta W. Árpádnak a tollából, aki az előbbit saját blogján publikálta 2008-ban.
A fent citált 2005-ös közlés nyomán a mindig nyegle György Péter a Magyar Televízióban, a hülye rabbihoz hasonlította Tótát, most pedig Tóta W. („Ha egy zsidó hülye” – HVG 2019. február 28.) irányítja felém a zsidóvicc/szólások eredeti fegyverét.
Nem azért, mert hozzá hasonló gondolatokat hirdetnék a muzulmán férfiak (úgy általában) nőkhöz fűződő viszonyáról, hanem azért, mert zavaromnak adok hangot a Jobbik máig fennálló rasszizmusa kapcsán, de hangomat nem emelem fel a kormány(közeli) fajgyűlölettel(?) és muszlimellenességgel szemben. Pedig mint megismerhetem azt az írás egy ugyancsak originális gondolatfutamából, „a másféle ember gyűlöletét könnyű divatba hozni, de jó tudni, hogy az ilyen indulat pillanatok alatt új célpontot találhat”.
Tóta W. mindezeken túl, mint közismert radikális ateista, érvkészletébe mintegy vendégszövegként ágyazva, – Jeremiást idézve – hamis próféciát is tulajdonít nekem. De miért? Nem tudok másra gondolni, mint hogy saját próféciáját félti. Szerinte ugyanis „a mesterterv végén egyetlen ellenzéki szövetség áll fel a Fidesszel szemben, közös listával és jelöltekkel … már az önkormányzati választáson”. Én pedig merek ebbe a – szerinte „hősies” – jövendölésbe beleugatni, és több helyütt felhívom a figyelmet arra, hogy van ezzel a „hősies” dologgal egy apró kis bökkenő. És ez a bökkenő nem az, hogy én makacsul nem fogadom Karácsony Gergely bocsánatkérését (Tóta feltételezése), hanem egyszerűen a józan ész által diktált következetesség.
Karácsony nem sértett meg és nem is várom kanosszajárását. Ahogy a Jobbiktól sem vártam soha bocsánatkérést. Érzelmi, lelki életemet nem általam kevéssé ismert emberekkel szoktam élni. Próféta sem vagyok. Egyszerűen csak a józan ész csábszavának engedve minimális konzisztenciaelvárásokat próbálok érvényesíteni:
1. A Jobbik nem változott. „A legvéresebb szájú nyilas keretlegények” – ahogy Tóta fogalmaz – NEM „hagyták el a pártot”. A most már néppártos klubot jelenleg is olyanok vezetik, akik a zsidókat a Dunába lőnék, cigányokat megvernék és a zsidókat listáznák… (Ez az utóbbi már nem számít ugye, mert mostanra kiderült, hogy ez csak amolyan szimpla palesztinbarát szolidaritás volt, mivel ők „a nagyhatalmak szorításában senyvednek…”).
Ezek akkor is tények, ha pár régi náci pajtás új alakulatot gründolt, mert nem tudtak megegyezni az elsoványodott néppártos torta felosztásában.
2. Az ötlettelen baloldal meg ráborul a kasztrált nácikra. Arra sem gondol, hogy ezzel nem hogy sikereket nem fog elérni, hanem ráadásul utolsó politikai kártyáját, az antiszemitizmus vádjának eddig sem mindig konzisztens érvét is eljátssza. Ez persze az ő dolguk. Nekik ez csak még egy kártya a csabdlecsacsivá butított politikai játszmában. Nekem és a hozzám hasonló „szubkultúrának” viszont ez az idiotizmus „pillanatok alatt” létkérdés lehet.
Azzal ugyanis, hogy azok, akik évekig a „Reichstag felgyújtásával” riogattak (ugyancsak Tóta megfogalmazása), most a poroltóval játszanak számháborúsdit, egyet érünk el: soha nem lehet már majd a jövőben egy jobboldali és radikális szélsőjobboldali koalíció ellen normatív alapon fellépni.
„Miért van mégis fasisztaveszély…? Azért, mert a „veszély” szó olyasmire utal, ami a jövőben előreláthatóan bekövetkezhet. Nem csak akkor kell észnél lenni, ha holnap Anschluss várható, … Hanem érdemes évekre előre gondolkodni…” – Még egy Tóta-idézet, amit naivan megfontolandónak hittem.
3. Lesz itt majd összefogás. Karácsony vagy nyer, vagy elveszti. Budapest sorsa forog itt kockán. Időben jön-e a hetes busz, kiég-e a hármas metró? De közben a magyar vidéken sorra jelennek majd meg a romákat „etnikai szemétnek” hirdető jobbikos ispánok, az érpataki modellek, a cigányokat megleckéztető újnácik. Lehet persze hogy Tótát ez nem zavarja, hiszen szerinte „a cigányokkal kicsit más a helyzet… Velük mindenkinek van kellemetlen tapasztalata; a legtöbb persze nem első kézből, de az sem ritka.”
De azért ne én legyek a hamis próféta, ha mégis szóvá teszem (megint csak Tóta megfogalmazásával élve): „Nem csak akkor kell észnél lenni, ha holnap Anschluss várható.”
„Mesüge, mesüge, ober a biszel széchel fohrt darf men hoben!” „Lehetsz fiam mesüge, de egy kevés ész azért soha nem árt”- tartja a jiddis mondás. Az én „szubkultúrám” a józan ész értékét hirdeti, és bár lehet, hogy Tóta szerint (akár csak a „roma szubkultúra”) ez is „leszoktatható” egy kis „fejbe veréssel”, ha megengedi, addig is azért maradok következetes saját kulturális hagyományaimhoz.
(Vincze Viktor Attila, 888.hu)
