Nagy bajban van a haladó baloldal, mert az istenadta nép, amelyre oly bőszen szoktak hivatkozni, nem halad velük kellő iramban. Sokszor annyira lemaradnak szerintük az idősebb, vidéki tanulatlan suttyók, hogy képesek másnak a kezébe adni a hatalmat a választásokon. Ez pedig, szintén tőlük tudjuk, a demokrácia halála. Hiszen a demokrácia nem a nép uralma, mint azt a bugyuták hirdetik, hanem az, amikor a balliberálisok osztják az észt és a pénzt.
Nem véletlen, hogy a baloldalon újra és újra felmerül az olthatatlan vágy a demokratikus játékszabályok gyökeres reformjára. A népnek ugyanis a baloldalt kell választania. Amennyiben a nép másfelé kacsingat, akkor nyilvánvalóan átverték a populisták, orránál fogva vezetik a diktátorok és időskori leépülésben szenved a többség. Nem véletlen, hogy a legfrissebb baloldali elmebaj szerint korlátozni kellene az ilyen népség választójogát, de legalábbis el kellene érni, hogy maradjanak távol az urnáktól.
Kádár Barnabás jövőkutató és adatelemző, a Momentum elnevezésű ifjú gárda egyik alapítója a lengyelországi elnökválasztás eredményén keseregve fogalmazta meg korszakalkotó gondolatát, miszerint rá kellene venni azokat, akik már évtizedek óta itt rontják a levegőt, hogy ne dumáljanak bele szavazatukkal az ifjak kecsegtető jövőjébe. Főleg úgy ne, hogy keresztény, nemzeti, konzervatív jelöltet támogatnak. Én nem vagyok jövőkutató, se béljóslással nem foglalkozom, de gyanítom, hogy Barnabásnak nem ez az utolsó támadása minden érték ellen, amiben mi hiszünk itt a nemzeti oldalon. Csak a Mindenható a tudója, miért szegődött ilyen fiatalon a pusztítás erőinek szolgálatába.
De ha időben meg akarjuk állítani, nem legyinthetünk a szövegére. Mert túl azon, hogy bennünket el akar némítani, gyerekeinket, unokáinkat is ellenünk akarja fordítani. Állítsd meg a nagyit, ne rontsa el a bulit! – ezt sugallja minden sunyi mondata. Ez sem saját gondolat, a világ elhülyültebb részein már régóta boomereznek a tapasztalatot öntelt nagyképűséggel pótló ifjoncok, arra utalva, hogy aki idősebb náluk, az fogja be a száját.
Nem megy, Barnabás! Kénytelenek lesztek még sokáig hallgatni a jövőtöket féltő mondatainkat. Arról, hogy több millió embernek körülötted nem az a szabadság, ha azt csinál, amit akar, hanem közösségeinek szolgálatában teljesedik ki az élete. Arról, hogy az egyenlőséget sem úgy értelmezzük, mint az általad csak könyvekből ismert szocializmusban, ahol mindenki egyenlő volt a szenvedésben, kivéve az egyenlőbbeket. Nem kérünk az alapjövedelem ötletéből, nem kérünk a társadalmi szakadékok betöméséből, mert az általában hullahegyekkel történik.
Isten és a jog előtt vagyunk egyenlők, még ha ez neked nem is tetszik. Másban pedig ne is legyünk! De teljesen mást gondolunk a testvériségről is. Sem a proletár internacionalizmus, sem a globalista multikulturalizmus nem helyettesíti a nemzeti identitást. Magyarként vagyunk elsősorban testvérek, magyarként vagyunk európaiak. Ez persze súlyos felelősséggel és kötelességekkel jár, amit ti, akik el akartok hallgattatni bennünket, nem szívesen vállaltok. De akkor is tudnotok kell, hogy semmivel nem érvényesebb a ti álláspontotok, mint az, amit kiröhögtök. Éppen ezért vegyetek vissza az arcotokból, és hagyjátok békén a másképp gondolkodókat! Ne azon agyaljatok, hogyan ne szavazzunk mi, hanem azon, miért nem szavaznak azok, akikről azt hiszitek, veletek vannak.
Végül egy apróság: ti elküldenétek bennünket a Büdösbe, mint Sánta Ferenc Sokan voltunk című novellájában az öregeket. Mi viszont várunk vissza titeket a nemzet ölelő karjaiba. Van különbség! Nemde?
(Gajdics Ottó, magyarnemzet.hu)
Oszd meg másokkal is!
