Kell-e az ellenzéknek segítenie a kormányt a védekezésben, amikor világjárvány szedi áldozatait hazánkban is? Már az a tény, hogy ezen a kérdésen el kell morfondíroznunk, mutatja a baj nagyságát. Hiszen pártállástól függetlenül minden józan gondolkodású ember azt válaszolja, hogy mi sem természetesebb. Előbb hárítsuk el közösen az egész társadalomra leselkedő fenyegetést, majd aztán lejátsszuk, hogy ki volt a hozzáértőbb, kinek az ötletei voltak hatékonyabbak. Legalábbis így lenne normális. De nem Magyarországon.
Sajnos meg kell állapítani, hogy nekünk ellenzékből is a legsilányabb jutott. Ha csak kárörvendően figyelték volna, beletörik-e a bicskája az operatív törzsnek, a minisztereknek és a hétköznapi hősöknek a vírus terjedésének megfékezésébe, jó érzésű ember már akkor sem tartozna szívesen közéjük. De látva azt az elképesztő hazugságokra alapozott totális háborút a kormány ellen, amelyet épp a legnehezebb időszakban járattak csúcsra idehaza és külföldön egyaránt, az ember nem talál szavakat a gyűlölettel ilyen mértékben átitatott gonoszság leírására.
Már a széket hajigáló iráni diákok esetében a kormányt támadták azzal a képtelen váddal, hogy azért külföldieket neveztek meg elsőként fertőzöttként, mert a járványt is a migránsok elleni hangulatkeltésre akarják felhasználni. És ez csak a kezdete volt az elmebaj határát számtalan esetben átlépő politikai hisztériának, ami a veszélyhelyzet meghosszabbításáról szóló törvénymódosítás megszavazása idején jutott el a mélypontjára. Őrültségnek tűnt, amit műveltek, de volt benne rendszer. Ma már nyugodtan kijelenthetjük, egy tervezett, szervezett nemzetközi lejárató akciónak voltunk tanúi, amelybe gátlás nélkül kapcsolódtak be az unió neves tisztségviselői, majd végül maga Soros György is.
A harmadik súlyos választási vereségébe és a hatalom elvesztésébe beletörődni nem tudó balliberális társaság olyan nyilvánvaló hazugságokat adott a segítségül hívott külföldi elvtársainak szájába, hogy a koronavírus elleni védekezés leple alatt felszámolták idehaza a parlamentarizmust és börtönbe zárják a kormánykritikus újságírókat. Magyarországról semmit nem tudó, Brüsszelből élő futóbolondok fenyegetőztek eltorzult arccal, hogy hetes cikkely meg forrásmegvonás, miközben egyetlen huncut fillért sem adott a dicső unió a járvány megfékezésére. Közben zengett a kórus, hogy minek vesznek annyit, aztán miért nem vesznek többet és miért olyat vesznek, legyen szó védőruháról, maszkról, lélegeztetőgépről. Szerencsére nálunk kevesen hőbörögtek a korlátozó intézkedések ellen, de a többet kell tesztelni, minek kell tesztelni, nem úgy kell tesztelni vita nálunk is kibomlott teljes pompájában. És közben kiderült, hogy semmi értelme az egész hajcihőnek, a magyar társadalom bizalmát a védekezést irányító szervezetek iránt nem lehet ócska hazugságokkal, rémhírterjesztéssel és ostoba rágalomhadjárattal megingatni. A többség, fegyelmezetten betartva az utasításokat, megakadályozta, hogy olyan jelenetek játszódjanak le hazánkban, mint Olaszországban, ahol katonai konvojok szállították el iszonytató sorokban a járvány áldozatainak koporsóit a gócpontokról.
Ám ettől még nem hagyják abba. Milyen érdekes, a jogi határzárról is épp most derült ki, hogy ellentétes az uniós törvényekkel. Csak nem az a helyzet, hogy a migránshordák betelepítésében érdekeltek a járványveszélyt akarják felhasználni arra, hogy megtörjék az illegális bevándorlást elutasító nemzetek ellenállását?
Nagyon gondolkodjunk el, ki itt a diktátor, ki veszélyezteti a demokráciát és a jogállamot! Mert birodalmi törekvéseik ellen kevés lesz a maszk és a távolságtartás.
