in ,

Gajdics Ottó búcsúzik Lovas Istvántól

Pityum, ez most nagyon rosszulesett itt mindenkinek.

ELHUNYT LOVAS ISTVÁN

Pityum, ez most nagyon rosszulesett itt mindenkinek. Nem tudjuk, miért gondoltuk, de kiderült, sérthetetlennek tartott az is, akivel már a Pesti Hírlapban is együtt dolgoztál, és az is, aki nemrég ismert meg.

A tanítványaid, akik tőled tanulták a kitartó szorgalmat, belőled merítették a végsőkig elmenő bátorságot, akik úgy tekintettek rád, mint azok az apró termetű kínaiak, akik mindenáron szelfizni akartak a földjükre tévedt óriással, most végképp nem értik, hogyan történhetett ez veled.

Ha te csak úgy rádőlhetsz a klaviatúrára, kőkemény homlokoddal téve ki a monitoron a végtelenbe sorjázó felkiáltójeleket mindennek a végére, amit valaha kigondoltál, akkor mi, hozzád képest nyiszlett kis firkászok, mire számíthatunk?

Az lett gyanús, hogy délután sem jött meg a „mai Lovas”. Szóltak a srácok, küldtem egy esemest, de arra sem reagáltál. Gondoltam, majd felhívsz a Sajtóklub után, de csak Bayer próbálta eldadogni, hogy nem hívsz már senkit sohasem.

Mondhatnám, ne is törődj vele, majd elleszünk valahogy nélküled, de mi már nem hazudozunk egymásnak. Egyszerűen nem tudunk téged pótolni, úgyhogy csinálj valamit ott fönn, Kínában is el tudtad intézni, hogy neked legyen Gmail, engedjenek vissza, vagy szökj meg!

Hiszen ki olvas itt kilenc nyelven, ki veszi a fáradságot, hogy kikutassa és csak azért is lefordítsa mindazt, amit az ellenség nagyon el akar hallgatni? Ki koppint ezután akár a sajátjaink orrára is, ha nagy buzgalmukban félrekormányozzák a szekeret? Ki mutatja föl az igazságot akkor is, ha megkövezik érte?

Látod, nincs válasz semmire. Szép lassan beletörődünk majd, hogy elröpültél valahová, és a mi időnkben nem térsz már vissza. Ezt a járatot bezzeg nem késted le. Emlékszel, mennyit röhögtünk, amikor lemaradtunk a kantoni gépről, mert több éves szünet után annyit dumáltunk, hogy elnéztük az időt? Most fogadkozunk, hogy többet fogunk találkozni, beszélgetni, mi, akik itt maradtunk, de nem lesz belőle semmi.

Egyetlen reményünk, hogy amikor eljön a mi járatunk órája, akkor valahol fönn veled is találkozunk majd.

Isten veled, Lovas Pista!

(forrás:magyaridok.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Loading…

Hozzászólások

hozzászólás

What do you think?

0 points
Upvote Downvote

Total votes: 0

Upvotes: 0

Upvotes percentage: 0.000000%

Downvotes: 0

Downvotes percentage: 0.000000%

Nooooormális??! – LMP: a könyvégetéssel azonos a CEU elüldözése

Olaszország tényleg bekeményített!