Gyűrött, szétmálló lakmuszpapírt hord a szél a solymári utcákon. A széles körű ellenzéki összefogás esélyeit kellett volna elszíneződésével jeleznie, különös tekintettel a jövő évi országgyűlési választásokra. De solymári modell ide, alkalmi gigakoalíció oda, a tesztcsík csak nem vörösödött el, az időközi önkormányzati voksoláson nyert a Fidesz jelöltje.
Ezért most a DK, az MSZP, az Együtt, a Párbeszéd, az LMP, az MLP és ráadásképpen a Momentum közösen próbálja megmagyarázni, miért csodálatos és tanulságos, valamint nagyszerű és reményt adó az elért második helyezés. A Jobbik is elégedetten vigyorog a képzeletbeli fa mögül, ahová még időben visszahúzódott a megméretés elől.
Mielőtt súlyának megfelelően értékelnénk a budapesti agglomeráció egyik kistelepülésén történteket, néhány alapvető megállapítást kell tennünk a józan eszünk megóvása érdekében. Elsőként talán azt, hogy gyakorló politikus nem von le messzemenő következtetéseket egy alig több mint ezer főt érintő időközi önkormányzati választás eredményéből a közelgő országgyűlési megméretésre vonatkozóan. Az sem mellékes talán, hogy bármilyen típusú voksolást az nyer meg, aki több szavazatot kap.
Nyilván az is fontos, ha jelöltünk jobban szerepelt, mint az előző alkalommal, de fölösleges győzelemnek hazudni a vereséget, ha az igazi nyertes is felülmúlta korábbi eredményét. Ezért most a DK, az MSZP, az Együtt, a Párbeszéd, az LMP, az MLP és ráadásképpen a Momentum erőlködését nyugodtan nevezhetjük – vérmérsékletünknek megfelelően – röhejesnek vagy szánalmasnak. A Jobbik is cinikusan vigyorog a képzeletbeli fa mögül…
Sportkedvelő olvasóinknak minderről bizonyára az a kép jut eszébe, amikor az elvesztett mérkőzés után a még lihegő csatár olyanokat mond, hogy ha berúgta volna az első félidő elején és a második végén azokat az ordító helyzeteket, akkor azok gólnak számítottak volna, és akkor most győzelemtől megittasodva várhatnák a következő meccset, de így sincs minden veszve, hiszen az még el sem kezdődött, tehát le sem fújhatták, bármi megtörténhet.
Azoknak pedig, akik inkább a filmekhez szoktak példáért fordulni egy-egy jelenség értelmezésekor, nyilván a Gyalog-galopp Fekete Lovagja ad eligazítást, ha elbizonytalanodnának Kunhalmi Ágnes vagy Szigetvári Viktor fejtegetéseit hallván arról, mi Solymár üzenete. Hiszen a DK, az MSZP, az Együtt, a Párbeszéd, az LMP, az MLP és ráadásképpen a Momentum még egy döntetlent sem képes felajánlani a nyertesnek, mint a harcban végtagjait vesztett lovag, hanem ámulatba ejtő magabiztossággal kürtölik világgá: a Fidesz legyőzhető. A Jobbik értetlenül bámul a képzeletbeli fa mögül, ahová hiába bújt el a megméretés elől.
Mindenesetre a kormánypártok szavazóinak érdemes újra aláhúzni gondolatban a Solymártól függetlenül is régen tudott lényeget. Ettől az ellenzéktől, amelynek nincsenek se elvei, se elképzelései hazánk jövőjéről, semmi jót nem várhat Magyarország. A pénzért, a hatalomért bármire képesek, és annak az ellenkezőjére is.
Ezenkívül csak Orbán-fóbiájuk, és a kormánypárti szavazók iránt érzett fékezhetetlen gyűlölet motiválja politikai megnyilvánulásaikat. Így aztán teljesen mindegy, hogy a DK, az MSZP, az Együtt, a Párbeszéd, az LMP, az MLP és ráadásképpen a Momentum összefog vagy nem.
A helyzet az, hogy ők győzhetők le könnyedén, még akkor is, ha a Jobbik cinkosan bujkál a képzeletbeli fa mögött. Nem kell más hozzá, csak két tollvonás a megfelelő helyre. És ha valahol a solymárinál nagyobb nehézségekbe ütközne eldönteni, melyik jelölt a megfelelő, jusson majd eszünkbe a béna csatár és a kezeitől, lábaitól megfosztott Fekete Lovag idétlenkedése. Nincs ugyanis döntetlen!
(Gajdics Ottó, magyaridok.hu)
