Az új sláger a vereségüket elviselni nem tudó gazemberek és/vagy szerencsétlenek repertoárjában, hogy választási csalás történt (azért a józanabbja csöndben beismeri, hogy nem történt ilyesmi), továbbá hogy a kormánypártok kisebbségben vannak, valójában többen szavaztak ellenük, mint rájuk, éppen ezért a parlamenti többségük illegitim, következésképpen a kormány is illegitim (lesz), a választás is illegitim, minden illegitim.
Akkor ideje, hogy bolyongjunk kicsit elmúlott választások számai között. Fölöttébb izgalmas lesz!
Nézzük mindjárt a rendszerváltás utáni első szabad választásokat.
A kétfordulós választási rendszerben már az első fordulóban eldőlt nagyjából minden. A részvételi arány 65 százalék volt, ebből a szavazatmennyiségből a győztes MDF 1 213 825 szavazatot kapott, ami a voksok 24 százalékát jelentette.
Végül az MDF a mandátumok 42 százalékát kapta meg (164 mandátum), tehát a 24 százalékos támogatottság 42 százalékos mandátumarányt ért. Az ellenzék mai logikáját követve azt is érdemes megállapítanunk, hogy akkor összesen 2 802 537 ember szavazott az ellenzékre (SZDSZ, MSZP, Fidesz, MSZMP, MSZDP, Agrárszövetség, Vállalkozók Pártja, Hazafias Választási Koalíció, más pártok), vagyis majdnem 800 ezerrel több ember szavazott az akkori ellenzékre, mint a kormánypártokra, továbbá hárommillió ember egyáltalán nem szavazott, és őket is az ellenzékhez kell számolni a mai ellenzéki logika szerint. Mindebből pedig az következik, hogy a rendszerváltás utáni első szabadon választott kormány illegitim volt – legalábbis az ellenzék mai logikája szerint, a választási rendszer pedig jelentősen torzított, hiszen 24 százalékos támogatottsággal 42 százalékos parlamenti mandátumot lehetett szerezni.
Ennél is érdekesebb az 1994-es választás! Itt is minden eldőlt már az első fordulóban, ahol a részvételi arány 68 százalék volt. Ekkor az MSZP-re 1 780 009 ember szavazott, ami a voksok 33 százalékát jelentette. Ezzel a 33 százalékkal az MSZP akkor a parlamenti mandátumok 55 százalékát szerezte meg egyedül (209 mandátum), ám valamiért úgy érezték, ez nem lesz elegendő, így bevették maguk mellé a kormányzásba az SZDSZ-t is a maga 1 064 788 szavazatával, ami akkor a szavazatok 19 százalékát jelentette.
A szavazatok 19 százalékával az SZDSZ a parlamenti mandátumok 17 százalékát szerezte meg (69 mandátum), így együtt az MSZP–SZDSZ-koalíciónak 278 mandátuma lett, ami a parlamenti helyek 72 százalékát (!) jelentette. És akkor nézzük csak meg, hogy jött létre a parlamenti 72 százalék? Úgy, hogy a leadott 5 394 550 szavazatból 2 844 797 szavazat jutott az MSZP–SZDSZ-koalícióra és 2 549 753 szavazat az összes ellenzéki pártra. Ez arányaiban azt jelenti, hogy az ellenzékre összesen 295 000 emberrel kevesebb szavazott, mint a két kormánypártra, majdnem 48 százalékot kaptak, a parlamentben mégis 72 százalékos többséget szereztek a kormánypártok.
Ráadásul nem szavazott 32 százalék, vagyis két és fél millió ember, tehát a mai ellenzék logikáját követve kijelenthetjük, hogy az 1994–1998 között kormányzó MSZP–SZDSZ-koalíció illegitim volt.
És akkor nézzük meg a híres-hírhedt 2002-es választást is! A részvétel kiugróan magas volt, az első fordulóban 70, a másodikban 73 százalékos. Az MSZP-re 2 361 997 ember voksolt, ami 42,05 százalékot jelent. A Fidesz–MDF közös listára 2 306 763 ember szavazott, ez 41,07 százalék. A két szavazatmennyiség különbsége 55 234 voks országosan, százalékos arányát tekintve pedig 0,98 százalék! Ezekből az arányokból talán érthető, hogy a Fidesz akkor miért vetette fel a csalás lehetőségét.
Érdemes megnézni a többi párt eredményét is: az SZDSZ az első fordulóban 313 084 szavazatot szerzett, ez 5 százalékot ért. Így lett tehát az MSZP–SZDSZ-koalíciónak az első fordulóban 47 százaléka, miközben a Fidesz és a többi nem baloldali-liberális politikai erő (MIÉP, kisgazdapárti töredékek) több szavazatot kaptak.
Ráadásul a Fidesz a második fordulóban (magasabb részvétel mellett!) még növelni is tudta szavazatai számát, a választásokat megnyerte, a legnagyobb parlamenti frakciót alakította (188 mandátum), a jobboldali-konzervatív politikai közösség, vagy fogalmazzunk inkább úgy, az MSZP–SZDSZ politikájával szembenálló erők mindösszesen 2 718 379 voksot kaptak, míg az MSZP–SZDSZ 2 675 081-et, ráadásul nem szavazott 27 százalék, vagyis valamivel több, mint kétmillió ember (akik, mint tudjuk, mindig az ellenzékhez számolandók!), mindebből az következik, hogy 2002 és 2006 között a baloldali–liberális koalíció illegitim volt.
És akkor most: a Fidesz–KDNP pártszövetség kapott mindösszesen 2 823 837 szavazatot, többet, mint eddig bárki bármikor. Ebből a határon túliak voksait kivonva a kormányzó erők kaptak 2 607 717 szavazatot, vagyis majdnem 300 ezerrel többet, mint az MSZP 2002-ben, illetve 827 ezerrel többet, mint az MSZP 1994-ben. Akkor az MSZP – mint mondtuk – a szavazatok 33 százalékával a mandátumok 55 százalékát szerezte meg.
A Fidesz most a szavazatok 50 százalékával a mandátumok 67 százalékát. Az első esetben az „aránytalanság” 22 százalékos, most 17 százalékos. Ám mindeddig soha nem merült fel, hogy egy választás nem igazságos, sőt az eredmény „illegitim”.
Unalmasak vagytok. És hazudoztok. És elegünk van belőletek. Kell még valamit mondanom, Ildikó?
(Bayer Zsolt, magyaridok.hu)
Oszd meg másokkal is a cikket!
