Ausztriában 2017 egyértelműen az áttörés éve. Azé az áttörésé, amelyet 2016 végén Orbán Viktor előre jelzett. Hollandiával és Franciaországgal ellentétben ugyanis az osztrákoknál tényleg megtörtént a teljes irányváltás. Mindez nem csak abban jelenik meg, hogy a baloldal vezette nagykoalíciót leváltotta egy tisztán jobboldali koalíció, hanem abban is, hogy az osztrák szavazók többsége kinyilvánította: nem kér a migránsokból és főleg nem kér a migránspátyolgató baloldalból.
Ehhez az kellett, hogy Ausztriában a Fidesz testvérpártja, az Osztrák Néppárt, fölismerve az idők szavát és főleg ráérezve a választók döntő többségének elvárásaira, képes volt a változás élére állni. Amire nem volt képes sem a francia, sem a holland jobboldal, azt hónapok alatt sikerre vitte egy 31 éves új csillag az európai politika színpadán. Ő Sebastian Kurz, egykori alkancellár és külügyminiszter, aki ma már Ausztria kancellárja.
Az évnek új elnökkel és szinte új kormányfővel vágott neki Ausztria. Az Orbán Viktort lenácizó és hetek alatt teljesen hiteltelenné vált Fayman helyébe lépett Kern, ugyan próbált lavírozni a menekültügyben, de a választók megérezték, hogy a szociáldemokraták vezetőjétől, a kancellártól ez csak taktikázás. Így aztán Kern sem tudta megváltani, a migránsok okozta válságba süppedő baloldalt. Igaz, legalább megmentette azzal, hogy végül a második helyre behozta az októberi választáson. A változás azonban nem látszik azóta se a párton, továbbra sem értik meg sem a választókat, sem az idők szavát, de ez legyen az ő gondjuk, a kormányzati szerepből kirúgták őket a választók, így sok vizet egyelőre nem zavarnak.
Nem segített a baloldalnak a múlt év decemberében második nekifutásra megválasztott zöldpárti államfő sem, aki például olyan ostoba megjegyzésekkel provokálta az osztrák társadalmat, hogy az osztrák nőknek szolidaritásból hidzsábot, azaz az arcot elfedő muszlim fejkendőt kellene viselniük. Az egyre növekvő migránsbűnözéstől, sőt, brutális gyilkosságoktól totálisan sokkolt osztrákoknak ez olaj volt a tűzre. És leginkább annak a bizonyítéka, hogy a hiába ígért fűt-fát a kampányban az osztrák szabadságpárti jelölt ellen agitáló teljes baloldal, valójában továbbra is totálisan érzéketlen a társadalom valós problémáira, és az osztrák érdekek képviselete helyett inkább Junckernek akar megfelelni. A migránsözönt elutasítókat rendszeres lenácizó zöldpárti államfő ámokfutását jellemzi, hogy pártját az októberi választáson kiszavazták a parlamentből, nem érték el a bejutáshoz szükséges minimumot sem.
Az államfővel ellentétben a pártok azért fölfogták, hogy Ausztria identitása is veszélybe került, ezért betiltották a hidzsábot, és nem voltak hajlandók eltávolíttatni a kereszteket a tantermekből. Sőt, Kurz, akkor még külügyminiszterként azzal az „orbáni kitétellel” sokkolta Junckeréket, hogy az EU nem hatékony, egy érzéketlen bürokrata vízfej, amit sürgősen meg kell reformálni. Ezzel szemben a baloldali kancellár – nem tanulva elődje bukásából – Juncker ostobaságait visszhangozva Magyarországot gyalázta a kötelező kvóta elutasítása miatt. Pedig ekkor már teljesen nyilvánvaló volt, hogy az osztrákok elsöprő többsége sem akar több migránst látni az országban: egy felmérés szerint 70 százlék utasította el a kötelező betelepítési kvótát.
Ezért aztán nem is csoda, hogy májusban robbant a bomba: Kurz kimondta, hogy előrehozott választásokra van szükség, hogy a választók dönthessenek arról, milyen irányba menjen tovább Ausztria.
Ekkor gyakorlatilag kezdetét vette a kampány, amely rögvest az elején hozott egy nagy fordulatot, ám utána már semmi lényeges változás nem történt a pártok támogatottságában. Az Osztrák Néppárt élére megválasztották Sebastian Kurzot elnöknek, aki ezzel gyakorlatilag a ÖVP kancellárjelöltjévé is vált. Kurz megválasztása pedig olyan lökést adott a pártjának, amely néhány nap alatt(!) a harmadik helyről toronymagasan az élre röpítette. Ezzel együtt elveszítette vezető helyét a radikális jobboldali és szintén bevándorlásellenes Osztrák Szabadságpárt, amely a kampányban a baloldallal vívott éles versenyt a második helyért.
Az októberi előrehozott választáson érvényesült a papírforma: magabiztosan győzött a Kurz vezette jobboldali néppárt, szoros versenyben második lett végül a baloldal, de jócskán lemaradva a győztestől. Végül pár ezer szavazattal szorult a harmadik helyre, ám így történelmi eredményt ért el a Strache vezette radikális jobboldali Szabadságpárt. A választás üzenete egyértelmű volt: a nagykoalíciós kormányból a baloldal megbukott, a jobboldal viszont átütő győzelmet ért el, azaz a választók nem kértek a további migránsbeözönlésből. Kurz nem is hagyott kétséget afelől, hogy maga is ezt az álláspontot képviseli, ezért a Szabadságpárttal kezdett koalíciós tárgyalásokba. Alig két hónap alatt részletesen kidolgozott kormányprogramban sikerült is megállapodniuk, így decemberben már le is tette az esküt Ausztria új, tisztán jobboldali koalíciós kormánya, Sebastian Kurz vezetésével.
Bár sokan örültek annak az EU vezetésében, hogy Kurz első hivatalos útja kancellárként Brüsszelbe vezetett, Juncekeréket mégis sokkolta, mert kijelentette, hogy nem hajlandó arra, hogy Brüsszelhez hasonlóan zsarolja a kvótát elutasító országokat, például Magyarországot.
Az pedig egészen biztos, hogy nem csak a röhejesen a levegőt csókolgató részeg Juncker, hanem az egész Soros brigád belesápadt Kurznak azokba a mondataiba, amelyekben leszögezte:
Mindez azt jelenti, hogy Ausztriában tényleg megtörtént a teljes irányváltás, immáron a leglényegesebb európai ügyben, a migránsözön megállításában és a kötelező betelepítési kvóta elutasításában Budapest és Bécs partnerek és szövetségesek lettek.
(windofchange.blogstar.hu)
