in ,

Apáti Bence a 444.hu-ról – Vicc, ahogyan a Soros-blog tudósít

Van egy remek szovjet vicc

Van egy remek szovjet vicc. Sok egyéb mellett a viccmeséléshez sem értek, de azért időnként meg szoktam próbálkozni vele. Íme. A szovjet hűtőgépgyár öreg munkása nyugdíjba megy, és ebből az alkalomból interjút készítenek vele. – Mondja, elvtárs, van magának otthon hűtőszekrénye?

– Nem, nekem nincs. – De ember, maga 40 évig egy hűtőgépgyárban dolgozott, ahol semmi mást nem gyártottak, csak hűtőgép-alkatrészeket! Ha minden nap csak egy kis alkatrészt vitt volna haza, már lenne otthon hűtője! – Higgye el, próbálkoztam több éven keresztül, de akárhogy raktam otthon össze az alkatrészeket, mindig tank jött ki belőle.

Valahogy így születhetnek meg a 444.hu propagandaanyagai a migránsokról és a migrációról. Kimegy a libsi sajtómunkás mondjuk Svédországba azzal a céllal, hogy jól feltárja az igazságot, hogy megírja a no-go zónákat, a katasztrofális közbiztonságot, a betiltott vagy férfiatlanított zenei fesztiválokat, a férfiatlanításon még át nem esett fesztiválokon tapasztalható tömeges abúzusokat, a külvárosokban fáklyaként lobogó, felgyújtott, majd porrá égő Volvókat, a migránsok közt dúló, kézigránátokkal és Kalasnyikovokkal vívott bandaháborúkat, a keresztény templomok és a zsinagógák elleni támadásokat, de akármit csinál, bárhogy illeszti egymáshoz a fent említett eseményeket, valahogy – a fene se érti, hogyan, de – mindig migránssimogató propagandát sikerül összeraknia.

A napokban például Sarkadi Zsolt a 444.hu-n hamiskás félmosollyal a szája szegletében vezetett fel egy ilyen hűtőszekrény-alkatrészekből összeeszkábált tankot. Sarkadi, őszintén mondom, rendkívül bátor fiú, mert egészen a kies Svédországig röppent, azon belül is Malmőbe, ahol megkereste a választás előtt még kellemes miliőjű, multikulturális hipszternegyedként bemutatott Rosengardot.

Zsolt beszámolóiban időközben rossz hírűvé változott Rosengard. Na de Istenem, van ilyen… Vége a választásnak, időnként lehet akár igazat is mondani. Egyébként a „rossz hírű” jelző az egyetlen objektív és korrekt állítás a 444.hu újságírója által összeszerelt tankban.

Rosengardról sok érdekfeszítő hírt közöltünk már. Olvasóinkat – nem a 444.hu, hanem a mi olvasóinkat – nem is érik felkészületlenül azok a hírek, hogy a városrész katasztrofális közbiztonsági állapotnak szomorkodik, mindennaposak a bandaháborúk, a bevándorló migránsok nem beszélnek svédül, de párhuzamos társadalmat hoztak létre, ahova a rendőrség csak a legvégső esetben vonul ki.

Akkor is csak akkor, ha komoly tűzerőt meg harckocsit vihet magával. De ilyen felszereléssel se nagyon erőltetik a katasztrófaturizmust, mert a svéd rendőrök az esetek túlnyomó részében megalázott és megszégyenített vert seregként szoktak kimenekülni a rossz hírű negyedből.

Sarkadi is megkaphatta a tájékoztatást, hogy fegyveres kíséret nélkül ne kolbászoljon Rosengardban, mert könnyen eltalálhatja egy eltévedt repesz, esetleg ha egy kicsit nem figyel oda, villámgyorsan kikaphatja, majd azon melegében értékesíti a belső szerveit egy ilyen üzleti tranzakciókra szakosodott, közel-keletiekből álló csoport.

Azt nem tudhatjuk, hogy Zsolt betartotta-e az instrukciókat, mindenesetre abban a pár snittben, amikor a kamera őt is mutatja, nem látszanak mellette a szigorú tekintettel ácsingózó testőrök. A kis videóra amúgy nem érdemes sok szót vesztegeti. Zsolt a beszédes nevű Yalla Trappan nevű NGO-t mutatja be, amely egy olyan civil szervezet, ahol munkát kaphatnak azok a zsákokba csomagolt migránsfeleségek, akiket uraik nagy ritkán, pár órácskára kiengednek a lakásaikból.

A dacos, pár órán át szabadon engedett asszonyok ilyenkor elmehetnek a Yalla Trappanba függönyöket varrni, illetve levélbe töltött bárányt főzni. Máshoz ugyanis nem értenek.

Ennyit a szíriai agysebészekről és atomfizikusokról szóló esti mesékről.

A Közel-Keletről egészen a közeli Malmőig menekült migránsnők valószínűleg nem beszélnek se svédül, se angolul, és szakmát se tanultak azokban az országokban, ahonnan útnak indultak. Ezért végzik ezeket a munkákat. Sarkadiék persze sikertörténetként állítják be, hogy pár asszonyt rá tudott venni egy NGO, hogy néhány órára elszökjön otthonról dolgozni. Sikertörténet ez a javából.

Természetesen a szervezet vezetője nem hagyhatja ki a szokásos sivalkodását az idegengyűlöletről. Szörnyülködik egy sort azon, hogy milyen rasszisták az emberek. Holott szerinte csak az ismeretlentől félnek. Szerintem viszont a repeszektől meg attól, hogy pár csintalan afgán fiatal hazafelé menet megtámadja, kirabolja, megkéseli, megerőszakolja, majd esetleg még felgyújtja az autóját is.

Attól félnek az emberek, amiket a saját szemükkel láttak. Amiket átéltek. Amit megtapasztaltak. Amiket megismertek. Nem, nem az ismeretlentől. És amiről a 444.hu nem számol be.

Mert Soros úr blogja csak a vidáman varrogató és főzőcskéző asszonyokat mutatja meg. Pedig van Rosengardban sok más is. Sokkal több, mint amit Sarkadi Zsolt bemutatott.

(Apáti Bence, magyaridok.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Loading…

0

Hozzászólások

hozzászólás

Fideszes diadal Kőbányán

Katasztrófafilmbe illő, megrázó jelenetek Celebeszen – videó a szökőárról