Mint arról már bizonyára minden olvasónk értesülhetett, a boszniai–horvát határon migránsok – liberálisul: menekültek – egy népes csoportja békésnek a legkevésbé sem nevezhető egyetértésben megostromolta Horvátországot.
A maradi horvátok, akik a magyarokhoz hasonlóan liberálfasiszta csörömpölésnek hallják a haladás harsonáinak a nyitott határokról és a nemzetek nélküli Európáról szóló lágy dallamait, szapora gumibot- és könnygázspray-használattal válaszoltak a honfoglalók honfoglalási kísérletére. Az ostromló támadókat – pardon, az elcsigázott menekülteket – az elmaradott szomszédaink rövid úton visszaverték, ezzel is megmutatva, hogy a Soros-plakátok és Orbán gyűlöletkeltő politikája milyen helyrehozhatatlan károkat okozott immáron a határainkon túl is.
A migráció problémája…, elnézést, nem tudom, mi van velem, újrakezdem.
A migráció, amely minimum a paradicsomot, a Nirvánát, a mennyországot, a legmagasabb szinteken megvalósuló női emancipációt hozza el, az ellenzék hazugságaival szemben nemhogy nem szűnt meg, hanem épp ellenkezőleg, új erőre kapott, hiszen a visszatoloncolt migránsok nem hajlandók beletörődni a kitoloncolásukba és abba, hogy Orbán Viktor migrációs politikáját egyre több ország teszi magáévá.
Ez utóbbit Soros úr úgynevezett civil szervezetei is egyre dacosabban veszik tudomásul, és az illegális migránsokhoz hasonló mentális állapotba kerülve fejezik ki nemtetszésüket. A tagadás és a tiltakozás fázisában vannak.
És időnként a támadáséban. Erre nézvést is merültek fel bizonyítékok, de ahogy Hillary Clinton a napokban nagyon találóan megjegyezte: a magyar bíróság nem független, a migránsokat tanácsokkal, prospektusokkal és jogi kiskapuk szélesre nyitásával támogató migránssegítő szervezetek pedig ezzel tökéletesen tisztában vannak, és biztos győzelmük tudatában perelnek is, amikor valaki bátorkodik megjegyezni, hogy legalábbis furcsa, hogy a bevándorlók egy jelentős része, midőn elindult a közeli, mindössze kilencezer kilométerre lévő Bangladesből, még a 30-as évei derekán járt, kétkezi munkával kereste meg magának és nyolc gyermekének a napi betevőt, azonban közvetlenül azután, hogy beszélt egy Soros úr fizetési listáján szereplő emberi jogi aktivistával, tizenhét éves, a pónilovakhoz vonzódó, többdiplomás szír állampolgárrá változik, és ebben a minőségében adja be a papírjait a menekültügyi hivatalnak.
Úgyhogy a perek elkerülése végett maradjunk annyiban, hogy a fenti csodás átváltozások és Soros szervezetei között természetesen nincs semmilyen összefüggés. És bár arról is érkeztek hírek 2015-ben, hogy a röszkei csata előtt is bizonyos európainak tűnő civilek kezdték terjeszteni azokat az álhíreket, hogy a magyar állam meg fogja nyitni a határait, hogy a honfoglalók zavartalanul folytathassák honfoglalásukat, mégsem írhatjuk le ezt a mondatot úgy, hogy ne kezdjünk idegesen mocorogni a magyar bíróságok ítélkezési gyakorlatára gondolva.
Ami bizonyos, hogy a boszniai–horvát határon lezajlott csata után a horvát hatóságok elfogtak egy iráni származású embercsempészt, akit azzal vádolnak, hogy végigjárta a menekültek által elfoglalt táborokat, és olyan információkat osztott meg velük, hogy meg fogják nyitni a horvát határt.
Természetesen ebből semmi sem volt igaz, de kétségtelen tény, hogy egyrészt az ilyen hírekre a migránsok az átjutás reményében szinte azonnal célba veszik a legközelebbi határt, másrészt az eurómilliárdokból működő álcivil szervezetek propagandájától tartva a megtámadott kormányok sokszor fújnak visszavonulót és engedik át a felfokozott állapotban lévő tömeget. Ugyanis a menekültek olykor nőkkel és karon ülő gyerekekkel az első soraikban szoktak támadni.
Élő pajzsként tolják maguk előtt a gyengéket és az elesetteket. Egy európai kultúrában szocializálódott határőr pedig nem szívesen üti meg vagy fújja le a nőket és a gyerekeket. Az iráni származású embercsempész terve most nem sikerült. A hatóságok megvédték az országukat, de az egészen biztos, hogy a bizonytalan hátterű embercsempészek és embercsempészettel foglakozó álcivil szervezetek nem most fogtak össze először. Közeleg a tél, és az elkövetkező hetekben még sok ilyen hírt fogunk olvasni.
Még semminek sincs vége…
(Apáti Bence, magyaridok.hu)
